Fehérben:

Groiss Gemischter Satz Dorflagen 2014 (Weinviertel, Ausztria)

A palackot pénteken este bontottam, de maradt benne, tegnapelőtt kortyolgattam el az utolsó pohárra valót. És még mindig annyira jó volt, hogy majdnem lemaradtam a Manchester United harmadik góljáról.

A Gemischter Satz az igazi vegyesfehér, 2011-től kezdve van eredetvédelme, 2013-tól pedig még a DAC (Districtus Ausztria Controllatus) jelzést is használhatják a bécsi Weinviertel borászai. Ha legalább három fehér fajtát termesztenek egy adott területen, vegyes ültetvényben, egyik sem lehet több 50 százaléknál és együttes szürettel lehet belőle bort készíteni.

Ingrid Groiss, aki egy fiatal breitenwaidai borászlány, 17 fajtát használ fel borához (Chardonnay, Müller Thurgau, Welschriesling, Grüner Veltliner, Riesling, Grauburgunder, Pinot Blanc, Frühroter Veltliner, Neuburger, Zierfandler, Rotgipfler, Sämling, Roter Veltliner, Grauer Vöslauer, Hietl Rote, Weiße Vöslauer, Silberweiße – magyarul most nem is tudnám fejből mindegyik nevét, de a cirfandlit jól felfedeztem…).

A Gemischter Satz szaftos, gyümölcsös, telt, friss, vidám bor. Ahogy ez a tétel konkrétan ilyen típusú. Gyümölcsös illatok, barack, csonthéjasok, szőlő. Kortyban kerek, csúszós, némi maradékcukor, viszont pezsdítő savak. Kicsit hagyom, pörgetem a poharat, nézem a meccset vagy éppen elfelejtem a pulton pár percre főzés közben és olyan szépen nyílik, olyan behízelgő, bújós, selymes ez a korty, hogy erős önuralom kell nem meginni egyetlen nap alatt. Egyik pillanatban még az őszibarackot érzem, hogy aztán az érett, lédús körte vegye át az illatvezérséget.

Mert kibírja a négynapos ünnepet darabon, csavarzárral a hűtőben is. Három részletben fogyott el, négy nap alatt. Tiszta, friss, kerek, élmény. 88/100 pont, 12.99 euró, azaz olyan 4000 forint a Wein&Co kínálatában.

Vörösben:

Müller János Kékfrankos Selection 2011 (Villány)

Az utóbbi években kezdtem elhinni, hogy a kékfrankos jól áll Villánynak is. Mondjuk ezt a villányiaknak is el kellene hinniük, de páran már komolyabban foglalkoznak az első számú magyar kékszőlőfajtával.

Egy szép kékfrankost találtam Müller Jánosnál, aki azon villányi borosgazdák közé tartozik, aki bizony mert kicsi maradni. És vállalja egyéni ízlését a borkészítésben. Így azt is, hogy a vörösborai között akad jónéhány, ami csak érett állapotában kerül palackba. Néha kicsit megcsúszva is, de többnyire jól elkapja a pillanatot. Ahogy ennél a 2011-es kékfrankosnál is tette.

Illata egyre kedvesebb, gyümölcsösebb, ahogy melegszik a pohárban. Kezdjünk vele alacsonyabb hőmérsékleten 10-12 fokosra hűtsük be és fokozatosan fog szépülni. Kicsit rusztikus, a savak elég lüktetőek, de van hozzá test, van benne érett gyümölcs, meggy, áfonya, és málnalekvár is.

Villányi erőteljesség, kékfrankosos vibrálás, Mülleres rusztikusság. Elég jó kombináció, grillezett tarja vagy marhapörkölt mellé tudnám szeretni.

Ezt a palackot sem egyszerre gurítottam le, már harmadik napja figyel a hűtőben, esténként egy pohárral töltök, lassan fogy el, olvasgatok mellette, vagy valami filmbe feledkezek bele. Egy-egy korty, csak nyugisan. Szerintem ez is lazán bírja a négynapos játékot, de ha nem egyedül vágunk neki a kalandnak itt is fennáll a veszély, hogy már a bontás napján kereshetjük  a szeletív üveges konténert. 86/100 pont, 1480 forint a Kalamáris Vinotéka kínálatában.