Sokunk erénye, de a legtöbb ember nem ilyen. Hiszen mindannyiunknak vannak gyengéi, olyan vágyott dolgai, amit az idő sürgetésével szeretne mielőbb elérni. Nos van egy szakma, mely művelői és igazán értői egészen biztosan birtokában vannak ennek az erénynek, ők a borászok…

A Szekszárd felsőpolc sorozat kezdetén bevallom reménykedtem abban, hogy egyik kedvenc fajtámból sok, nagyon szép tétellel találkozhatom majd, írhatok róluk, reményeim szerint jót s szépet. Hát, nem így lett. Kadarkából egyetlen palack érkezett, így aztán elkezdhettem gondolkodni azon, hogy milyen borhoz is párosítsam. Aztán érkezett egy vörös néró – amit egyébként a gazdák előszeretettel rozénak készítenek el – és megoldotta ezt a kérdést. Így került a mostani felsőpolcra két különlegesség, két teljesen különböző fajtából.

A borpakolás izzasztó munkája mellett olyan örömök is érnek, hogy rátalálok rég elbújt kincsekre. Kipakolom ugyanis a kartonokban őrzött borokat a nemrég beszerzett polcokra, áttekinthetővé varázsolva gyűjteményemet. Az egyik kartonban Merfelsz borokra találtam, rég kifutott tételekre. Nem vártam sokig, egy palackot hazahoztam, kibontottam.