December 1.

Csetvei Pince KŐ(-PAPÍR-OLLÓ) Nagy-Somlói Olaszrizling 2012

Az utóbbi idők egyik legjobb borvilági belépőjét a móri és somlói borokkal megjelenő Csetvei Krisztina produkálta. A jól kitalált arculat, a kommunikáció tudatos használata, a személyiség bája mellett nem utolsó sorban a borok is jók. Összeillenek, a borász és borai, ez mindig jó pont nálam. A boraiban van játékosság, az elnevezésükben is van. Három olaszrizlinget készített egy évjáratból, Kő-Papír-Olló néven futnak, most a Kő került a poharamba. A másik kettő is egyéni hangulattal bír, de nekem Somló mindig többletjelentéssel bír. Aztán persze sok bor rögvest lerombolja , de a Kő nem. Mindig, minden pillanatban olaszrizling és Somló. Ahogy föléhajolsz és az első illatmolekulák felszívódnak, már összetéveszthetetlenül tudod, merre jársz. Van benne lendület, vibrál, jönnek az érett citrusok, finoman adagolva hozzá a hordófűszereket, vaníliát, ráadásképpen könnyeden, csak a díszítés kedvéért, tavaszi virágokkal meghintve, de a bor kellően feszes, tesznek róla a gyümölcsök mögött megbúvó ásványok. Belekortyolunk, belemerülünk. Gazdag és intenzív korty, a gyümölcsösséget a citrusos, a csonthéjasok adják, lüktetést visznek bele az élénk savak, fűszerességet ad neki a karamell és a vanília, és átszövi a textúrát a finom ásványosság. Kerek és komplex bor, a palacknak kell egy egész este, nekünk is kell, egy hosszú és nehéz hét végén, vasárnap este, ez a korona. Ha pontozni kellene, a 90 pontot biztosan megadnám. *****

                                                                                                              ^{Forrás: boraszportal.hu}

December 2.

Sladić Plavina 2012 (Horvátország)

A minap a zágrábi borfesztiválon ültem be egy mesterkurzusra, pontosabban többre is, kerülöm a fesztiváltömeget délután három után, inkább a tematikus kóstolókra, előadásokra szántam az időt. Egyik kedvenc borbloggerem, vinopija hozott erre a kóstolóra öt bort, amelyek feszegetik a kereteket. Sok tekintetben és sok megközelítésben értette ezt, nekem voltak közte olyanok is, amelyek az én kereteimet is meghaladták, nehezen tűröm az illósságot, bár állítólag természetes. Sok minden természetes, én mégsem szeretem, maradjon meg ez az én hibám. No de. Volt ez a vörösbor. A pincészet a skradini borvidéken gazdálkodik, a fajta neve plavina, Dalmácia fajtája, elsősorban Közép-Dalmáciában termesztik. Azért szorult vissza, mert a plavac mali tanninos, erőteljes ízei harsányabbnak bizonyultak. De szerintem inkább a plavina lehet a jövő, mert könnyed, gyümölcsös, jó savakat találunk benne, mintha egy meggyes, friss kékfrankost házasítottunk volna egy cseresznyés, fűszeres kadarkával. A tannin alig érzékelhető, nagyon finoman szövi át a bort, még talán ásványosság is felfedezhető benne, a gyümölcsösség emitt nem csak át édeskésbe. Olyan bor, amit önmagában is szívesen elkortyolgatunk, de legjobb formáját a terített asztalon mutatja. Egy fél palackot elkértem, hazahoztam, visszakóstoltam, két nap után is működött a bor. Már csak valami biztos beszerzési forrás kellene, ha a déli horvát vörösek punnyadtságáról, animális testességéről beszélnének kedves barátim, mindig ezt bontanám nekik. Mondjuk 88 pont, de a felfedezés öröme többet is adott. ****

December 3.

Wassmann Biobormanufaktúra Villányi Portugieser 2012

Tavaly ők nyerték a Portugieser du Monde évjáratos kategóriáját, akkor a 2011-es oportóval. Zseniális bor volt, nekem nagyon bejött, volt gyümölcsössége, fűszere, súlya és könnyedsége egyszerre. Az oportó lehet jó akkor is, ha laza és friss, de a Wassmann-portugieser azt mutatja, hogy lehet több is. Az új évjáratot legutóbbi mustránkon kóstoltam először, akkor is ezt írtam, most is csak ezt tudom. Az illata hozza az oportó gyümölcsösségét, meggyet, szilvát, cseresznyét, de mellette van benne izgalmas fűszeresség, hűvös játékosság, kortyban is ez jön, mandulás kesernye és édes gyümölcsök, érezhető cserek és konyakos meggy a végén. Tartalmas, jól strukturált, hosszú portugieser. És még van benne jövő is, pár évet biztosan ereje teljében kibír. 89 pont, sziklaszilárdan. ****

December 4.

Németh János Pincészete Szekszárdi Cabernet Sauvignon 2009

Nem gyakran kívánom meg a cabernet sauvignont mostanában, de ezen az estén rátaláltam erre a borra. Németh Janó erőssége a cabernet, szerintem sauvignonban és franc-ban is szép borokat készít. Van egy egyedi hangulata a borainak, ami ezekben a tételekben mutat a legjobban. A cabernet sauvignon a kilencvenes években mindent vitt, mindenki azt telepített, mígnem rá kellett jönni, hogy bizony a mi klímánkon nem mindig, nem annyira, nem úgy. De vannak évjáratok, amikor be tud robbanni, mint például 2009-ben. Elsősorban az erdei gyümölcsök vezetik illatát és ízeit is, paprikássága szép fűszereket hordoz, a mélyvörös színvilágot erdei szeder és friss málna illata fodrozza. Nagyon szép a fahasználat, kitűnően egészíti ki a bort. A tannin teljesen sima, édes hatású, a test nem túlzó, pont jólesik belekortyolni a kávés, fahéjas és szedres zamatosságba. Olyan cabernet sauvignon, amely nem a nagyságával, a töménységével, a dübörgésével hívja fel a figyelmet, éppen ezért olyan bor, amelyből több pohárral is kérünk. Nekem ez 87 pontot jelent és szimpatikus négy csillagot. ****