Amikor több bort kóstolunk, mindig más lesz a viszonyítás. Ha sok ropogós reduktívval alapozzuk meg a sort, akkor a hordót látott tételek nem mindig simulnak a rendbe, vagy legalábbis több időre van szükségük. Így voltam ezúttal is.

Csetvei Kriszta bora bontás után vegyes érzéseket hoz ki a csapatból, ki a hordófűszerekre fókuszál, ki kis lábszagot, izzadtságot szimatol. Ahogy szellőzik, úgy lesz tisztább és élvezhetőbb az illat. Vanília és érett alma. Keleti fűszercsomag, édességekhez. Körte, de nem vilmos.

A friss fehérek után sokkal intenzívebben jön az alkoholérzet, az édesfűszerek kortyban is. Mindazonáltal nem vetettem el, félretettem és ahogy csitult a napsütés, felgyúltak a fények és a vörösek közt megpihentünk, elővettem újra ezt a bort.

A korábban kicsit rövidnek, egyszerűnek mért korty sokrétűbb lett, van benne citrusosság, sós citrom és mandarin, jön újra a körte és visszatér az alma. A hordófűszerek mellől hiányolt vajasság érzete most felsejlik, pörkölt magvak, enyhe karamell turbózza. Így sem lesz sokkal komplexebb, de tetszetősebb, kedvesebb bor lett. Nem mindig csak alkonyatkor, de akkor bejött. 

85/100 pont