Vannak esték, amikor nem jön össze. A bor. A sor. Úgy, ahogy szeretnénk. Hogy gördülékeny legyen, a borok jók, szépek, finomak, kedvesek. Ha véget ér a vakkóstoló, akkor válogatni tudjunk, mit is szeretnénk visszakóstolni, de legszívesebben mindet. Hát most nem sok bor volt ilyen. Ritkán van olyan sor, amikor a borok harmadát egzakt okok miatt zárjuk ki és még mindig ott van egyharmad, amivel stílbeli problémáink vannak inkább. Vagy brutál gyökérnapja volt egyszerre kilenc embernek. Végül is front volt, vagy nem?

Advent idején minden napra egy bor, bontogatjuk szorgalmasan, a következő négyes is hozott izgalmakat, szerencsére nem lőttünk mellé, minden bornak megtaláltuk a helyét. Az üres palackoknak meg a szelektív üvegzsákunkban. Ahogy Jamie Goode mondja, ne csak kóstoljunk, néha igyunk is.

Lassan gyakori horvát borfesztiválozónak mondhatom magamat: megfordultam két ízben a zágrábi Wine Gourmet-n, jártam a Vinistrán, részt vettem a Surduk Fesztiválon, illetve egyszer jómagam is locsoltam a bort és a torkomat az eszéki Bor és Művészet Éjszakáján. Ezúttal a zágrábi Vino.comra (hivatalosan Medunarodni Festival Vina i Kulinarstva) volt szerencsém eljutni. Ez a rendezvény számít mind közül tán a legnagyobbnak, amennyiben a horvát borvilág széles palettájával lenne kedvünk ismerkedni. Volt kedvünk.

A rendszeres keddi kóstolók idén ősszel elég hektikussá váltak, nehéz volt időben és térben mindenkit összehozni. A múlt kedden a WineSpirationben sikerült, s bár a hideg erősen behatárolta együttlétünk időtartamát a borokkal, azért vagy húsz tételt így is megkóstoltunk. A folytatás jön már a jövő héten, készülődés a karácsonyra, bizony, sokan hagytuk a végére, megint.

Kaptam egy fényképet szekszárdi fotós kollégánktól, bortartó adventi naptár, ez adta az ötletet, akkor karácsonyig jöjjön 24 bor. Újonnan kóstolva, visszakóstolva, ami érdekel és még nem bontottam meg, de az is, ami nagyon tetszett az évben. Összefoglalókat közlünk, lévén vannak más sztorik is, a december elég csúcsszezon boros ügyekben, az első négy bor most jön.

Az évek óta kitartó és lelkes közönséggel működő szekszárdi boregyetem novemberben a szekszárdi borvidék jövőjét vette górcső alá. Hat borász gondolatai, tíz borral katalizálva. Nagy megmondás nincs, nem is kell, de ha valóban a hallottak alapján fogalmazódik meg/újjá a szekszárdi borjövő, akkor nekünk tetszik az út.

A Pécsi Borozó 2014 januárjától átalakul. Köszönjük a bizalmat, amelyet az elmúlt hat évben kaptunk, akár azoktól, akikről szólunk, akár azoktól, akiknek szólunk. Az utolsó év összefogása sok tekintetben bátorítást adott, elsősorban arra, hogy hosszú távra gondolkodva alakítsuk át a Pécsi Borozót. Tavaly ilyenkor, év vége tájt a megszűnés fenyegetett, de tucatnyi borász és néhány hegyközség támogatásával egy újabb évet rá tudtunk húzni. Pont annyit, amennyi ahhoz kellett, hogy egy 2.0 verziót megálmodjunk.

Ötödik állomását tartotta november 29-én a (teljes nevét már csak a rend és poén kedvééért is felsoroljuk) Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 keretén belül megvalósuló “Coolin” pályázat Gasztro Klubja, ami valójában egy családias, hangulatos, gasztrobeszélgetés szokott lenni. Ezúttal egy igen szimpatikus házaspár, Boczné Lakatos Vanda és Bocz Csaba mutatták be családi vállalkozásukat, a Baranya Ízét. A hat állomásos sorozat utolsó előtti előadása ismét a WineSpiration üvegházában kapott helyet.

A Bátaszék–Bátai hegyközség a Szekszárdi borvidék része, ahol Szekszárdhoz hasonló méretű szőlőterület található. A nagy különbséget a feldolgozás jelenti, hiszen itt inkább eladják a szőlőt vagy folyóborként értékesítik. Kevés a palackos bor, hiányoznak a nagy húzónevek. Mi azonban mégis útnak eredtünk, hogy megnézzük Bátaszéket és Bátát, és felkutassuk azokat az értékeket, melyeket érdemes a borturistáknak is felkeresniük, ha a környéken járnak. Találtunk is jó néhányat, a táj szépségéről nem is beszélve.

Pontosabban volt az 900 is, hiszen kilenc szekszárdi kékfrankost hozott el nekünk Takler Ferenc és közel százan kóstoltuk végig őket a Pécsiközgáz nagy előadótermében. A fajta, amelyben Szekszárd egyre inkább a jövőjét látja (a bikavér és kadarka mellett) okozott meglepetéseket is, elég annyit elmondani, hogy majd’ három órán át tartott ki a lelkes csapat.