Mind álmunkból felkeltve fújjuk, hogy Tokaj, pontosabban a Tokaji borvidék része az UNESCO Világörökségnek. Azt már kevesebben tudják, hogy egyrészt nincs egyedül, más borvidékek is vannak ezen a listán, másrészt nem az egész borvidék áll világörökségi védettség alatt. Már ha van olyan, hogy védettség, és ez nem csupán egy státusz.
Álljon itt, bevezető helyett rögtön a térkép, amit végül elfogadtak az illetékesek. Ezen jól látszik, hogy Hegyalján Tokaj óvárosa, Tarcal a főúttól a hegy felé eső része, Bodrogkeresztúr, Mád nagy része és Tállya fele része az UNESCO Világörökségnek, továbbá kettő tolcsvai, kettő hercegkúti, egy sárospataki és egy sátoraljaújhelyi pince vagy pincesor. A többi az ún. pufferzóna, ami védeni hivatott az előbbit. (Erről itt lehet bővebben olvasni.)
Ami a bővített listát illeti, az UNESCO olyan borvidékeknek adott már Világörökségi státuszt, mint a Wachau, a Fertő-tó (főleg az osztrák oldal, de természetesen a magyar is beleesik), Saint-Emilion (Bordeaux), Champagne, Burgundia, a Rajna-völgye, Piemont, a Prosecco vidék, a Douro-völgy Portugáliában, az Azori-szigeteken található Pico sziget vulkanikus szőlővidéke és végül a svájci Lavaux kőteraszai, ahol amúgy szőlőt művelnek. Ha minden jól megy, ez a lista fog bővülni a jövőben egy komplex helyszíncsoporttal, ami sokkal inkább szellemi, semmint fizikai örökség, de nyilván lesznek bőven földrajzi helyek is, ahol meg lehet majd tekinteni a kapcsolódó dolgokat.
Küszöbön az új boros világörökség?
Ha az olaszokon, portugálokon, spanyolokon és görögökön múlik, akkor igen! Egy hete ugyanis a szicíliai Marsala városában közös szándéknyilatkozatot írt alá a szamoszi, a jerezi, a portói, a marsalai és a madeirai borászok szövetsége, hogy közösen pályázzanak az UNESCO Világörökségi státuszra az erősített borokkal, mint egyedi borkészítési technológiával és eljárással. (Én személy szerint a Setúbal-félsziget híres muscadeljét hiányolom a listáról!) Különböző terroir, különböző identitás, de van bennük valami közös, a kitartás, ami a jellemzően az 1700-as évekre visszavezethető borkészítési eljárást a napjainkig megőrizte ezeken a vidékeken.
Ercsey Dániel fotói a Cantine Pellegrinóban
Az UNESCO listára kerülés az egyik fontos, de nem az egyetlen eleme az együttműködési megállapodásnak. A marsalai Cantine Pellegrino pincészetben aláírt együttműködés kitér arra is, hogy ezen vidékek borászai és borászati egyesületei a jövőben közös promóciós kampányokkal, kóstolóval és edukációs anyagokkal lépnek piacra, hogy a világ jobban megismerje ezeket az egyedülálló borokat. Személy szerint szurkolok nekik és várom, hogy a világ nagy botritiszes édesboros régiói (Cotnari, Tokaj, Ruszt, a Rajna-völgye, Sauternes) mikor jutnak végre hasonló döntésre!