A helyszínt, a Cornel’s borbárt talán nem kell már bemutatni: Jobbágy Kornél a Kalamárisból, majd a Vasutas fröccsöldéből mindenkinek ismerős, a célja itt, a belváros szélén ugyanaz, mint ami jó időben a belváros másik szélén, finom és lehetőleg minél közelebbi pincékből származó folyóborokra alapozni egy klasszikus borozót. Miután egy rendes borozó sem működhet rendszeres kóstolóestek nélkül – kedvenc pécsi helyem, a Zierfandler sem teszi, ott főleg a külföld a kitekintés iránya –, a Cornel’s csapatának pedig ebben évtizedes gyakorlata van, így a cél az, hogy ezek a változó tematikájú esték eseményszámba menjenek. A legnagyobb segítség ebben a kóstoló moderátora, a pécsi borászok Kovač doktora (copyright: Ceglédi Zoltán), a hosszúhetényi bortermelő, Szabó Zoltán: akinek ő ismeretlen, nem tudom, hol iszik Pécsen, mostantól nézze meg alaposabban a borlapokat.

Már miért is kellene furmintozni februárban?

A Furmint Február a magyar borvilág egyik legszebb dolga: ez a Tokaj-szakértő borgyűjtő és kereskedő Kézdy Dániel által útjára indított programsorozat semmi mást nem akar elérni, csak hogy a furmintra, főleg Tokaj-Hegyalja és Somló, valamint a Balaton-felvidék és Pécs egyik fő szőlőfajtájára ráirányítsa a figyelmet, méghozzá nagyon erősen. Szükség is van rá: hiába patrióta fogyasztó a magyar, a furmint viszonylag neutrális szőlőfajta az illatos közönségkedvencekhez képest, fröccsként többnyire értelmezhetetlen, így lényegében a prémiumszegmensben létezik csak.

Ott viszont elemében érzi magát: amióta a tokaji borászok a rendszerváltást követő években kitalálták a korábban csak kvázi folyóborként fogyasztott száraz furmintot a világszínvonalú, de sajnos rendkívül nehezen értékesíthető tokaji aszúk mellé, az árcédulát is elkezdték felzárkóztatni 15-30 euró környékére. A cél ezzel az, hogy az egyre zsugorodó édesborpiac mellé legyen valami menekülőútjuk. A tokaji száraz furmint most tehát topbor-ambíciókkal bír, a világ legnagyobbjaival kíván versenyezni, hol sikerül neki, hol nem, hol temetik, hol reménykednek benne.

Az alapok jók: kevesen tudják, de Tokajé volt a világ első dűlőklasszifikációs rendszere, Bél Mátyás 1730-ban itt határozta meg először a helyiek tapasztalatai alapján, hogy mely dűlők első-, második vagy harmadosztályúak, évtizedeket verve a marketingjét és eladásait azóta is erre építő Burgundiára. A száraz tokaji nagyjából ezen termőhelyek rendkívüliségének bemutatásáról szólna: a 8-10 euró körüli könnyen érthető, gyümölcsös belépő szintű borok fölött már a rendkívül változatos, eltérő tulajdonságú és adottságú, így egymástól akár száz méternyi távolságra is egészen más karakterű borokat adó dűlőket mutatják be magas minőségű dűlőszelektált borokon keresztül.

Csakhogy mit ér mindez közösen elfogadott és lefektetett elveken alapuló, működő dűlőklasszifikáció, azaz élő és virágzó, a borokra reagáló helyi kultúra nélkül? Alkonyi László 2012-ben rekonstruálta az eredeti besorolást: óriási mulasztás a porban heverve hagyni mindezt mind a termelők, mind az állam részéről – maga Alkonyi az éretlen reakciók miatt ott is hagyta a borszakírást, és azóta már saját nevén készít bort Tállya dűlőiből, ami azért is érdekes, mert a tállyai dűlőkre nagyjából azzal egyidőben kezdtek el szivárogni a befektetők, hogy Alkonyi és csapata felfedte: a település határában vannak a legolcsóbb négyzetméterárú grand cru-k. Ha a mádi lobbit az igazáról meggyőzni nem is tudta, Tállya legújabbkori felemelkedése tehát nagyban az ő sikere.

Elég a sirámokból, bármennyire is jogosak

Elveszik ugyanis a figyelmet a furmintokról, vannak ugyanis kifejezetten finomak, és nemcsak Tokajban és itthon, hanem például Szlovéniában és Ausztriában is, ahol ugyancsak a fajta magyar nevét használják. A covid előtti aranykorban a Furmint Februárnak volt egy látványos része, a hónapeleji nagykóstoló, amin alsó hangon száz pincészet furmintját lehetett végigkóstolni estébe nyúlóan: így például le lehetett mérni, megéri-e az árát a száraz tokaji, főleg a többiekhez, akár a külföldiekhez képest. A kóstoló tavaly teljesen elmaradt, idén szerencsére csak májusra tolódik. Azt viszont, hogy éttermek furmintokhoz főzzenek menüket, borbárok kóstolókat tartsanak, a borlapokat pedig ellepjék februárban a mindenféle száraz tokajik, semmi nem állíthatja meg: nézzük is, miket kóstoltunk a Cornel’s-ban!

Szabó Zoltán Pécsi Furmint 2021 (tartályminta)

A furmint Pécs korábbi fő szőlőfajtája volt a filoxéravész előtt – mesélte a borász –, sőt, egészen az 1970-es évekig a fő fajtaként tartották számon. Ehhez képest alig látni ma a borvidéken, főleg vegyes ültetvényekben van jelen, hacsak valaki nem telepíti külön. A meszes-márgás alapkőzetű szőlőjében számos furmintklónnal rendelkező Szabó Zoltán furmintja szigorúan tartályban erjed és érlelődik, a célja mindig az, hogy a fajta gyümölcseit mutassa be, a szikár tokajiaknál kedvesebb, befogadhatóbb bort készítve. A 2021-es még nincs kész, a tartályban pihen jó darabig: egyszeri szüret, magas alkohol, magas sav, 7 g/l maradékcukor – a közönség még így, tartálymintaként is nagyon szerette. 5 pont (azaz 84 pont).

Szabó Zoltán Pécsi Furmint 2020

A pincénél már elfogyott, a Pannon Borbolt talán még tud belőle adni pár palackot, miután tavaly ezt választották Pécs város fehérborának, okkal. Birs, körte, barack, az érleltség első jelei, a borász szerint most van a csúcson, és ez az állapot egy-két évig még ki is kell tartson. Nagyon szép. 6 pont (azaz 87 pont).

Planina borház Mohácsi Furmint 2020

Noha Szabó Zoltán a löszös mohácsi talaj miatt ezt konferálta fel a talán leggyümölcsösebb furmintként, az előző bor kitakarta, és a belőle áradó rengeteg birs és őszibarack nem tudott úgy kibontakozni, mint ahogy a sorban illett volna neki, demonstrálva, hogy a furmint mennyire sokszínűen képes közvetíteni a termőhelyek közötti különbségeket. Ami nagy kár, Horváth Zoltán ugyanis szintén több klónnal dolgozik, és filozófiája is hasonló a kóstoló moderátoráéhoz: olyan borokat készíteni, amiket ő maga is szívesen iszik, és amikből elfogy lazán egy palackkal. 4+ pont (azaz 82 pont).

Jeruzalem Ormož Šipon 2019

Ismerek olyan embert, aki azzal próbált csajozni, hogy már csak azért is tessék vele aludni, mert másnap elviszi Jeruzsálembe: a lány nem tudta, de ismerősöm a szlovén-magyar határ melletti Jeruzalemre gondolt, azt meg pláne nem tudta, mennyire jól járt volna ezzel így is. Az egyik legszebb szlovén borvidék az ottani nagytermelő, az 5-8 euró körüli sárgacímkés borairól ismert Jeruzalem Ormož pincészet az egyik utolsó, amely a fajta szlovén nevét írja a címkére, mindenki más már a magyar állami bormarketinges pénzekből nemzetközileg már előzékenyen felépített furmint nevet használja. A šiponjuk kitűnő vétel, ha valakit az érdekel, milyen, amikor a gyümölcsösség és a jólihatóság van a központban: rendkívül barátságos, sauvignon blanc-okra és rajnai rizlingekre jellemző viaszosság, kis édesség, illat, csiszolt savak, hosszú lecsengés, körző-vonalzó. 5 pont (azaz 84 pont).

Tornai Somlói Furmint 2019

Az egyik legnagyobb somlói pincészet alapbora került a poharunkba – a kóstoló borainak beszerzésekor a fő szempont ugyanis az volt, hogy az összes bort meg lehessen venni Pécsett. Noha voltak páran, akiknek kifejezetten ez tetszett a legjobban, sajnos a bor mára kiürült, jelentősen túl van a csúcsán. Inni persze meglehet – de a kóstoló többi tételét ismerve nagyon alaposan, hosszasan és rengeteg szenvedéllyel kell érvelni, hogy miért. 4- pont (azaz 80 pont).

Balassa István Furmint 2020

A borász Tokaj-Hegyalja egyik sztárja: saját birtokát rendkívüli maximalizmussal építi, borai precízek, tiszták, mindig kimagaslóak, ráadásul a kísérletezésről sem mond le, így nem csoda, hogy a Bortársaság megkérte, csináljon már egy bort jóárasítva, kicsivel 3000 forint alatti polci árra belőve, csak nekik. A bor gyorstalpaló Tokajból: a klasszikus itteni savszerkezet, ropogós, de nem fájó sav, rengeteg gyümölcs, kis fahatás fűszerként, icipici sósság a végén. Egy-két jó éve biztosan van még. A jó arányok bora: bárhol, bármikor lehet inni, és belőle is szinte bármennyit. Sok ilyet. 6 pont (azaz 87 pont).

Szabó & Keszler Pécsi Furmint 2020

Keszler Péter szőlőjét a 6-os útról mindenki megcsodálhatja: az a szép, rendezett sorokból álló terület Hosszúhetény és Pécsvárad között a bánáti bazsarózsa fő termőhelyének számító Nagy-Mező alatt, a korábbi püspöki birtok – talán nem nagy titok, hogy több helyi borász is vásárol innen kiváló minőségű szőlőt. Ezt a furmintot Szabó Zoltán nem vásárolta, épp ellenkezőleg, Keszler Péter dolgoztatja fel őnála, a különlegessége pedig az, hogy DMR-technológiával készült, azaz teljes éréskor elvágták a szőlővesszőket, hogy több vizet már ne kapjanak, ezáltal bekoncentrálódjon a sav és a cukor a fürtökben. (A magyar piac egyik legnépszerűbb édesbora, a Varga Pincészet Töpszli nevű pinot noirja is így készül.) Egy napig áztatták, ezáltal került bele némi kesernye és fenolosság is, összességében olyan, mint egy száraz szamorodni hordós érlelés nélkül: annyira magas az extrakttartalma, hogy fel se tűnik, hogy 16% az alkoholja. Megosztó is, sok is, de ettől szép – egyelőre nincs a piacon, sorsa felől Keszler Pétert kell majd kérdezni. 5 pont (azaz 84 pont).

Kikelet Pince Birtokfurmint 2019

Tokaj-Hegyalja egyik leghíresebb pincéjét, a Berecz Stéphanie és Zsolt vezette tarcali Kikeletet nem kell senkinek bemutatni – a birtokfurmintjuknak ráadásul kifejezetten nehéz dolga is lehetett volna a DMR-technológiával készült pécsi bor után. De pont azért került mögé, hogy demonstrálják: mindez annyira kimagasló, annyira egyben van, hogy kimondottan jól működik még azután is a sorban. Krémes-vajas (talán a finomseprőtől), szórakoztató, játékos, élettel teli. Szuper bor. 6 pont (azaz 87 pont).

Pálffy Pince Olivin Furmint 2018

A köveskáli birtok hivatalosan a Badacsonyt körülölelő Balaton-felvidéki borvidék nevű apellációban borászkodik, ott is a Fekete-hegyre nemrég telepített tőkékről hozta piacra ezt a furmintot. Egyértelműen nagy bor: a rengeteg dűlős száraz tokaji erődemonstráció kapott maga mellé egy rendkívül erős balatoni konkurenst. Brutálisan sűrű korty, vajasság, szép test, brutális beltartalom, szinte harapni lehet a fehér húsú gyümölcsöket benne – nem is biztos, hogy eljutok a második pohárig. Az ilyesmire mondják Olaszországban: vino da meditazione. Balatoni csúcsbor a tokaji toppincék száraz belépőborainak áráért: ennél jobb üzletet februárban nehéz lesz kötni. 7 pont (azaz 90 pont).

Oremus Mandolás 2019

Az egyik első száraz tokaji brand a spanyol Vega Sicilia-csoporthoz tartozó tolcsvai birtokról, 2000 óta készítik, a neve egyet jelent a megbízhatósággal. A Balassa és a Kikelet lendületessége mellett már-már oldschoolnak hat, a hordós érlelésről ugyanis láthatóan nem akarnak lemondani, ám az évek folyamán jóval finomabbá vált – a majd’ 5000 forintos árát a közönség érezhetően sokallta is. Kíváncsiak vagyunk, a birtok életében történt változások milyen hatással lesznek a Mandolásra. 5 pont (azaz 84 pont).

Degenfeld Zomborka Furmint 2017

A Tarcal határában lévő birtoktól a végére egy dűlőszelektált bor is jutott a sor zárásaként. Tisztességesen öregedő furmint, amelyben a tercier jegyek veszik át a hatalmat, szépen hozzátéve a bor érezhető tanninjaihoz és minimális petrolosságához. Ráadásul az alapanyag egy olyan dűlőről származik, ami nem is szerepel az Alkonyi László által rekonstruált dűlőklasszifikációban első- vagy másodosztályúként: ennél jobban mi példázhatja azt, hogy igenis érdemes foglalkozni akármelyik tokaji dűlővel, mellette pedig újradefiniálni, vagy inkább kiigazítani a rendszert mai tudásunk, az elmúlt húsz év borai alapján? 5 pont (azaz 84 pont).

A sor tehát végig élvezetes és jó borokat hozott. Semmiféle komoly mellélövés nem volt, a közönség a Balassát, a Kikeletet, a Pálffyt, a szlovént és Szabó Zoltán borait szerette leginkább, nem lehetett nem egyetérteni velük.

Bukovics Martin a Gemišt hírlevél szerkesztője, mellette a Pécsi Borozó tiszteletbeli firenzei tudósítója. 

Fotók: Jobbágy Kornél (Cornel's)