Igazi színfoltja a Szekszárdi borvidéknek mind könnyedre hangolt, gyümölcsös boraival, mind pedig egyedi stílusával, humorával és a már fogalomnak számító kék zsigulijával. Az online és nyomtatott sajtóban azonban nem lehet róla olvasni, ifj. Márkvárt János ugyanis nemigen ad interjúkat. Vele a szőlőben lehet találkozni, jobb esetben a borain keresztül megismerni. Épp ezért a gyűszűvölgyi pincében beszélgettünk, s miközben sorra váltották egymást a különféle évjáratok és fajták, palackos és tartályos tételek a poharunkban, szépen körvonalazódott előttünk egy életút, egy ars poetica és persze szinte a teljes szortiment. (Cikkünk a Pécsi Borozó 2020 tavaszi számában jelent meg.)

Volt ez a kóstolónk. Ami keddenként szokott lenni. A pannonborboltosokkal. Ha összejön 20-30 bor. Elvileg volt annyi, a gyakorlatban talán fele sem. Van ez így, nem is foglalkozunk azokkal. Bár az mondjuk érdekelne, hogy a látványra, külcsínre milliárdokat költő kéthelyi Ax & Ax  miért nem foglalkozik a borok minőségével is, amit nem igazán követ a beárazásuk (ld. ötszáz eurós csúcsvörös), de ez mellékszál. Jöjjenek inkább az iható borok, mikből mi is szívesen kérnénk még egy pohárral.

A szokásos pannonborboltos keddi kóstolók a nyáron megritkultak, bor se jött ki annyi, meg mi sem voltunk könnyen összehozhatók. Ez utóbbi trend folytatódni látszik ősszel is, hetek óta nincs olyan kedd este, ami a kóstolásé lehetne. Így aztán szűk körben, csütörtökön kóstoltuk le az első őszi keddi penzumot, de már vár ránk a következő adag is. Közel húsz bor, lényegre törve.