Szövetségi kutatási program keretén belül vizsgálják a rezisztens (németül Piwi, azaz Pilzwiderständliche Sorte) fajták piaci pozicionálási lehetőségeit. Eddig az értéklánc minden tagja óvakodott ettől a területtől, aminek a fő oka, hogy a rezisztens fajtákat jórész helyben, a pincészettől eladták. Ez egyben a borászok érdeme is, akik a helyben történő kóstolások alkalmával rá tudják vezetni az érdeklődőket az ilyen fajták előnyeire.

A piaci értékesítés első problémája maga az elnevezés. A „Piwi”, azaz a „gomba” és az „ellenálló” kifejezéssel nem nagyon tudnak a fogyasztók mit kezdeni. Nem véletlen, hogy fut egy magánprojekt a „jövő borai” elnevezéssel, illetve, hogy a kutatási program első fázisában a borászok és a kereskedők is megállapították, hogy pl. a „fenntartható fajták” kifejezés sokkal jobban elősegítheti a megismerést és értékesítést. Ahogy mondják, az „innovatív fajták innovatív kommunikációt követelnek meg”.

További problémát jelent, hogy miközben a fenntarthatóság és a klímafordulat alapvető lakossági témák is, a borászok túl konzervatívak, valamint a rezisztens fajták a kereskedőket és sommelier-eket sem győzték eddig meg. Ugyanakkor vannak már olyan fajták, amelyeknek egyszerre két előnyük is van: a kiváló szőlészeti és borászati teljesítőképesség mellett nagyon eltalált a nevük is. Ilyenre tökéletes példa a cabernet blanc, egy, a sauvignon blanc rezisztens párjának tekinthető nemesítés, amelynek ugyanakkor a neve is tökéletes: a kutatási program által végzett felmérés szerint csekély léte ellenére a legismertebbek közé tartozik az ellenálló fajták közül.

Harmadik kérdéskör a piaci pozícionálás területén a kritikusok hozzáállása. Valóban, probléma, hogy eddig nem túl sok rezisztens fajtából készített bor lett értékelve, és kapott komoly elismerést, de itt nincs mit tenni, türelemmel ki kell várni ezt is. Ebben a folyamatban egy lehetséges út lehet, amit a dél-tiroli Weingut Lieselehof csinál, akik kizárólag ellenálló fajtákat termesztenek, ugyanakkor boraikat a luxus, csillogás, glamour vonalon kommunikálják, rendkívül tudatosan.

A legnagyobb probléma talán mégis a vásárlói döntés folyamatában áll: a vásárló a polc előtt pillanatok alatt kell, döntsön, melyik bort veszi meg, és tudástárában egyelőre a régió, származás, ár és esetleg fajta hármasa/négyese van meg. Ahhoz, hogy a fajtaismeretnél sikerrel előkerüljenek a rezisztens fajták is, ahhoz egyszerűen a borászoknak kell minél többet előállítani ezekből, illetve minél többet foglalkozni velük. A borászok számára ebben több lehetőség is rendelkezésre áll. Jó pozícionálásnak tűnik pl. olyan küvék forgalomba hozatala, amelyben jelentős, akár 50%-os a részaránya a rezisztens fajtának, de a fantázianév „elviszi” a terméket (pl. sauvignon blanc-cabernet blanc házasítás). Egy hasonló út az arra alkalmas fajtáknál a pezsgőkészítésbe bevonás. Végül, a rezisztens fajták jól teljesítenek a pet-nat szegmensben is. Mindenképpen egy a borászatra jellemző koncepció mentén kell azonban a borásznak gondolkodnia.

A koncepcióalkotásnál probléma, hogy maguk a rezisztens fajtákat termelő borászok sem nagyon működnek együtt, jóllehet erre igény lenne.

És, végül, nagyon fontos kommunikációs probléma, hogy a rezisztens fajták bemutatása nincs képi úton alátámasztva. Pedig a vizuális kommunikáció önmagában a siker fele.

A teljes cikk itt található.