Pécsi Borozó

Cikkek

A Fruska Gora visszatérése

Nyerj velünk szerémségi borhétvégét!

Ercsey Dániel

2018 July 18.

Ha van elfeledett borvidék és vannak elfeledett történetek, akkor a Fruska Gora a legszomorúbb ezek közül. A szerbek Sremnek, a horvátok Srijemnek, a magyarok Szerémnek nevezik azt a Száva és Duna folyók által közrefogott területet, ami régen, a rómaiak idején a Syrmia nevet viselte. Ez a föld az ígéret földje volt. Az ígéreté, hogy van miért küzdeni, hiszen a gyümölcs beérik, a folyók vizet adnak, az állatoknak van legelő. Ki nem váltotta be ezt az ígéretet?

A Szerémségen belül az északi, Duna által határolt részeken emelkedik egy mindössze 80 km hosszú és 15 km széles középhegység, aminek a legmagasabb pontja is csupán 539 m magas. Mégis szinte szigetszerűen áll a síkság közepén, így meredek völgyeivel, vízmosásaival, lankás hegyhátaival és erdőségeivel igazi hegységnek tűnik. Talán az is. Ez a Fruska Gora vagyis a frankok hegysége, ahogy a szerbek-horvátok nevezik. Igaz, a frankok csak 20 évig tudhatták magukénak. A magyarok régen Tarcalnak hívták, egy honfoglaló vitézre utalva. Ezeknek a hegyeknek, a déli, keleti és északi(!) lejtőik adták a középkori világ leghíresebb borát.

Ugorjunk egyet az időben

Merthogy most kellene hogy érkezzen menetrend szerint a honfoglalás története, aztán a különböző háborúké, ki kellene térnem a római légiókra és Probus császárra, a törökökre, a szerb-horvát viszályokra, de ezt annyian megtették már előttem, hogy arra kérem önöket, olvassanak utána. Én inkább a szőlőről és a borról szólnék, magyar és kevésbé magyar vonatkozásban.

A kommunista mennyiségi szemlélet a Fruska Gora szerb oldalán a pezsgőgyártásban nyilvánult meg, ami egy ideig képes volt felszívni a szőlőt, de miután a magántulajdon tiltva volt, így rengeteg területet hagytak el a tulajdonosok, vagy került be a kolhozosítás alatt a szövetkezetekbe. Ami pedig mindenkié, annak - mint tudjuk - nincsen gazdája.

A horvát oldalon is alakult egy nagy szövetkezet, ennek a jogutódja az Ilocki Podrumi nevű pincészet. Ott azonban megmaradhatott a borkészítés, mi több, Jugoszlávia talán legjobb borait itt készítették és így a márkanév, az Ilocki Podrumi és a Traminac (tramini) mint szőlőfajta nem veszítettek értékükből. Ez a kontinuitás, valamint az a tény, hogy a kommunista Jugoszlávia egyik borát (éppen az Ilocki Podrumitól) még a brit királyi család is fogyasztja (már a kommunizmus előtt is, alatta is, sőt Harry herceg minapi esküvőjén is felszolgálták), ma is jól észrevehető a Srem/Srijem mint márkanév közötti különbségen.

A szerb oldalon mintha nem is lenne egyértelmű, hogy mit kommunikáljanak, a hegységet (Fruska Gora), a régiót (Srem) vagy a települést (pl. Sremski Karlovci vagy Irig, azaz Karlóca vagy Ürög), addig a horvát oldalon a kérdés eldőlni látszik Ilok (Újak), a település javára. A szőlőfajtáknál ugyanez a helyzet. A horvát oldal hű tudott maradni (nyilván pártutasításra, jószemű agronómusoknak és agilis párttitkároknak köszönhetően) az 1700-as évek elejéig visszavezethető hagyományaihoz (Traminac, Graševina, Frankovka – tramini, olaszrizling és kékfrankos), míg a szerb oldal szinte gyökértelenné vált a privatizációra. Így fordulhatott elő, hogy ma a szerb borászatokban elképesztően széles fajtaválasztékot találunk és mindenki mást tűzött a zászlajára, legyen az szőlőfajta, vagy akár a természetes borkészítés.

Az egyetlen biztos pont a Bermet (ürmös bor), ami azonban egyre kevésbé felel meg a modern kor elvárásainak, vagyis sajnos nem elég divatos. A kiutat két irányban látom elképzelhetőnek: vagy át kell venni a horvátok módszerét, traminac-ot és grašac-ot (a graševina szerb neve) kell telepíteni (legalább egy egészen keveset minden borászatnak) és a borvidék kommunikációját (ami ugyebár nem azonos a termeléssel!) erre kell felhúzni, vagy vissza kell nyúlni az ötszáz évvel ezelőtti hagyományokhoz és újratelepíteni a kadarkát, a furmintot, a bakatort, a szerémi zöldet. Ez utóbbi a nehezebb út, tudom. Talán úgy is érezhetik egyes szerb termelők, mintha az identitásuk feladására kérném őket és a saját identitásomat erőltetném rájuk. Erről azonban szó sincs. Ezek a fajták a regionális identitás részei, ott tudnak hatást kifejteni, ahol írott és jegyzett múltjuk van.

Ha a borászok felveszik ezt a fonalat (nem elfelejtve a Bermetet és persze ugyanúgy tovább termesztve a jelenlegi fajtakört is), abban a pillanatban egy olyan kommunikációs eszköz lesz a kezükben, ami keveseknek Európában! Egy borvidéki hagyomány, ami az 1200-as évekig nyúlik vissza, írott forrásokkal! Miért ne lehetnének büszkék erre a ma borászai? Hiszen a magyarok is büszkén elmondják Szekszárdon, hogy a szerbektől tanulták a nyílt kádas erjesztést a vörösboroknál! Ahogy azt is, hogy a szerbektől vették át a kadarka szőlőfajtát! Sérül ettől Szekszárd németesen magyar identitása? Nem hiszem. Persze van egy harmadik út is. A szerb Srem jelenleg egy félig nagyüzemi, chardonnay alapú, vezető borászatokkal (pontosabban eggyel) tarkított hegység, részben pedig egy a természetes borokra alapozó hipszter világ. Ezzel csak az a baj, hogy a belső ellentét szinte szétfeszíti a tájat, lehetetlenné téve a borvidék arculatának a kialakulását. Merthogy és ez tényleg fontos, a vidék előbbre való a termelőknél, a közösségi érdek előbbre való az egyéninél!

Egy kis kedvcsináló

Egy dolog biztos. A horvát Szerémség, Újlak és környéke európai színvonalú lehetőségeket kínál az odalátogatóknak, mind szállásban, mind éttermekben, mind borokban. A szerb oldal pedig a látnivalók mellett (Karlóca, Újvidék, Pétervárad) ki van éhezve a borturistákra, az őszinte véleményekre és persze a vásárlókra. Tessenek hát elindulni, Szegedről gyorsabban odaérni a Tarcal hegységhez, mint Budapestre, ellátogatni a borászatokba a Deurićhoz, a Kovačevićhez, a Kiš családhoz Karlócára, Ivana Šijačkihoz Bánmonostorra, a Mačkov Podrumba Ürögbe, kóstolják értő módon Maurer Oszkár és Sagmeister Ernő borait, mert csakis így van lehetősége ennek a csodás borvidéknek az életben maradásra!

Játssz velünk és nyerj egy boros hétvégét a Szerémségben!

Válaszolj helyesen három kérdésre és nyerj egy hévégét a Hotel Park****-ban (Ruma, Szerémség, Szerbia), ami 3 nap / 2 éjszaka és ennyi minden van benne: