Három éve lett Pécs Város bora, a Belward ezzel a borral robbant be talán a köztudatba, mi októberben már azt írtuk róla, hogy „Wax, viasz, érett alma, némi barack. Illatra erősen rajnais jegyeket mutat. Kortyban pici gyöngyözés is jön, tehnológiailag szépen kidolgozott bor, kicsit gyorsan öregszik, az érlelt egyek erre utalhatnak. De egyébként olyan, mint egy elegáns parfüm, határozott, de nem túlzó. Korábban is kóstoltuk, nem is egyszer, mostanra a fogyasztási optimum állapotba került, érdemes bontani, meginni, élvezni. 86/100 pont.”

Most megdöbbenten hasonló érzéseim vannak, akkor viszont az elmúlt három évben mi történhetett?

Oké, kicsit leegyszerűsödött, kevesebb a díszítő elem, több a tercier aroma, jobban érződik, jobban kidomborodik az alkohol és a savhatás. De összességében még bőven élvezhető, még bőven olaszrizling, talán jobban is, mint akkor.

Az illat elsőre a kor illata, de ahogy a pohárban erősödik, ahogy nyílik és ahogy melegszik, úgy jön több gyümölcs, zöldalma és citrusok. Kamilla. Kortyban érezhető, hogy nem fiatalka, de az öt évet nem húznám rá egyből. Jó savak, élő savak, citrusos, egreses, pici mézzel, repcével. Még megőrizte a kedvességét.

Én is őrizgetem a poharamban, vagyis kitöltöm a másodikat, szigorúan kivizsgálási célzattal. Az első lecsúszott, no.

Ezek a borok tartják, éltetik bennem a hitet, a Pécsi borvidék még bőven rejtegeti a potenciálját.

Nehéz pontozni, de az biztos, 86+ már itt van a jegyzetfüzetemben és van még belőle a pincében egy palack, várok a bontással egy-két évet bizonyosan.