A Szegeden és környékén élőknek nem kell bemutatnom a tányéricát: napraforgó, amit Van Gogh nemcsak témájául választott, de száránál fogva a ragyogó kék égig emelt. Különös adománya a könyörtelen sorsnak, hogy a nagy impresszionista épp a tányérica virágzásának idején távozott a földi létből, túlemelkedve egy más világba, mert így sírját napraforgókkal boríthatták a búcsúztatására összesereglett festő- és kortársai.

Szüreteltek már hajnalban, mínusz 10 fokban, 8 réteg ruhában, elgémberedő ujjakkal? Ugye még nem? És ki szeretnék próbálni (ahogy én is)? Íme a lehetőség: A jégbor szüretet a Vylyan birtokon január 10-én (péntekről szombatra virradó) hajnali 1 órakor kezdik a Pillangó dűlőben. És várják mindazokat, akik szeretnék átélni ezt a ritka élményt!

Ki ne evett volna saját zsírjában sütött és eltett (ha nem is kacsa- vagy liba-), de mondjuk csirkemájat vagy sült húst? Lefogadom, kevesen vannak, akiknek nagyanyái, anyái ne készítettek volna efféléket. A hazánkban sem ismeretlen, de Dél-Franciaország specialitásaként számon tartott konfitálás tulajdonképpen nem más, mint az egyik legősibb hústartósítási eljárás: alacsony hőfokon, saját zsírjában kisütött és tárolt hús, amely hűtés nélkül is eláll, akár hosszú hónapokon át. A confit szó eredete már önmagában is kellő magyarázattal szolgál a dolog mibenlétére: a francia confire szó annyit tesz, tartósítani.

A nyáron volt egy pinot kóstoló a Szerdai Borklubban, nagyon szívesen emlékszünk rá. Egyértelmű volt, hogy ott a helyünk az előkarácsonyi pinot noir kóstolón is, ezúttal a Borturista szervezésében. Öt magyar és négy külhoni bor várta a népes kóstolócsapatot, mellettük a biodinamikus módszerek is központi szerepet kaptak. Szerencsénkre Gere Zsolt is időt tudott szakítani erre az alkalomra, így első kézből szerezhettünk információkat az évről-évre az egyik legkitűnőbb villányi pinot-t palackozó pincészet műhelytitkairól a fajtával (is) kapcsolatban. Nem mellékesen pedig két borukat is kóstoltuk.

Évvégén, főleg az utolsó napon illik valamiféle számvetést készíteni. Mi is volt a legjobb az elmúlt évben? Van ugye egy objektív rangsorunk, legalábbis a borokhoz. Neves zsűritagok, izgalmas bírálatok végeredménye tükröződik a pontszámokban. És van természetesen egy szubjektív lista is, a saját kedvenceink nevei sorjáznak rajta, pontszámok nélkül. Mindkettőt közzétesszük, és várjuk azt is, hogy olvasóink is hozzátegyenek a listákhoz.

Éttermet választani: mint a karácsonyi ajándékvásárlás. Túlzott ideg, aztán biztos a rossz lóra teszünk, de bontáskor (többnyire) szebbnek látjuk a valót. Nagyon nem pörögtünk fel a Dóm Vendéglőn a Király utcán, de a mézeskalács házikó dicséretes lépés volt.

A Déli tél, mandulával receptpályázatra a megadott karácsonyi határidőre is sok recept érkezett be, de mivel többen jelezték, ez eléggé elhavazós időszak volt és jobb lenne, ha volna még idő a leadáshoz, így meghosszabbítjuk a leadási határidőt. Aki már beküldte, leadta, nagyon köszönjük és automatikusan jutalmat érdemel - aki még nem küldte be, itt az újabb lehetőség: tegye meg azt január 15-ig! Azt még egyszer hangsúlyozzuk, sok kérdés volt erre vonatkozólag: nem ragaszkodunk a Déli tél során publikált receptekhez - mandulás recepteket várunk!

„Ne felejtsük el, hogy a gasztronómia nem egyszerűen az étkezés, hanem a minőségi vendégül látás, az étkezési kultúra tudománya” vallja Skrut György, a pécsi Kalamáris Vendéglő 47 éves szakácsmestere. A pályán eddig eltöltött majd' harminc év könnyen indul, bár a szülők először más pályát jelöltek ki . Végül engednek, hiszen egy „étteremben mindig jókat lehet enni”. A leendő szakácsmester akkor sem hátrál meg, mikor az ijesztő orosz nyelvóra helyett francia nyelvlecke várja, és orvosa javaslatára pincérkötény helyett szakácsruhát kell magára öltenie, számára ugyanis „mindig komoly, tekintélyes személynek tűntek a szakácsok”. Élesben előbb a Dömörkapuban, majd a Misina étteremben veti be magát, ahol rátalál az életét sok tekintetben meghatározó Rippl Béla barátságára.

Már régóta készültünk Bussay doktorhoz borkóstolóra, de sajnos valami mindig közbejött és sorra hiúsultak meg az időpontok. A hónap utolsó hétvégéjén aztán teljes létszámban érkeztünk meg a csörnyeföldi birtok udvarára. Ekkor még nem sejtettük, hogy milyen különleges élmények várnak ránk a délután (este) folyamán.

A pécsi Enoteca Corso második borvacsorájának sikerére Polgár Zoltán és borai jelentették a garanciát. Ha van olvasóink között, aki nem ismerné: a mai boros Villány egyik megalapítója, az egyik első családi pincészet létrehozója, Év Borásza és nem mellesleg szenvedélyes vadász. Talán éppen emiatt szerepelt a menün annyi vadság, hiszen volt itt fácántól vaddisznóig sokféle erdei-mezei állat. Izgalmas ételek, és többször próbált, remek borok, mi kellett még: ott voltunk a másodikon is.