A nyitókép Ercsey Dániel fotója

Egyrészt dehogy jelenti, éppen pár napja írtam a szintén a Kopárból származó Teleki Villányi Franc-ról és az sem volt éppen robusztus, netán lekvárosan túlérett, nem lobogott benne az alkohol, szóval király volt, tényleg szerettem. Másfelől viszont nem lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy míg 50 éve éppen csak elkezdték leváltani az olaszrizlinget a Kopár dűlőben a kékszőlőkre, addigra napjainkban már egyre kevesebben jönnek ki önálló borral a Kopárból. Mi lehet ennek az oka?

Fotó: Ercsey Dániel

A rossznyelvek szerint a Kopár annyira meleg terület, hogy egész egyszerűen még a legsúlyosabb vörösbor alapanyagok esetén is elégnek a savak és megjelennek a lekváros, főtt jegyek. Nem véletlenül használja a borászok többsége inkább házasításra a dűlő borait. Ennek ellentmondanak viszont bizonyos évjáratok, amikor mintha minden összejönne a Kopárnak, igazolva a tényt, hogy egy legendát soha nem szabad leírni. Ilyen volt a 2017-es évjárat is, amikor a nemrég kóstolt Teleki cabfranc készült, amikor Szende Gáborék tisztán a Kopárból származó Villányi Franc-ja Párizsban aranyérmet kapott és amikor ez a bor is elkészült Gere Zsoltiéknál.

Fotó: Ercsey Dániel

Gere Tamás&Zsolt Villányi Kadarka Kopár dűlő 2017

Halvány rubin szín, de az öregedésnek, a téglás reflexeknek nyoma sincs. Az illat első blikkre elegánsan fűszeres, kevés szegfűszeg és szerecsendió, pici rózsabors, érett cseresznye, zsálya, cékla és a háttérben egy csipetnyi kakukkfű. Kóstolva könnyed, játékos savakkal és tökéletes arányokkal, a kortyban folyamatosan váltakoznak a gyümölcsös és a fűszeres jegyek. Az egész hangulat játékos, hiába az ország legismertebb dűlője. Pontosabban nem hiába, értő kezekben ez a dűlő és a kadarka szőlőfajta ezt tudják. Ha kicsit hosszabb lenne a lecsengése, még az öt csillagot is megérdemelné, így csak a határon billeg. 89/100 pont

Szívesen ajánlanék ételt is hozzá, de ezt az örömet átengedem inkább másnak: