Kisebb útbaigazítás után meglelem a pincét – két boroshordó között sétálok be a házig, ahol Gábor fogad. Lesétálunk az éppen átalakulóban lévő pince mellett. A táj szépsége megkapó: innen minden környező falvat látni lehet, sőt, különösen tiszta időben akár még Zalaegerszeget is. A tőkék közé is besétálunk: Gábor a göcseji zamatost mutatja nekem, hogy kóstoljam meg. Gyerekkorom szőlőjének ízét érzem a számban. Időutazás – itthon vagyok.

 - Lentiben nőttem fel – kezd Gábor mesélni - aztán elkerültem innen. Budapesten végeztem a vendéglátóipari főiskolát. Az első fontos élményem ide kötődik: a borral, a bor szeretetével dr. Csizmadia András, egykori tanárom ismertetett meg. Nemcsak engem: hatására többen is ezt az irányt választottuk. Elvégeztem több boros képzést, majd sommelier lettem. Éltem és dolgoztam külföldön több éven keresztül, de valami mindig hazahúzott: így kerültem vissza szülővárosomba, Lentibe.

- A helyzet pedig adott volt, hiszen itt volt „hegyetek”.

- Így is mondhatjuk, hiszen a dédapám pincéjét, a hozzátartozó szőlővel pedig senki nem akart foglalkozni. Szüleim már nem bírnák, a testvérem és unokatestvéreim nem akarták továbbvinni a borászkodást. Így lett az enyém ez a feladat, ez a szőlő – amelynek területét azóta már „bővítettem”. A nemrég pluszban vásárolt terület beültetése még előttem áll.

- Volt olyan zalai borász, aki nagy hatással volt rád?

- Igen, Bussay László nevét feltétlenül meg kell említenem. Az ő neve nagyon ismert: ő volt az, aki gyakorlatilag „visszarakta” Zalát a bortérképre. Hálás vagyok, hogy a barátomnak tudhattam őt - tragikusan korán bekövetkezett haláláig. Az ő profizmusa, sőt, mondhatjuk, hogy géniusza a mai napig követendő etalonként áll előttem, csakúgy, mint példaértékű munkája és bölcsessége.

- Mit kell tudnunk a Cseke-birtokról?

- Két helyen is van szőlőm: itt helyben, a Lenti-hegyen egy kisebb, Csörnyeföldön – ahol a Bussay Pincészet is van – egy nagyobb. Összesen 1,6 hektár területen termelek többféle szőlőt. Lenti-hegyen elég vegyes a kép: a régebben idetelepített tőkéken sokféle, helyi fajta is megtalálható – ilyen például a göcseji zamatos vagy másik nevén „Rita” nevű illatos szőlő, vagy az itteni cserszegi fűszeres és a pölöskei muskotály. Csörnyeföldön olaszrizling, rajnai rizling és furmint, valamint kékfrankos van telepítve.

- Mik a tervek a jövőre nézve?

- A csörnyeföldi termésből szeretném majd a birtokbort elkészíteni. Itt van egy különösen jó terület, ez a Dalánc nevű dűlő, amelyről elnevezni szándékozom majd ezt a bort - Daláncz lesz a márkanév. A kékfrankosból sillert tervezek. A lenti-hegyi szőlőből Cseke név alatt hozom majd ki a borokat. Itt van a borászati üzemem, ennek a folyamatos fejlesztése, az építkezés, a tervezés minden évben bőven ad még plusz munkát a szőlő mellett, hogy olyanná fejlődjön, amilyet szeretnék.

- A zalai bornak nincsen feltétlen jó híre…

 - Igen, és feltett szándékom, hogy ezen változtatni kell. Ezért is vették tervbe például zalai borászok, hogy létrehozzák a megye regionális borát, ez már elfogadásra került. Jó lenne, ha eljutnánk addig, hogy Zaláról az embereknek nem csak a noha jutna eszébe, hanem minőségi, jó ivású borra gondolnának. Ahhoz, hogy ezt elérjük, még nagyon sok teendő van. Én szeretnék a régi magyar fajtákkal is foglalkozni, kézműves technológiánál maradni – jelenleg csak a tartályok hűtése az, ami ebből „kilóg”. A végső cél 10,000 palack évente – ez kétszerese a mostani potenciálnak. Jelenleg 1200 liter a termelés, úgyhogy bőven van még benne munka, hogy több legyen, hogy elérjük a maximumot, ami a szőlőben van. Sok munka vár ránk.

Ahogy nézem Gábort, ahogy mesél, arra gondolok, hogy energia és kedv is van bőven. És arra is, hogy milyen szerencse, hogy ez a fiatalember hazajött és nem maradt mondjuk Londonban. Hazajött és rengeteg munkával olyan dologba fogott, ami nehéz és embert próbáló – ugyanakkor szép és tartalmas. Nekem - mint lenti lánynak - szívet melengető élmény volt, hogy van egy fiatalember, aki ebből a kis városból indulva már idáig is eljutott – és hol van még a vége.