Ha eltekintünk azoktól a végletektől, ahol csupán alkoholként vagy netán szakrális jelenségként tekintenek a borra, nos, azon a középúton érzem én, hogy van értelme Pécsi Borozót készíteni. Nemrég egy konferencián azt kérdezték tőlem, kik a mi olvasóink?

Azt hiszem, mindazok, akiket érdekel, mi is kerül a poharukba, honnan származik, hogy készült, mi a sztorija, de mégsem ezzel kelnek s ezzel fekszenek. Mindazok, akiket érdekel, mi kerül a tányérra, hol fogták a halat, hol érett meg a barack és hol sütötték a kenyeret, de nem feltétlenül vonulnak el vidékre önfenntartó gazdálkodást folytatni.

Mindazok, akik nem csupán fogyasztanak, hanem tudatosan igyekeznek fogyasztani.

Nem hiszem, hogy egyelőre a mi olvasóink jelentenék a többséget, de ha csak egyes szegmensekben is kezdenek el érdeklődővé válni, mi segítünk nekik abban, hogy ne csak a kávé, a sajt, a bor vagy a kraft sör legyen számukra, hanem mindaz, ami egy komplex gasztronómiai élményt ad.

Ha elmeséljük, hogy mi hogyan utazunk, merre járunk, ha kicsemegézzük, merre jó kóstolni, merre jó enni (és sokszor tényleg csak az élmények töredéke kerül alapba, ami valóban ajánlott), akkor talán egyre többen követnek bennünket, ha nem is minden részletben, de a szellemiséget megérzik.

Értéket közvetíteni. Ez a célunk már tizenkét éve. Olyan értékeket, amelyekért megéri lehajolni, megéri felemelni őket. Néha persze nem kell, mert sokan meglátják bennük, de másoknak kell az első lökés, a biztatás, egy megjelenés, hogy elkezdjenek hinni benne, ők is értékeset alkotnak.

Bízom benne, hogy a Pécsi Borozó olvasója kíváncsi természetű. Érdeklődik, gondolkodik, cselekszik. Ahogy mi magunk is: ha meghallunk valamiről, ami jónak ígérkezik, egymástól függetlenül kerekedünk útnak, aztán az első szerkesztőségi találkozón megosztjuk tapasztalatainkat.

Így jutottunk el számtalan olyan helyre, olyan érdekes emberekhez, olyan izgalmas projektekhez, amelyekhez magunktól sosem. Az már öröm, ha mi lehetünk a katalizátor, hogy akikben van érdeklődés, eljussanak azokhoz, akik alkotnak. Hogy egymásra találjon termelő és fogyasztó. Vásárló és alkotó. Hogy az érték utat találjon a befogadókhoz.

Mert mit is kóstolunk?

Mást, ha egyedül mélyedünk el, mást, ha kettesben, vacsora mellé kortyoljuk ugyanazt a bort. Mást ha haverokkal grillezés közben bontjuk meg s mást, ha egy kóstolósorban bukkan elő ugyanaz a bor.

Ezt a sokszínűséget csak nyitottsággal, gondolkodva lehet igazán megélni. Ha tudjuk, hogy egy pontszám a mustránkban nem jelent fellebbezhetetlen ítéletet, de akkor, ott, azoknak, akik kóstolták, ezt jelentette. Ha írunk egy étteremről, csak azért tesszük, mert amikor mi ott jártunk, kellemes élményekkel lettünk gazdagabbak.

Bármennyire is emelkedett a terjedelem (közel a duplájára!), még mindig nem arra pazaroljuk, hogy a rosszról elmélkedjünk, a gagyit ócsároljuk, a kellemetlen élmények felett busongjunk. Megteszik azt sokan. Mi arra hívjuk fel a figyelmet, ami szerintünk értékes.

Azt hiszem, így is lehet irányt mutatni. Mi így kóstolunk. Azt persze ilyenkor se feledjük: borozni mindig csak mértékkel, a bort élvezzük, ne az alkoholt!