A dombvonulat (sőt, a Hölzlstein 157 méteres „magasságával” földrajzi értelemben csak halom) választja el a két falut és annak legjobb dűlőit egymástól. A magasság elsőre nem számottevő, viszont a szintkülönbséget a hegyderékban meredeken nyeli el mind a nyugati, mind a keleti oldal, így, kitettséget, lejtésszöget tekintve, a felsőbb részeken lévő dűlők kiválóak szőlőtermesztésre. Mikroklimatikus szempontból ez a meredekség azért is lényeges, mert mindig van 1-3 fok hőmérsékleti különbség a sík és dombtető között, ráadásul az év 360 napjából 300-on a szél is fúj. A termelés, a gombák elleni védekezés, az augusztusi, szeptemberi érési időszak nappali-éjszakai hőmérséklet különbsége és aromaalakító tényezője szempontjából kiemelkedő fontosságúak ezek a tényezők.

Donnerskirchen

Ezt az alapadottságot egészíti a kagylós mészköves alapkőzet (ez a Leithakalk, a Lajta-mészkő) amiben palás részek váltakoznak és keverednek. Erre néhol barna erdőtalaj települt és van ahol agyag is megjelenik.

Fontos további tényező a kitettség: az oggau-i részek alapvetően dél-keleti lejtésűek, a tóra néznek, a fehér fajták esetén a jó töppedés és aszúsodás feltételei adottak. A schützeni részek inkább nyugati, dél-nyugati lejtésűek, a tó mikroklímája már nem hat, aszúsodás itt már nem fordul elő. A kékszőlők aránya magasabb is.

Schützen

A gerinc a Hölzlsteinen vékony asztalszerű, ezáltal a meredek oldalak felfutnak egészen idáig, majd itt egy vékony erdősáv választja el a két részt egymástól.

A Schützner Stein teteje lankásabb, itt ez szőlőkkel van betelepítve, jellemzően pinot noir és (korai érésű) fehér fajták találhatók.

A táj megosztása teljes mértékben leképezi a Burgundiáról tudottakat. A síkon, a falvak közvetlen szomszédságában található területek a legkevésbé értékesek. Hozzá kell tenni, ezt nem is művelik kiemelten. A 70-es, 80-as évek helyi vörösboros tömegtermelésében Schützen majd mind a 700 kataszterbe sorolt hektárja be volt telepítve, most ennek alig fele van, és a legtöbb innen hiányzik: a szántóföldi növénytermesztés a domináns. A hegyláb és a hegyszoknya már sokkal intenzívebb betelepítésű, a borvidéki DAC borok szülőhelye (Gebietswein). A szőlőt itt inkább már gyümölcsös egészíti, de a föld bőtermő voltát az itt-ott még feltűnő szántóföldi kultúra is jegyzi.

Nezsider felé

A hegyderék és a tető alatti részek aztán már 99%-ban a szőlőké, és ez a terület, főként a meredekebb Hölzlstein esetében kb. 99%-ban be is van (vagy, szemmel láthatóan újra be lesz) telepítve. Itt található a schützeni részen a Steinberg, a Hölzl, a Goldberg, az oggaui részen pedig az Altenberg, Hölzlacker dűlők. A Rieden- és az Ortswein-ek, azaz, a dűlőszelektált, de minimum települési borok helye ez. A Schützner Stein tetején aztán visszaváltunk a DAC alapkategóriába, és a gyümölcsökkel, itt-ott szántóval tagolt szőlőterületek közé. Ennek a vonulatnak az oldalában aztán megint kiemelkedő területek találhatók. A schützeni oldalon található a Reckenschink vagy már az 1570-ben külön említett Sinner dűlők, az oggaui oldalon pedig többek között a Neugebirge, a Steinhutäcker és a Marienthal dűlők.

Éppoly fontosak itt, mint az osztályozás Burgundiában.

Vagy éppen Mádon.

Hölzlstein

Fotók: Jakab Ildi