Így aztán a mai napon örömmel és felfokozott várakozásokkal teli álltam neki a tavalyi évben megkezdett „Szekszárd felsőpolc” sorozat legújabb részének megírásához. A tavalyi év utolsó ilyen jellegű írásában a „hűha” merlot kerestem, sajnos mindhiába. A sorozatnak most következzen a folytatása, hátha…

Vesztergombi „Bodzás” Merlot 2017

Tiszta, szemet gyönyörködtető bíbor szín, szép gyümölcsillat a pohárból, közepesen érett meggy, szeder és a közepesnél hosszabb korty végén hecsedli. Fűszerekben fahéj, leheletnyi ánizs, kissé szárító tannin. Alkohol: 14,5 % 88/100 pont Ár: 14000Ft

Szeleshát „Nomád” Merlot 2017

Mély vörös szín, édes, már-már túléretten édes, szederlekváros illat. Az íz finoman gyümölcsös, fás, édesmandulás, a korty végén némi meggymagos kesernyével, a hordófűszerek remekül kiegészítik a gyümölcsös ízeket. Hosszú utóíz, integrált tanninok, minimális alkoholédesség. Alkohol: 15% 92/100 pont Ár: 6000Ft

Takler „Primarius” Merlot 2017

Tiszta bíbor szín, lassan nyíló illat, melyben az egészségesen érett gyümölcsös illatjegyeket a levegőztetés során egyre jobban egészítik ki a fűszeres jegyek, fahéj, cseppnyi vanília. Ízben feketeribizli és erdei gyümölcsök, melyet remekül kísérnek a selymes tanninok. Alkohol: 15% 95/100 pont Ár: 13500Ft

Ami a pontokon túl van

A Bodzás Szekszárd azon kevés dűlőinek egyike, mely fekvése nyugati. Ez, a vörös agyagban gazdag talaj együttese és a borász szakértelme teszi lehetővé, hogy ilyen példaértékűen egyensúlyos borokat kóstolhassunk, mint Vesztergombi Csaba tétele. A középmagas művelésű, még viszonylag fiatal tőkék már most is bizonyítottak, de még rengeteg potenciál van bennük, nem lepődnék meg rajta, ha 10-15 év múlva hazánk egyik legjobb merlot bora innen származna. A borban Csaba lendületes stílusa jól felismerhető, mert a bor is ilyen: lendületes, élénk, friss, gyorsan fogyó.

A Szeleshát Nomádja pont a Bodzás másik oldala: érett, kissé túlságosan is túlextrahált, nagy beltartalmú bor. Ízlések különböznek, biztosan vannak olyanok, akik rajongói lesznek ennek a hedonista tételnek, mely megkockáztatom, még egy csokoládés desszert mellett is bátran megállja a helyét. Érdekes, nehezen felejthető, de minden bizonnyal megosztó tétel.

Azt a mindenit… Azt hiszem megtaláltam, ő a Nő, szépen, elegánsan, ám mégis csábítóan felöltözve. Mindene a helyén, sminkje, frizurája tökéletes, illata elvarázsoló. A Primarius – megkockáztatom – hazánk egyik legnagyszerűbb merlot-ja. Mindene a helyén, az összhang, a szinte tökéletesség élő, lélegző példája. Aki nem teheti meg, hogy a fajta hazájából kóstoljon, annak mindenképpen kötelező tétel, mely több mint tíz év múlva is csodálatos lesz.

Ételajánló helyett: az elmúlt években felhagytam a tökéletes merlot megtalálásával. Az életünk egyszerűen túl rövid ehhez, ráadásul egy bizonyos idő elteltével az ember ha nem is kidobott pénznek, de túl nagy áldozatnak kezdi érezni a próbálkozásokat, melyet többnyire csalódás követ. A mai nap után úgy látom, hogy az alagút végén, valahol nagyon messze már pislákol a fény. Egy fecske nem csinál nyarat – tartja a mondás, így Taklerék Primariusa sem a világot váltotta meg, csupán azt bizonyította, hogy igen, itthon is lehet ilyet. Vesztergombi Csaba merlot-ja pedig az ígéret maga: a borász tudása megvan, a dűlő, az azon termett alapanyag első osztályú, azonban a tőkéknek még kell némi idő, hogy azt, amit elvár egy borszerető a fajtától, azt hozni tudja.

Sorozatunk előző része: Merlot, először