Nemrég rendeltem elég sok zöldveltelinit és rieslinget, de hogy kerek kartonok jöjjenek ki, hozzácsaptam pár vöröset. Olyan fajtákat, amiker kedvelek, de nem ismerek eléggé, hadd gyakoroljak. Itt van például ez a carménère. Boriskolai tanulmányokból tudom a főbb infókat, ott kóstoltam talán a legtöbbet, azóta egy-egy palackot, pedig érdekel annyira, hogy szisztematikusabban is foglalkozzak vele. Legyen ez a kedvcsináló kör, gondoltam.

Kevés olyan tudatos pécsi borfogyasztó van, aki ne ismerné Labancz Richárdot. És elsősorban nem amiatt, hogy Pécsen nem működik túl sok aktív sommelier. Sokkal inkább azért, mert Ricsinek elévülhetetlen szerepe van abban, hogy a gasztronómiai vonalon túl boros körökben is magasan jegyezzék a kultikus Eleven borbárt.

Gere Attiláéknál a bor mellett egyre inkább a komplex élményen van a hangsúly, aminek fontos eleme a szőlő magjából kinyert olaj, valamint a szőlőmag őrlemény. Az elmúlt években étrend-kiegészítők és kozmetikumok is megjelentek a nevük alatt, ezért most nem a borokról, hanem erről kérdeztük Gere Andreát.

Aki ismeri a Stier Pincészet főborászát, Lőrincz Norbertet, az tudja, hogy leginkább a sűrű szövésű, testes vörösboraira büszke, sőt, inni is azokat szereti, úgyhogy izgatottan vártam, mit tesz le az asztalra, ha a téma a rozé.

Kezembe került nemrég a Magyar Konyha friss száma, benne egy nagyon gusztusos kiadvány, amiben a Külgazdasági és Külügyminisztérium borválogatásához párosítottak ételeket. Néztem a borsort és felmerül bennem a kérdés: Honnan nézzük, mikor gondoljuk mi, hogy egy bor magyar? És mitől lesz magyar?

A Lecsengés boriskolájában Csongrád volt az első borvidék amit bemutattunk, kóstoltam is mellé három bort, mi most három másikat mutatok meg nektek, ugyanazoktól a pincészetektől.

Ami nekünk a lángos vagy a véres hurka, az a spanyoloknál a churros forró csokival. A legjobb gyógyír másnaposság ellen, a legjobb energiabomba egy átbulizott éjszaka közepén/végén. Külön forró csokit nem is találtam, csak olyat, ami kifejezetten a churroshoz készül. Nem isszák magában.

A múlt hét némi bútorcserével járt, a nagyobbik gyermek határozottabb tinédzserré válása okán. No meg azzal is, hogy utána jelentősebb takarítás következett, aminek áldozatául esett a minap, na jó nemrég, azaz hónapokkal ezelőtt elromlott borhűtőm is. Helyére beköltöztettem egy borospolcot a pincéből, a borok előkerültek az itt-ott felbukkanó kartondobozokból, faládákból. És előkerültek borok címke nélkül is.

Lehet, hogy a világ szerencsésebb fertályán a szem sem rebben egy ilyen árkategóriájú bor láttán, de mi azért jellemzően összehúzzuk a szemöldökünket egy ötszámjegyű összeg felbukkanásakor. Ha pedig megengedhetjük magunknak, hogy valamilyen különleges alkalomra beszerezzünk egy-egy efféle palackot, akkor joggal várjuk el, hogy felemelő, katartikus élményt nyújtson.