Az elmúlt négy évben sok minden változott mind a Pécsi Borozó háza táján, mind a Pósta Borháznál. Ilyenkor hajlamos az ember némi nosztalgikus jelleggel egy kicsit visszatekinteni. Az elmúlt évek öszegzésére kértük Pétert, hogyan látja az azóta eltelt időszakot, és egyáltalán a borászkodás meghozta-e a várt sikereket, eredményeket. A múltbanézés persze magával hozza a jövőbeli célokat és terveket egyaránt. 

“Rá kellett jönnünk, hogy a borászkodás közel sem olyan, mint általában a vállalkozások nagy része. Normál esetben az ember kitalál valamit, megtervezi, megcsinálja, és a kezdeti nehézségek után aránylag hamar jön valamilyen jellegű siker - akár anyagi, akár erkölcsi. Gyorsan szembesültünk vele, hogy a borkérdés nem ilyen könnyű eset. Sokkal több időt, energiát és befektetést igényel, amíg az első kisebb sikerek vagy visszaigazolások megtörténnek arra nézve, hogy amit csinál az ember, az nem teljesen felesleges. Amikor a 2007-es Cabernet Franc-unk 2009-ben megjelent a piacon, akkor éreztük először, hogy tulajdonképpen válasz jött azokra a kérdésekre, amiket úgymond belekiabáltunk a légkörbe. Ez 3 évvel azután történt, hogy komolyabban elkezdtünk ezzel foglalkozni, és hozzáteszem, még mindig csak egy borról beszélhettünk, ami nagyon kevés volt ahhoz, hogy borkóstolót tartsunk. Ezután még 3-4 év telt el, mire ki tudtunk tenni egy borsort az asztalra, és meg tudtuk tartani az első kóstolót.

Ettől függetlenül nem bántuk meg, hogy belekezdtünk, és az elmúlt 8 évben nagyjából minden pénzünket és energiánkat ebbe fektettük. Nehéz volt ugyan kivárni időben, de azt gondolom, hogy megérte, mert ez egy teljesen más jellegű élmény. Sikeresnek lenni a borral kapcsolatban  más, mint egyéb vállalkozások esetében, ahol az ember a sikert elsősorban a profiton méri. Profitról itt még nem nagyon beszélhetünk, inkább erkölcsi sikerekről, és azokról az érzésekről, amik akkor érik az ember, amikor megmutat valakinek egy bort, és az őszintén, elismerően nyilatkozik róla.”

A borsor kialakulása aztán magával hozta egy komolyabb feldolgozó és vendéglátó rész kialakításának igényét. A gazdasági visszaesés azonban rányomta a bélyegét az eredeti tervekre, így egy teljesen más koncepció alapján indultak tovább. Aki Postáékhoz látogat, vonatkoztasson el a klasszikus földbevájt pince és feldolgozó képtől, mert egy a nyugat-európában elterjedt megoldással, a könnyűszerkezetes csarnokkal találja szembe magát. Ami nem azt jelenti, hogy rossz, csak nem a megszokott. Ettől függetlenül lehet náluk vendégeskedni, 10-15 embert bármikor le tudnak ültetni a 2013-ban elkészült kóstolótermükbe. Nem éttermi vendéglátásban gondolkodnak, inkább egyszerű és tartalmas ételekkel próbálnak operálni, melyeket helyi éttermekből rendelnek. Péter szerint nem is cél, hogy profi szintű szakáccsá váljanak, nem ez a feladatuk. Vannak a városban olyan emberek, akik értenek ehhez, úgyhogy inkább az ő szaktudásukra hagyatkoznak ezen a téren.

Aztán mint mondja hál’ isten nem sokan mennek hozzájuk. Ami így első hallásra megüti az ember fülét, pláne ebben a szakmában. De aztán hamar elmagyarázza: “Nálunk nincs az a jellegű futószalagon történő kóstoltatás, amikor péntek-szombat-vasárnap 3-4 csoport váltja egymást. Ezt nem is szeretnénk csinálni, nem akarunk ebbe beleunni, belefásulni. Abszolút elégedettek vagyunk azzal, hogy heti 1-2 kóstolót tartunk, maximum 6-12 főnek egyszerre. Ez mind időben, mind energiában bőven elég.”

Jővőbeli terveik pedig a következőképp alakulnak: “Most fordul termőre újabb 10 hektárunk, amit az öcsém telepített. Ehhez a borászatot fejlesztenünk, a tartályok és hordók mennyiségét növelnünk kell. A következő nagy kérdés, ennek a 25 hektáron termelt bornak az eladása lesz. De ez még a jövő zenéje, addig van még 2-3, esetleg 4 év, mire ezzel szembesülni fogunk. Eddig nem voltak értékesítési gondjaink, de most 30-40%-os mennyiségi növekedéssel kell majd számolnunk.”

Fotók: Kovács Viktor