A Magyar Bor Akadémia Gálné Dignisz Évát választotta az Év Bortermelőjévé. Ahogy azt akár már tavaly is megírthatták volna az élelmes szerkesztők (engedjen meg az olvasó ennyi kommentárt), az ötödszörre jelölt kunsági borász-hölgy vehette át december 6-án a rangos elismerést. Magunk is kritizáltuk az Év Bortermelője választás körüli vélt vagy valós visszásságokat, de természetesen ez nem a borászoknak, a jelölteknek szólt. Az Év Bortermelőjének szívből gratulálunk és sok sikert kívánunk, ahogy a jelölteknek is gratulálunk. Bízunk benne, hogy az Év Bortermelője idehaza és külföldön is méltón tudja és fogja képviselni a magyar bor ügyét.

2013. december 6-án 12 órakor, sajtótájékoztató keretében kihirdették a Magyar Bor Akadémia által gondozott „Év Bortermelője 2013” cím nyertesét. A díj nem egy bor kiváló minőségének elismerését jelenti, hanem a nyertes bortermelő több éven át tartó, kiemelkedő teljesítményéért, borainak állandó kiváló minőségéért, azok hazai és külföldi sikereiért adományozható. Ez tehát a magyar borászok által elnyerhető legrangosabb hazai kitüntetés.

A 2013. Év Bortermelője díj nyertese: Gálné Dignisz Éva, a Kunsági borvidékről.

Mindenekelőtt le kell szögezni valamit. Sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy hazánk nem csak a drága, felső kategóriás, elegáns „ünnepi” boroknak a szülőföldje, hiszen nemzetközi mércével is mérve kiváló, zamatos, nagyszerűen egyszerű, hétköznapi, megfizethető borokat is terem. Hála a jóistennek, különben nyugodt szívvel megelégedhetnénk mindössze 500 hektár szőlőterülettel is. Jóllehet, ez nagyobb feladat, mint sokan gondolnák, hiszen ezen a borvidéken a talaj adottságai miatt sokkal nehezebb tartalmas, értékes, igazán jó borokat készíteni. Éppen ezért hatalmas eredmény, hogy idén egy kunsági borász, és a díj történetében először egy hölgy nyerte el a méltó kitüntetést.

„Célunk, hogy az elmúlt ötven év során kettévált szőlőtermesztés és borászat — szakmai rangjának megfelelően — újra egyesítésre kerüljön családi pincészetünkben, hiszen kiváló minőségű borokat elsősorban saját termelésű szőlőből tudunk elképzelni. A magas minőség eléréséhez ezenkívül szükséges az egész éves munka során a szőlész és a borász folyamatos szakmai konzultációja, mely biztosítja az optimális termesztéstechnológiát. A korszerű borászati technológia megléte csak egy pont a minőségi borkészítés folyamatában. Ehhez biztosítani kell a kiváló alapanyagot, melyből a borok végső arculatát a borász szakmai tudása és elkötelezettsége adja meg.”

Egykor a Kertészeti Egyetemen diplomázott a szigetcsépi borász hölgy, akivel édesapja szerettette meg a szőlőművelés, borkészítés mesterségét, akitől a szakma iránti alázatot és precizitást is megtanulta. Dolgozott a Pest megyei Pincegazdaságnál, a Kertészeti Egyetemi Tangazdaságban, majd annak privatizált üzemében, mint főborász. 13 éve szőlész férjével együtt építgetik egyre sikeresebb és ismertebb 76 hektáros családi vállalkozásukat. Boraival sorra söprik be a szebbnél szebb díjakat, elismeréseket nemcsak hazai, de nemzetközi borversenyeken is.

A borász hölgy mindegyik borára úgy tekint, mint saját gyermekére, egyformán szereti őket, de ha muszáj lenne egyet kiemelni közülük, akkor a Kékfrankos rosét választaná, hiszen ez a bor már a nemzetközi élmezőnyhöz tartozik. Ez hozta meg az elismertséget a pincészetüknek, ezt tekinti a legnagyobb szakmai kihívásnak, és ez az a bor, amelyet a nők és férfiak is szívesen fogyasztanak.

Mint minden embernek, Évának is vannak tervei, vágyai, kívánságai. Mindennél fontosabb számára, hogy családjával egészségben folytathassa hivatásukat még sok-sok évig, hogy borfogyasztóik elégedettsége továbbra is töretlen maradjon. Lassan, de biztosan, kis léptékekben szeretnének tovább fejlődni. 10 éves terveikben szerepel további szőlőfajták telepítése, az idős ültetvények rekonstrukciója, a pince fejlesztéseinek befejezése, és nem utolsósorban szeretnék átadni gyermekeiknek a szőlővel és borral kapcsolatos tapasztalataikat.

 „Nagyon büszke vagyok a családomra: lányomra, aki négy nyelven beszél és egy éve már a családi cégnél dolgozik, fiamra, aki szőlész szakon végzett az egyetemen, jelenleg növény szakorvosnak tanul, és férjemre, aki a családi cégünk megalapításával megteremtette a lehetőséget ahhoz, hogy saját borokat készíthessek, és aki a családunk mögött biztos támaszként megadja a fő irányokat a cégünkben. Aki eljön hozzánk, azzal szívesen beszélgetünk a borokról, szőlőről, és szívesen töltünk neki gyümölcsös, fajtajelleges, könnyed, üde borainkból.”

A díjért versengők közül, a jelölés során az öt legtöbb szavazatot kapott borász (ABC sorrendben):

Bolyki János – Egri borvidék (először jelölt)

Borbély Tamás – Badacsonyi borvidék (másodszor jelölt)

Dúzsi Tamás – Szekszárdi borvidék (negyedszer jelölt)

Gálné Dignisz Éva – Kiskunsági borvidék (ötödször jelölt)

Heimann Zoltán – Szekszárdi borvidék (harmadszor jelölt)

(A Magyar Bor Akadémia Elnökségének közleményének felhasználásával)