Az év végével elérkeztem sorozatom utolsó részéhez. A legvégére a legjobbat, szól a cím, a mondás. Valóban így van: a Szekszárd Grand trió a hónapokon át tartó munka méltó befejezése, megkoronázása, igazi öröm, maximális elégedettség az, ami ilyenkor a fogyasztót, kóstolót eltölti. Minden nap nem kóstol az ember – legalábbis a hétköznapi ember – ilyen tételeket. Egyrészt a borok kizárólag az ünnep, a komoly pillanatok fényét hivatottak emelni, olyan tételek, melyeket nem szimpla szerdán bontunk – kivétel ez alól nyilván a mai nap, amikor a kóstolásuk zajlik. Másrészt azért az sem mindennapra, hétköznapra való, hogy az ember egyszerre három ilyen palackot nyit, hiszen hozzávetőlegesen 100.000 forint nagyságrend az, ami az asztalon pihen. E két okból adódóan magam megkülönböztetett figyelemmel, kellő tisztelettel nyúltam ma a három utolsó szekszárdi palackhoz.

Az utolsó rész okán, az ünnephez közeledvén (a kóstolás Karácsony előtt zajlott - a szerk.) úgy döntöttem, hogy szakítok az eddigi tematikával, cikkszerkezettel, ezúttal az érzéseké, benyomásoké, pillanaté lesz a főszerep, természetesen a szakmaiságot, hitelességet, korrekt véleményt sem hanyagolván el.

Lássuk hát milyen is Szekszárd legjava, milyenek is az igazi „nagyok”.

Sebestyén Pince, Szekszárdi Cuvee „GRAND” 2017

2021-ben, amikor Csaba személyesen elhozta a sorozatra szánt borokat, azt mondta nekem, hogy ez a tétel még nem Grand, de a tervek szerint, a kötelező érlelési időszak lejártával 2022-ben az lesz, addig csak hívjuk cuvée-nek. Ezért aztán a még nyilvánvalóan címke és GRAND felirat nélküli tételt én is így hívom. Azt sajnos nem tudom, hogy végül ez a tétel kapott-e, kaphatott-e Grand jelölést, ha nem, miért nem, mindenesetre nem találtam ilyen tételt a kínálatban. No de lássuk, milyen is ez a palack.

Közepesen mély, tiszta szín, barnás reflexszel. Intenzív, komoly potenciált, tartalmas belsőt sejtető illat, mely nem nélkülözi kitöltés során az édes alkoholos illatot sem, melyet azonban remekül ellensúlyoz a fűszeres vonal. Szegfűbors, fahéj, kardamom, étcsokiba forgatott meggy. Az alkoholos, némileg fülledt jelleg viszonylag hamar, mintegy 5 perc után szűnik, átadva az orrnak a maximális élvezetet. A színben tapasztalható barnás reflexszel szöges ellentétben az ízben nyoma sincs semmiféle esetleges öregedésre utaló jelnek. Az illatban kapott fűszerek maradéktalanul megjelennek az ízben is, a meggyet pedig édes marcipán egészíti ki, cseppnyi pirított cukorkával. Gyönyörűséges, besimult tanninok, szinte végtelen, kényeztető hossz, alkoholédességnek nyoma sincs, pedig egészen biztosan 14% felett járunk. Nagyon szép, egyben lévő végtelenül elegáns, kifinomult, minden érzéket kényeztető tétel. Nehéz megállni egy pohár után. Most ez 94 pont és ha ez az út eleje csak a bornak, akkor a határ a csillagos ég.

Eszterbauer Grand 2012

A Görögszó és a Bodzás dűlő termése egy palackban. Kizárólag kézi szüret, kézi fürt és bogyóválogatás, irányított erjesztés. Első töltésű 225-ös és 500 literes tölgyfahordóban érlelt tétel, kékfrankos, cabernet franc, cabernet sauvignon és merlot egyenló arányú házasítása.

Közepesnél kissé mélyebb bíborvörös szín, meggy és vegyes aszalt gyümölcsök illata, mely meglepő módon nem sugall semmiféle nehézséget, nagy testet. Ami persze itt Szekszárdon inkább előny, hiszen sose volt cél, még a Grand-al sem, hogy farnehéz, nagy testű vörösborok készüljenek el. Ízben a meggy végképp átveszi az uralmat, erősítve ezzel a könnyed jelleget. Az aszalt gyümölcsökből csak némi vörösáfonya és aszalt meggy marad, melyet fűszeres, borsos íz egészít ki, tesz teljessé. A tanninok markánsak, jól érezhetőek, de szépek, nem bántóak, hosszan, jólesően kísérik a kortyot. Vörösboros marha vagy vadpörkölt kitűnő társa lehet, bár önmagában is nagy élvezetet nyújt. A Grand Prix Vinex, a VinAgora, a Szekszárdi Borvidéki Borverseny arany minősítésű, a Semmelweiss Egyetem Bora Országos Borverseny és a Berliner Wein Trophy nagyarany minősítést szerzett bora.

Nálam most 96 pont, még sok hosszú szép év áll előtte. Alkohol: 15%, ár: 22.000 Ft

Takler Grand 2012

A Szekszárd felsőpolc első részében szintén szerepet kapott a pincészet. Jól emlékszem, mennyire meglepő volt számomra, hogy a szívemhez oly közelálló „macskapisis” stílusú sauvignon blanc-nal pont itt találkozhattam hazánkban először és azóta – de talán egyébként is – utoljára.

A Porkoláb-völgy, Görögszó, Cinka és a Szenta-völgy termése. 30% cabernet sauvignon, 26% kékfrankos, 24% merlot és 20% syrah.

Mély, cigánymeggy piros szín, a három bor közül az egyetlen, melyen már nem lehet átlátni. Végtelenül tiszta illat, lenyűgöző gyümölcsösség, meggylekvár vaníliasodóval, extra vaníliával, jól érződő tipikusan syrah-os feketeborssal. A nagyon kellemes, jóleső alkoholédes melegséget szinte azonnal átveszi a fűszeres gyümölcsösség, a tanninok jólesően bársonyosak, az íz pedig mintha soha nem akarna megszűnni a szájban. Mint egy hibátlanul megkomponált szimfónikus mű tökéletes előadása, igazi hedonista nagyágyú, melynek minden cseppje aranyat ér. Már most a palack elején sajnálom, hogy valamikor el fog fogyni. Nehéz belekötni, ez most, ma, még hosszú évekkel a kiöregedés előtt, minden bizonnyal nem a pályája csúcsán is 98 pont.

Alkohol: 15% Ár: 35.000 Ft.

A Szekszárd Grand

márkát első ízben négy borász – Heimann, Sebestyén, Eszterbauer, Takler – készítette el a 2012-es évjáratból, természetesen mindenki a saját ízlése szerint azzal a céllal, hogy csak a legnagyobb hazai évjáratokból alkossanak egy olyan különleges, nagy értékkel bíró vörösbort, mely megfelelően mutatja be mindenki számára a Szekszárdi borvidékben rejlő hatalmas potenciált. Az elkészült bor 5 éves kora előtt nem kerülhet kereskedelmi forgalomba és összetételét illetően minimum 25%-ban Szekszárd ikonikus fajtáját a kékfrankost kell tartalmaznia a világfajták engedélyezése és használata mellett.

A 2023-as évre a Szekszárd felsőpolc sorozat legutolsó darabjával köszönök el a kedves Olvasóktól, kívánva mindenkinek nagyon boldog 2024-es esztendőt! Az új évben új vizekre evezünk: új otthonom immáron második éve Zala vármegyében van. Olyan borvidéken, mely jelenleg talán nem tartozik az ország legismertebb, legkedveltebb boros desztinációi sorába. Ezért aztán a 2024-es esztendőben néhány írás erejéig kísérletet teszek arra, hogy némiképpen jobban megismerhető legyen ez a vidék – boros szempontból mindenképpen.

Olvassanak bennünket addig is, akkor is!