Az év második hónapjában kétszer is nekiduráltam magam, hogy a furmint kedvéért elbinyózzak a Búza térre.  A Cornel’s Borbár komolyan vette a Furmint Február programsorozathoz való csatlakozást, és két kóstolót is tartott a témában.

Ha Magyarország olyan boldog hely lenne, mint Ausztria, Horvátország vagy Németország, a borbloggerek-borszakírók a két ünnep között/előtt nem hobbiból kóstolgatnának és ajánlgatnának pezsgőket, hanem azért, mert nem győznék teljesíteni a napi- és hetilapok felkéréseit: mit vegyen az olvasó, melyik a legfinomabb? Hát a legjobb ár-érték arányú? És: az elérhetőség és a minőség szempontjából a legjobb kompromisszum? Pécs szerencséje, hogy ha a magyar sajtó nem is, a Cornel’s borbár érez magában némi felelősséget törzsvendégei pénztárcája iránt, így egy kóstolón megmutatta a városban elérhető (szinte) összes pezsgőt, hogy választ lehessen találni az előbbi kérdésekre.

Rég volt már hogy a drótszamár kóstolás ürügyén a Búza tér felé vegye az irányt. De véget értek a kancsó fröccsöket elnyelő meleg esték, behúzódtunk fedett helyre, így Memi pasa egykori fürdője sarkánál nem fordultam le a „Fröcsi” felé, hanem beleálltam a tempóba, és a szitin átsuhanva meg sem álltam a Cornel’s Borbárig. Borpárbaj levezénylése várt rám.  Nem is akármilyené!