Mederbe terelt álmok

A boregyetemi kerekasztalt Horváth Béla, a PTE szekszárdi karának dékánja vezette, aki szerint Szekszárd jó helyen van, jók az eredmények, s bevezetőként az idáig vezető útról kérdezte Vesztergombi Ferencet:

A nagyüzemi szőlőtermesztés vége táján indultak el a családi pincészetek. Ma már erős csapat van Szekszárdon azokból, akik a kilencvenes évek elején indultak el. Akkor azt hittem: 15 év alatt felzárkózunk a nyugati borvidékekhez. A technikai fejlődés eljutott ide is, hittem, hogy utolérjük őket. Nem jól láttam, ma azt gondolom, hogy még 20 évre legalább szükségünk lesz. Nem csalódtam, mert haladunk előre. A jövő felé vezető út azonban mindig kérdésekkel van teli. De azt ki kell emelnem, hogy a jövőnk egyik alapja mindenképpen a megfelelő fajtaválaszték és azon belül a kékfrankos, ami az alapja lehet borvidékünknek. Rá lehet építeni a bikavért és mellette lehet fűszer, érdekesség a kadarka.

                                                                                                            ^{Fotók: Kovács Viktor}

Közben persze borok is érkeztek, párban. Elsőként Mészáros Pál pincészetéből:

MÉSZÁROS PÁL BORSMENTA 2012

Biobor egy rezisztens fajtából. A pincészet a pécsi kutatóintézettel működik együtt és nagyobb területen telepítettek négy rezisztens fajtát. A fenntarthatóságot tartva szem előtt és tesztelve, az új fajták milyen bort adnak. Illatában érdekes fűszeresség, édes gyümölcsök, könnyed korty, kis édesérzet, mentás epersaláta. Ki kell tapasztalni a fajtát, kétségtelen.

MÉSZÁROS PÁL KADARKA prémium 2011

A 14 kadarka-klón tartalmazó ültetvények válogatott anyaga: tüzes, telt, némi túlérettséggel. Nagy test, tanninérzet magasabb a megszokottnál, rumos meggy, fahéj, szegfűszeg jelenik meg benne. Fűszeressége van, magas az alkohol, hozza ugyan a meggyes-cseresznyés érzetet, de nem tipikus kadarka.

Takler Ferenc a jelen és jövő kérdésében az elmúlt évtizedekben megfogyatkozott szőlőültetvényekre hívta fel a figyelmet:

Egykoron, nem is olyan túl rég, volt 130.000 hektárunk, az uniós csatlakozáskor még 90.000, ma meg alig 60.000 hektár. Innen komoly munka kell, hogy olyant csináljunk, ami látszik, ami különleges. Fillérekért a bortengerbe ne szállítsunk bort, válasszunk másik utat, nekünk egyedi arculat kell. Ha ma újrakezdeném, elsősorban kékfrankost telepítenék, mert abban van a jövőnk és kadarkát persze, már csak erkölcsi kötelességből is.

ESZTERBAUER SÓGOR KADARKA 2012

Kellemes, könnyed megjelenés, fiatalosan mozog a pohárban. Intenzíven fűszeres illat, mély és szerteágazó. Ízeit is ez a fűszeresség vezeti, szép, friss-roppanós és édesen lédús piros bogyósokkal kísérve. Laza, nyári frissítő málnaszörpre emlékeztet a korty, könnyen és gyorsan csúszik. Kitűnő kadarka a hét minden napjára.

ESZTERBAUER NAGYAPÁM KADARKA 2011

Komolyabb, mélyebb szín világ. Az első pillanattól nagyon intenzíven gyümölcsös és fűszeres egyszerre az illata, komplex és mély, hosszan szippantható. A teste nagy, az alkohol erőteljes, de bírja a szerkezet. Bírja, mert nagyon koncentrált, intenzíven gyümölcsös, komoly és egészen izgalmas. Sokrétű és nagyon jól egyensúlyoz, lecsengése pedig egészen hosszú.

Ha már a telepítéseknél tartunk, ma az ország telepítéseinek java, legalábbis a támogatások nyolcvan százaléka az Alföldre megy – jegyezte meg Módos Ernő. – Telepíteni pedig kell. Ahogy a helyben értékesítést is növelni volna jó, hiszen például Villány a borok egyharmadát legalább helyben adja el. De olyan kérdések is vannak, mint a szövetkezés ügye, ami visszatérő ötlet, vagy a bormarketing, ami országosan sem megy, helyben is volna mit erősíteni.

Ma országosan van 7800 hektár kékfrankosunk, az osztrákoknak ennek csak a fele van meg. De azt is tudjuk, hogy a döntő többsége ennek nálunk volumentermelő, nem a minőség felé vittük a fajtát. A kékfrankos minőségi kitörése Szekszárdon lehetséges – fűzte tovább a gondolatot Heimann Zoltán. – A kadarka sem hanyagolható el, de csak mint kiegészítő, különleges, helyi specialitás.

A kadarka vesztes, ha bevisszük a világfajták utcájába, idézte Takler Ferencet Eszterbauer János, és igazat adtunk neki. Ahogy Takler Ferencnek is, aki az elkötelezettséget hangsúlyozta ki, amit e két fajta iránt a szekszárdi borászok éreznek. Szerinte sok lehetőség van még, amit ki kell használni, mert a közönség várja a jó kékfrankosokat és kadarkákat. Ezen a pillanaton a szerző önmagát kénytelen idézni, mivel Takler Ferenc a pécsi kékfrankos-borszemináriumra hivatkozva kért fel rövid beszámolóra, de itt könnyebb dolgom van, csak átlinkelek.

HEIMANN BIKAVÉR 2011

Szép szín. Illat könnyed, gyümölcsös, a fűszeresség csak hozzáad. Kortyban a gyümölcsök mellé felzárkózik ez kis kávé, egy kis csoki, nincs túlzott tanninérzet, de van helyette egy nagyon feszes struktúra. Hosszan csettintgetünk.

HEIMANN FRANCISCUS 2009

Tömény, érett piros gyümölcs. De a fűszereknek köszönhetően izgalmas tud lenni, fekete bors és szerecsendió, némi kakaó és fahéjvirág. Kortyban érett gyümölcs, érett tannin, csokis zamatosság, krémesebb ízek, hozzá jó savak a háttérben. Még van benne nyers erő, még van ideje érni.

A világpiac láthatón kettéválik: a kommersz és a prémium borok más-más szinteken, módszerekkel versengenek. A svéd piac fele ma már bag-in-box, könnyű, hétköznapi, olcsó borok kellenek ehhez, nagyon jó áron – míg a másik oldal, ami csökken ugyan, de még mindig jelentős, a mítoszt hordozó borok piaca, nekünk inkább itt a helyünk – fűzte tovább a beszélgetést Heimann Zoltán. – Ki kell alakulnia egy egészséges termékhierarchiának, az egyszerű, de tisztességes, hétköznapokra szánt jóivású boroktól a gyűjtőknek szánt ritkaságokig.

A következő kérdést követően (Villány azért sikeresebb, mert jobban összefognak, mint  szekszárdi borászok?) egyre többször hangzott el Villány neve, talán ez kicsit félre is vitte a beszélgetést, én úgy gondolom, hogy Szekszárd ma már nem Villányt követi, hanem a saját útját járja és vele párhuzamban lehet csak említeni.

Vesztergombi Ferenc szerint sem érdemes összehasonlítgatni, más adottságok és más helyzet van, Villány előbb indult és van helyzeti előnye, de Szekszárdnak is vannak erősségei, azokra kell inkább figyelni.

Takler Ferenc úgy gondolja, hogy amíg ez a kérdés felmerül, addig a vörösborászat Villány-orientáltságát erősítjük. A villányiak és szekszárdiak viszonya jó, baráti, nem kell összeméregetni, inkább kifelé kell megmérkőzni. Villány a spiccen volt és maradt, da Szekszárd ma már mellette van.

Nálunk műhelymunka zajlik, tette hozzá Heimann Zoltán: Összekóstolások mennek 11 éve, a szakma összeül, beszélget. A műhelymunka kevésbé látványos és hosszú távra alapoz, de azt hiszem, vannak eredményeink is az utóbbi tíz évben, ami a szekszárdi összefogásnak – amiben mindenki benne van - köszönhető.

Eszterbauer János szerint ilyen típusú és mélységű összefogás egyetlen más borvidéken sincs, mint Szekszárdon. Jó úton jár a borvidék, vannak közös célok, vannak közösen megfogalmazott tervek, akciók, megjelenések, programok.

TAKLER KÉKFRANKOS RESERVE 2011

Illatban hozza a fajtát: érezzük a szilvát, az érett meggyet és a piros ribizlit. Némi hordófűszeresség gazdagítja a gyümölcsös illatokat. Kortyban jó savgerinc, gazdag zamatok, némi aszaltas gyümölcsösség is megjelenik benne.

TAKLER REGNUM 2007

Gazdag, mély illatok, tartalmas, sűrű korty, hosszú zamatosság. Röviden így írnám le. Tömény, de élettel teli bor, feketeribizlis, szilvás, édesgyökeres, édesfűszeres illatok, a kortyban érett, sötét gyümölcsök, vannak savak, van tartalom. Gazdag bor, jó struktúrával.

A bor mellé borturizmus is kell építeni, mi is ezért vágtunk bele a szállodafejlesztésbe, tért rá a következő témára Mészáros Pál. A helybe érkező borturistáknak szállás is kell, étterem is kell a bor mellé, ezen sokan kezdtünk el dolgozni az utóbbi időben, mert enélkül nem tudunk előrelépni. Nem csak egy-egy nagy üzlet, hanem a folyamatos vendégjárás, a folyamatos borértékesítés is kell, a sűrű fillér is jó, nem csak a sok forint.

A borturizmus mellé a borszakmai képzések is kellenek, tavasszal aláírtunk egy régiós megállapodást, vezető borászok és az egyetem, aminek hatására szőlész-borász mérnökképzés indulhat be a közeljövőben Szekszárdon, erről az egyetem szenátusa hamarosan dönt, jelentette be Horváth Béla, majd feltette a záró kérdést: mi kell a további száz évben Szekszárdnak a sikerhez?

A svábok és a borkultúra már több száz éve összetartozik, mi itt vagyunk már több száz éve, a jövőt is itt képzeljük el – kezdte el Heimann Zoltán a válaszadást. - Ahogy körbenézek, a nevek árulkodnak, Heimann, Takler, Eszterbauer, Vesztergombi, mindünk ősei ugyanabban az időben érkezhettek, talán a Mészáros kivétel.

Mi 1100 éve, jegyezte meg halkan, a közönség nagy derültségére Mészáros Pál.

Komolyra fordítva a szót, közös a cél, közös az út, Szekszárdnak nem máshoz kell mérnie magét, önmagát kell megtalálnia – folytatta Heimann Zoltán. – Hogyha van élet, pörgés a városban, az leginkább a bornak köszönhető, ezt a város is felismerte és jó az együttműködés a városvezetéssel is. A bor a hívószó, de a komplex élményhez, ami még több embert vonz majd ide, több kell, ezen kell még sokat dolgoznunk.

VESZTERGOMBI CSABA CUVÉE 2011

Szekszárdias, gyümölcsös-fűszeres illat, egészen friss, élénk erdei gyümölcsösséggel. A test jó, az arányok rendben, még van benne ficánkolás, alkohol és tannin-érzetben, a fiatalság még érződik, de van jövője, idővel szépen kerekedhet.

VESZTERGOMBI KÉKFRANKOS RESERVE 2003

Az érettség, dekanterben. Aszalt füge, meggy és szilva. Még van intenzitás benne, persze inkább szekunder és tercier illatjegyek jönnek. Jó állapotban van még, jó savakkal bír, van benne élet, mutatja a kékfrankos hosszát.

A Vesztergombi-borokat követően Vesztergombi Ferenc gondolataival zárnám a beszámolót: Nem szeretném, ha az elkövetkező években a technika és kémia versenye lenne a borászat Szekszárdon. Jó lenne, ha folytatódna a szőlőtelepítés, mert aki telepít, a jövőt építi. És szeretném, ha 20 év múlva újra leülhetnénk visszatekinteni és megbeszélni, hol is tartanak a boraink - már a gyerekeink, unokáink borait kóstolgatva.