Még decemberben Szegeden meghívást kaptam a Bihardiószegen (Dosig, Románia) gazdálkodó Yanka Pincészet borbemutatójára. A kóstolóim során kivételes alkalommal tollamat félre raktam és a borok élvezetének adtam át magam. Búcsúzáskor Panni megajándékozott néhány palackkal, amiket az ünnepeket követő zűrzavar után felbontottam, majd ismét a tollforgatás mesterségébe kezdtem.
Az Érmelléki borvidék története az Árpád-házi királyok koráig nyúlik vissza, fénykorát pedig a 19. században érte el. Egykoron az ottani ültetvényeket Debrecen szőlőskertjének nevezték, mivel a tehetősebb polgárok ezeken a területen szőlőültetvényekkel rendelkeztek. A nyüzsgő boros életnek köszönhetően számos fajtájuk közül /juhfark, furmint, kecskecsöcsű, szagos szőlő, augusta, góhér/ azt a bakatort tűzték ki zászlajukra, amiből a legjobb évjáratokban még aszú is készült.
A borvidék fellendülése a Zichy családhoz köthető, akik a 19. század második felében nemzetközi hírnevet szereztek az érmelléki boroknak. A rangos külföldi borversenyek arany, ezüst díjai mellett borokat exportáltak Amerikába, Ázsiába, köztük aszút a kínai császárnak, sőt Zichy Ferenc Champaigne-ba a Jacquasson borvállalat egyik részvényesévé vált. Külön érdekesség, hogy 1870-ben a gróf kezdeményezésére alapították az ország első állami vincellériskoláját Bihardiószegen. Ezek tudatában nem kell csodálkoznunk, ha az 1893-as nagy bortörvény létrehozásakor a 22 borvidék közül a Fiume mellett Érmellék neve sem hiányozhatott a borvidékek listájáról.
Sajnos a hírnév és a magas minőség sem tudta a bakator lassú halálát megakadályozni. Ne felejtsük el, a kéknyelűhöz hasonlóan női ivarú szőlőről van szó, aminek beporzása sose ment könnyedén. Egy régi mondás szerint, „Ravasz a bakar, terem, ha akar”. Minden, a könnyebben megművelhető külföldi fajták megjelenésével indult el, amire jött egy filoxéra vész, a végső döfést meg a trianoni határok meghúzása okozta. A testes vörösekhez szokott románok nem bírtak megbarátkozni az acélos savgerincű borokkal, így az ország mezsgyéjén, a háttérbe szorított Bihardiószeg szőlősorain, a 20. század közepére teljesen eltűntek a bakator tőkék. Újkori feltámasztása 2013-ban néhány helyi, illetve határainkon belüli szakember segítségével valósult meg.
Az építész végzettségű Piheni Panni a családi örökségen felindulva kezdett bele a borkészítés mesterségébe. Bevallása szerint 10 évvel ezelőtt még mosolygott volna, ha valaki erre a hivatásra buzdítaná, az egykori családi szüretek emléke, néhány borkóstoló mégis visszavezette a szőlősorok közé. Eredeti szakmáját azért nem felejtette el, bármikor vissza tud ülni a tervezőasztal mellé, ő mégis szívesebben építkezik 2,5 hektáros birtokán. Kis területéhez képest számos fajtával /királyleányka, bakator, tramini, kadarka, merlot, cabernet franc, feketeleányka/ dolgozik, sőt különféle ürmös borokkal is kísérletezik. A borkészítés tekintetében a bio, natúr borászok táborába sorolható. Hosszan seprőn érlel, egyre kevesebb ként használ, amit a tapasztalatok szerzésének bővülésével el szeretne hagyni. Természethű szemlélete az építészet területén is megjelent, egyre jobban érdeklődik a kender és vályogházak iránt.
Pincészetét a Bihardiószeg melletti Jankafalváról nevezte el, az Y kezdőbetű a szőlőtőkék Y alakú metszéséből indul ki, ami a nőiességet szimbolizálja, az alatta lévő pont pedig a földből jövő energiát jelképezi. Három bort nyitottam meg tőle, amiben benne volt egy királyleányka, kadarka illetve egy ürmös kadarka.
Tömény vaskos illataromáiban, lime, narancs gyümölcsök héja keveredik lucernás, gyógynövényes elemekkel. Extravagáns savai mögött nagy test fogad. A citrusos, gyógynövényes jelleg itt sem hagy alább, amibe némi csonthéjas kesernyés ízek elegyednek. 87 pont
A szekszárdi társainál valamelyest sötétebb színvilággal rendelkezik. A cseresznyés, meggyes, fűszeres aromái, leheletnyi, szilvás, szedres illatokkal egészülnek ki. Kerek kortyában a cseresznyés, meggyes ízek mögött némi hordós csokis jelleg bújik elő. 87 pont
A válogatott, illetve aszú szemeket is tartalmazó borba két héten keresztül különféle gyógynövényeket, narancshéjat kevert, amitől egy extravagáns illatot kapott. Illatában a cigánymeggy, szeder, áfonya aromáit némi lime-os, citrusos hatás járja át. Tanninosabb, pirosbogyós ízében az erőteljesebb savak szilvás, zöldfűszeres jegyekkel egészülnek ki. Nem mindennapi, mégis igen szerethető bor. 88 pont