A Mátra, mint tájegység és mint borvidék egyaránt közel áll hozzám – nem véletlen, hogy amikor a Pécsi Borozó 2020 nyarán különszámot jelentetett meg, az ország legnagyobb hegyvidéki (abszolút kategóriában pedig ezüstérmes) borvidékének bemutatását vállaltam örömmel. Azóta persze eltelt közel két, meglehetősen hektikus év, és amikor lehetőség kínálkozott arra, hogy – ezúttal Budapesten – találkozhassak a termelőkkel és boraikkal, örömmel tettem eleget a szerkesztőség képviseletében a meghívásnak.

A közösségi borok korszakát éljük. Akad köztük több borvidéken átívelő (Balatonbor), egy adott borvidéket képviselő (pl. villányi RedY) vagy még ennél is szűkebb közösséget összefogó (pl. Könnyűvér Pázmándon) kezdeményezés. A vélemények megoszlanak e közös borok létezésének hasznáról és értelméről, ám az kétségtelen, hogy egy-egy ilyen márka bevezetése jelentős marketingértékkel bír, emellett pedig jó kapcsolódási lehetőséget jelent az adott vidék egészen kicsi vagy egészen új termelői számára az ismertség növelésére. Ha pedig a későbbiek során egy ilyen közösségi borra termékpiramis is épül, amolyan upsell ajánlattal, az már csak hab a tortán.

Az esemény kezdetére meghirdetett sajtótájékoztató szűk körű, kötetlen beszélgetéssé konvertálódott át, melynek apropóját a Mátrai borvidék első közösségi márkája, a MyMátra bemutatkozása adta. Kovács Zita, a Mátrai Hegyközségi Tanács elnöke elmondta, hogy a helyi borászatok összefogásának első látványos eleme a borvidéki arculat 2021-es megújítása volt, melyet most a közös bor megjelenése emel újabb szintre. Horkay András borszakértő, a CEWI alapítója tanácsadóként kísérte végig a MyMátra születésének folyamatát. A nemzetközi borakadémikus kiemelte, hogy egy könnyen értelmezhető, lendületes és friss bort kívántak létrehozni, mely a borvidék illatos szőlőfajtáira épül.

A termékleírásban öt meghatározó fajtát jelöltek ki, úgymint Irsai Olivér, cserszegi fűszeres, Ottonel muskotály, sárgamuskotály és tramini. Ezeknek kell kitenni a készülő házasítás legalább 70%-át. Mellettük (opcionálisan) megjelenhetnek olyan, kiegészítő fajták, mint a sauvignon blanc, zöld veltelini vagy a királyleányka. A MyMátrának összességében legalább három fajtát kell tartalmaznia, ezek egyikének részaránya sem lehet 10% alatt és 35% fölött. Mindebből talán már magától értetődik, hogy egy üde, reduktív borról van szó, de a specifikációba is belefoglalták a hordóhasználat tilalmát.

A fentieket hallva egy jól iható, fiatalokat (is) célzó, igen kedvező ár-érték arányú bor képe rajzolódott ki előttem, és az a hat borászat, mely 2021-es termésének egy részéből MyMátrát készített, pontosan ezt a koncepciót követte. Az Ákos Pince, a Bárdos Borászat, a Dubicz Borászat, a Kovács Pince, a Nyilas és a Sol Montis Borászat közösségi borai karakterükben természetesen hasonlóak ugyan, ám egymás után kóstolva őket mégis megjelennek az egyedi jellegzetességek. Ezeket a nüansznyi különbségeket hivatott szemléltetni a címke is, mely alakjában a Mátra vonulatait szimbolizálja, stílusában pedig egységes ugyan, ám részleteiben az adott bor aromatérképét jeleníti meg látványos formában. (A márka arculatának kialakítását és a grafikai tervezés-megvalósítás lépéseit a Progressive Reklámügynökségre bízták.)

A közösségi borok szerepéről megfogalmazott gondolatokra visszautalva a beszélgetésen az is elhangzott, hogy a koncepció a jövőre vonatkozóan a termékpaletta bővítését tartalmazza. Új lépcsők jelenhetnek meg, hogy a fogyasztók a bevallottan „belépő” bornak szánt MyMátra után, illetve azon keresztül a borvidék más, adott esetben komolyabb tételeivel is megismerkedjenek.

A Mátrai Május azonban nem csupán az új közösségi bor bemutatkozásáról szólt. Jóval több pincészet hozta el legjobb formában lévő borait, hogy a nagyérdemű közönség megkóstolhassa azokat. Volt itt pét-nat és gyöngyöző, félédes furmint és superior merlot is. A változatosság ugyebár gyönyörködtet, én mégis azon kaptam magam, hogy leragadtam egy fajta mellett. Igaz, szó sem volt arról, hogy unalmassá vált volna a kóstoló, sőt! Ez a délután számomra – persze a MyMátra újdonsága mellett – a kékfrankosokról szólt.

A Mátrai borvidéken egyre több borász fordul a kékfrankos felé, sokan sokféle bort készítenek belőle. A domborzat és a táj adottságai révén akár néhány száz méter távolság is eltérő karakterű szőlőt eredményezhet, így még adott évjáraton belül is változatos kékfrankosokkal találkozhatunk. A feszesebb és gyümölcsösebb, valamint a testesebb, alkoholosabb borok kedvelői is megtalálják a maguknak tetsző italt. A kékfrankos komoly érlelési potenciállal rendelkezik errefelé (is), érdemes régebbi évek borait is megkóstolni.

Hogy rögtön egy nem fajtaborral kezdjem a sort: a Ludányi Pince Gemini fantázianévre hallgató kékfrankos-merlot házasítása könnyed, gyümölcsös aromákban gazdag élményt kínál. Ez az a bor, amelyből mindig jöhet egy második pohárral.

Hasonló felütéssel kortyoltam bele a gyöngyöspatai Itt és Most Pince 2021-es, reduktív technológiával készült kékfrankosába is, amely kirobbanó frissességével ideális bisztróbor, a nyár nagy slágere lehet. Igaz, csínján kell vele bánni, mert nagyon itatja magát, de a 15 v/v% felé hajló alkohol azért megtréfálhatja az egyszeri borfogyasztót. Az Itt és Most további két kékfrankost is hozott, mindkettő kimondottan jól összerakott tétel. A 2018-as változat kizárólag barrique hordókban várta a palackozást, míg a ’17-es részben elsőtöltésű, 500 literes magyar, részben már használt francia barrique hordókban érlelődött.

A „patai vonalon” haladtam tovább, annál is inkább, mivel az e településről érkező borászok spontán módon lefoglaltak egy hosszú asztalt, ezzel is erősítve az együvé tartozás érzését, a mikroközösség összefogását. A Hoop Wines Gereg-dűlőről származó, 2020-as kékfrankosa tartalmas bor, kifejezett fajtajelleggel – ez egyébként a legtöbb, itt kóstolt frankosra jellemző volt, függetlenül attól, hogy fajélesztővel vagy spontán erjedt. Ha már itt tartunk, a Mátrában az utóbbi években formálódni kezdett egy kis szőlész-borász közösség. Olyan, jellemzően kisebb területtel rendelkező, ámde annál elhivatottabb gazdák alkotják, akik „szerelemből született” borokat hoznak létre sok-sok kísérletezgetés, próbálkozás árán. Általánosságban elmondható, hogy a fent említett borászok a természetközeli eljárások felé mozdulnak el egyéni stílusuknak és elképzelésüknek megfelelő mértékben.

E vonal képviselője a Bata-Loyal Birtok borásza, Bata Miklós is, akinek jelenleg 2018-as, spontán erjedt kékfrankosa forgalmi tétel, ám a pincéjében akad egy hordó, melyben 30 hónapja érik egy kékfrankos a 2019-es szüretből. A 13,5 v/v%-os alkohollal, elegáns savakkal és szép hordótanninokkal rendelkező tétel illatából kirobban a meggyes aroma, íze összetett és sokrétegű. Nem egydimenziós bor. Palackozása és forgalomba kerülése idén nyárra várható. Hogy egy pillanatra kiszakadjunk a kékfrankosok világából, a Bata-Loyal zöld veltelinije is megér egy kóstolást, sokak kedvencévé vált.

Ha pedig az imént szót ejtettem a Hoop Wines kékfrankosáról, nem maradhat ki a sorból a Németi Zoltán nevével fémjelzett változat sem. A közös pincéből hasonló gondossággal készülő, ám némiképp eltérő koncepciójú borok kerülnek ki. A 2019-es Németi kékfrankos a gyümölcsösség mellett fűszeres jegyeivel hódít, igazán melengető és izgalmas, szép egyensúlyban lévő bor.

Sajnos nem jutott idő arra, hogy a Mátrából a Stefánia Palotába érkező összes kékfrankost megkóstoljam, a számtalan egyéb borról már ne is beszéljünk. Annyi azonban így is egyértelműen megállapítható, hogy a borvidék dinamikusan változik – méghozzá jó irányba. E változás egyik hírnöke lehet a MyMátra kezdeményezés és maga a közösségi bor, mely könnyedségével, illatos jegyeivel és vonzó árával sok új rajongót szerezhet a mátrai pincészeteknek. A lehetőség és a tálentum adott, és most jól kell sáfárkodni vele.