Ha mondjuk ennek a bornak adnak egy kicsivel több időt, többet simogatják és kevesebbet siettetik. Most illatban dübörög, elsőre hibátlan sauvignonos illatok, csalán, még kissé éretlen feketeribizli, vágott fű, még roppanós mangó, bodzaszörp. Mintha tankönyvi példát mutatnánk fel a teremben: ez a sauvignon blanc illata, ezt várjuk el! De csak ritkán kapjuk meg így, ebben a formában, főleg itt, a magyar délen.

Kortyban is hihetetlen lendületes, szinte felpezsdíti a szájpadlást, élénk savak futnak gyors köröket, jön a bodza, jön a fű, jönnek a citrusok. Vidám, könnyed, frissítő. Több, mint légies, mint egy szupermarketes egybites, de nem lép túl az árnyékán. Mert ebben több is lehetne (mélység, rétegek, hossz), ha nem rohanna, nem sietne borász, kereskedő, fogyasztó. Most nagyszerű, friss, welcome drink, üdítő belekortyolni az októberi nyárban. A kérdés, hogy meddig tudja majd ezt. Ha majd jön a valódi tavasz, a teraszidők, vajon még mindig ezzel a bizalommal vehetjük elő? Reményem van benne.

Nem ennek a bornak szól ez az egész eszmefuttatás persze, inkább a trendnek, hogy újbor kell az asztalra már szeptemberben. De kell, hát van, lesz.

És ha van, akkor legyen ilyen, tiszta, könnyed, karcsú, de mégis élvezetes, nem tűnik el pillanatok alatt, de kívántatja a következő kortyot. Jó szőlő, jó szüreti időpont, gyors feldolgozás és tisztaság. Majdnem ennyire egyszerű. Ha ennyi volna, sokkal több készülne így, ilyen minőségben.

Penge kis bort hoztak össze a Stier borászatban, bár az újboros őrület mellett arról sem vagyok meggyőzve, hogy a sauvignon blanc erre a tájra való, ez legyen az a bizonyos kivétel. Sokszor kritizáltam szemtől szembe is Lőrincz Norbit, hogy a Stier-vörösek karakteressége és stílusa mellett a fehérek bizony gyengébb kört futnak. Itt most nincs apelláta, ez mestermunka.

Azt hiszem értem a bor célját és küldetését, abban a mezőnyben kimagasló, főleg hogy nagyjából 1500 forint körüli áron érhető el. 88/100 pont és best buy, ha egy jó pannon sauvignonra vágynánk, ami a lét könnyed elviselhetőségéről szól - de hát miért is lenne mindig szükség mélyenszántó magvasságra?