Április általában az egyik legideálisabb hónap az íráshoz. A kiszemelt borászok, borászatok relatíve ráérnek a mi kis Pécsi Borozónkra. A szüret már csak egy elhalványuló, régi emlék, a tavaszi előkészítő munkákkal – kis szerencsével – már végeztek. Az időjárás, ha olykor netalán kicsit szeszélyes is, de már tökéletesen alkalmas a termőterület bejárására, akár gumicsizma nélkül is. Nincs is más ilyenkor hátra, mint előre! Gadget kollégával ezúttal a Pécsi Borvidék legnyugatibb csücskébe tartunk Mozsgóra, ahol egy ígéretes fiatal bortermelővel, Gáspár Szabolccsal van találkánk. Cikkünk a Pécsi Borozó nyári számában jelent meg.

„Erős kontraszt” – gondoltam magamban, miközben a tűző napsütésben sétáltam a budapesti Nagykörúton a Tűzoltó utcába. „Mármint a természetes és az ember alkotta között” fűztem tovább a gondolatot, és néztem, ahogy a körút közepére emelt kordonok között nagy halmokban állnak a feltört aszfalt és síndarabok és merednek az ég felé a 4-6-os villamos pályájának felújítása miatt. Eközben a házak és a beton oldalról és alulról is sugározták felém a hőt.

Varasd megye szívében, Horvátország északi részén, idén már második alkalommal rendezték meg az „Alpok-Adria” Nemzetközi Tökmagolaj Kiállítást. Ez az első és máig egyetlen olyan nemzetközi kiállítás Európában, amelyet a tökmagolajnak, ennek a kulináris aranynak szenteltek, hiszen az olajok exkluzív és értékes kategóriájához tartozik.

A Hungarian Wines által meghirdetett Web Wine Writing 2019 cikkverseny augusztus 10-én lezárult. Első körben a zsűri szavazott, így került mind a hat kategóriából 3-3 cikk a döntőbe, majd az olvasók szavazhattak 2 héten át. A Pécsi Borozó 5 cikkel került a döntőbe a 9 magyar nyelvű cikk közé, végül mindhárom kategóriát a mi szerzőnk nyerte meg!

Van az úgy, hogy a diszkontban araszolgatok a kassza felé, a majdnem három éves közben a legharsányabb formáját mutatja a bevásárlókocsiban alig megmaradva, azon agyalok, hogy mit felejthettem el, amikor szembejön két crianza is, mindkettő ezres alatt. Este meg is bontom az egyiket (random választás volt, név és címke csupán), hadd szörnyülködjek.

Jó pár éve már annak - egészen ponto­san hat -, hogy útnak eredtünk egy nyári napon. Az úticél Báta volt, a “projekt” pedig, hogy hogy felkutas­suk azokat az értékeket, melyeket érde­mes a borturistáknak is felkeresniük, ha a környéken járnak. Mert bár sokan hiszik, hogy a Szekszárdi borvidék véget ér a vá­ros határában, illetve a környező dombok ölelése után, ez koránt sincs így. A Sárköz peremén, a Szekszárdi borvidék déli részén ugyanis van egy kis ékszerdoboz, melyről Féja Géza így ír Sarjadás című művében: „Van itt minden: folyó, patak, sík föld, domb, hegy, sziget, erdő és vízi erdő, meleg vizű ártézi forrás, a természet nagyon kedvelhette ezt a tájat, pazarul szórta kincseit. Az erdő teli gyöngyvi­rággal, a hegy szőlővel, gyümölcsösök­kel, védett hajlatainak a bora vetekszik a villányival, szekszárdival.”

Alig száz kilométer választja el a fenti idézet íróját, Arany Jánost, aki Nagyszalontán írta a Toldit és Balla Gézát, akire a fenti mondás majd két évtizedig teljesen ráillett Ménesen. Mindannyiunk szerencséjére bírta a terhet. (Cikkünk a Pécsi Borozó tavaszi számában jelent meg, a Ménes-magyarádi borvidék bemutatásával együtt.)

Ha megkérjük az utca emberét, nevezzen meg kapásból három magyar borvidéket, Eger neve jó eséllyel sokszor fog felbukkanni, túlnyomórészt Tokaj és Villány mellett. Talán nem túl nagy lutri azt állítanom, hogy kevesek szájából hangzana el mondjuk a Mór, Hajós-Baja, Pannonhalma hármas. Amikor egy ilyen, nagyobb ismertségnek örvendő, fokozott figyelmet magára irányító borvidéken történik valami, annak magától értetődően erősebb lesz a visszhangja. Márpedig Egerben javában zajlik valami, és a Wineglass Communication szervezésében egy egynapos villámlátogatás során betekintést nyerhettünk a részletekbe.