Amikor egy éve (újra) megnyílt a Művész Presszó, átalakulva a magyar kézműves sörök hetvenes éveket idéző szentélyévé, sokan szkeptikusan fogadták a hírt. Nem a szűk belvárosban, nincs előtte buszmegálló, de még csak nem is az egyetemi negyedekben, hogy lehet itt sikeres? Nem tudom, a tulajdonosok mennyire elégedettek, én mind vendég örülök, hogy léteznek még mindig, sőt. Még fesztivált is szerveznek.

Szeptember 25-én újra megnyitotta kapuit Szekszárdon a BorKultúra SzabadEgyetem, népszerűbb nevén a boregyetem, első szezonbeli programján górcső alá véve a furmintot, valamint annak esélyeit boncolgatva, hogy válhat-e a fajtából új magyar világsiker. Tóth Adrienn, a Vinoport főszerkesztője, s egyben a Furmint Február főszervezője az este során 10 bort mutatott be, melyek nagy része Tokajról származott, de a Mátra, a Balaton-felvidék és Zala borászataiba is ellátogathattunk. 

Ha október első hétvégéje, akkor Villányi Vörösborfesztivál. Most sem volt máshogy, az október 4. és 6. között megrendezett esemény három napja telis-tele volt neves fellépőkkel, érdekességekkel, programokkal. No és persze – nemcsak, de főleg – vörösborral. Huszonharmadik kiadás.

Folytattuk borszakkörünket, szeptember utolsó hétfőjén kadarkákat kóstoltunk meg a pécsi Pezsgőházban. Ezúttal csak hét kadarka szerepelt a vakkóstolón, de az résztvevők mégsem jártak rosszul, mert a vacsora után még három meglepetéssel kínáltuk meg őket. Négy borvidék, tíz kadarka, a hajtás után jönnek a részletek.

Vasárnap zárult a II. Pécsi pezsgő Borfesztivál megyeszékhelyünkön, így ideje mérleget vonni a tapasztalatokból. Tíz nap, több, mint negyven pince, számtalan program és tengernyi ember. Szubjektív visszatekintő.

Szekszárd és környéke számára az ősz kétségkívül a szüretről szól, az 1970-es évek óta töretlenül megrendezett Szekszárdi Szüreti Napok pedig az év legnagyobb helyi eseményének számít. Ilyenkor megmozdul, szinte felpezsdül a város, fiatalok és idősek egyaránt kivonulnak, hiszen mindenki talál az érdeklődésének megfelelő programot. Szekszárdi tudósítónk is belevetette magát a sűrűjébe.

Amikor azzal invitálnak, hogy vegyél részt egy konferencián, mondjuk szakmai úton, amelyet éppen az olasz csizma sarkában rendeznek meg, nehéz nemet mondani. Főleg, hogy idehaza már az őszi esők is eleredtek. Azért azt meg tudjuk, hogy Puglia adja az olasz bortermelés legalább egyötödét. Hogy az olívaolajról ne is beszéljünk. Budapest Baritól alig több mint egy óra, a Wizzair gépe tele utazókkal, de Pécs-Ugento így is jó tizenegy óra utazás. Tacco d'Italia, bejártuk, amit lehetett.

A villányi borvidék tizenkilenc pincészete mutatta be egy-egy prémiumkategóriás borát szeptember 28-án, a Kodály Központban. Ott jártunk, mindent végigkóstolni nem tudtunk, de nagyon jól éreztük magunkat.

A hagyományokhoz híven Villánykövesden vette kezdetét a XVII. Európai Bordalfesztivál szeptember 27-én, ahova hagyományosan a kontinens legjobb kórusait hívja meg dr. Lakner Tamás művészeti vezető (a PTE Művészeti Karának nemrég kinevezett dékánja), hogy énekeljenek a bor szeretetéről. Immár a jubileumi huszadik alkalommal. Rögtön fel is kell oldanunk az ellentmondást, a jubileum a külön számozás miatt a világfesztiválokkal együtt kúszik fel 17-ről 20-ra. Tudósítónk az első nap eseményeibe vetette bele magát, a pécsi férfikarral turnézott Villányban.

Kiváló barátom és kollégám, Marcelo Retamal – aki egyben elismert chilei borász is - néhány éve egy interjúban beszélt a borvilág egyik aktuális kérdéséről, a „borok standardizálásáról”. Nyilatkozatában megnevezte azokat az uniformizáló tényezőket, amelyek szerinte a legmeghatározóbbak, és javaslatot tett ezek lehetséges megelőzésére úgy, hogy a borok minősége mégse csökkenjen. Javaslatai komoly visszhangra leltek Chilében, és sokan álltak ki törekvése mellett.