Borkeresztelőt tartottak Hosszúhetényben. A helyi gyökerekkel rendelkező, de talán ma már inkább pécsi zenekarként funkcionáló Rokokó Rosé lett a névadója Szabó Zoltán friss, 2013-as kadarka rozéjának. Palack robbant a pince falán, a háttérben naplementével, plusz szarvaspörkölt, házi pogácsák, kiflik, perecek garmadával. Aztán persze koncert is volt.

A pénteki hófúvásban indultam el, gyakorlatilag csak pár utcával arrébb, de kenszei kolléga lakása így is végtelen távolságnak tűnt, megküzdöttem a széllel, a frontális támadásban lévő havazással, majd a bejárati ajtóban a földre pattintottam a hátizsákomat. A borospalack és a járólap találkozását ezúttal az üveg nyerte meg, szerencsénkre. A megbeszélés apropóján tartott alkalmi borozás fővendége ugyanis dugós lett, így a hozott palackot bontottuk meg.

Az Alföld Magyarország legnagyobb bortermő vidéke. A hazai szőlőtermés 40-50%-a, az országban kapható bormennyiség fele innen származik. Nagy terület, nagy mennyiségekkel. Tény, hogy az alföldi borok renoméját a kilencvenes évek borhamisítási ügyei igencsak megtépázták. Sajnos sokakban az alföldi borok kapcsán elsőre még mindig a korábbi botrányok, a Soltvadkert-Kiskőrös-Kecel “aranyháromszög” ugrik be. Az előítéletekkel és a múlt árnyaival meg kell küzdeni. 

Ahogy megígérte, SzabóZé hozott néhány ismeretlen bort váratlan utazásairól. Legutóbb két petit verdot került sorra, mindkettőt Macedóniában zsákmányolta. Hogy mit tud ez a fajta ott délen? Kíváncsiak voltunk mi is.

Amikor 2012-ben először hirdettük meg a Brill Pálinkaházzal közös receptversenyünket, nem hittük volna, hogy hagyományt teremtünk és folytatása is lesz a sztorinak. Elsőre csak le szerettük volna tesztelni, hogyan is kerül a pálinka a tűzhelyre, vajon milyen a pálinkával főzés fogadtatása olvasóink, no meg a gasztroblogoszféra köreiben. Elsőre a vártnál sokkal több pályamű, recept érkezett, a visszajelzések jók voltak, így tavaly ősszel újra meghirdettük a receptpályázatot. És még több recept érkezett, el is húzódott az eredményhirdetés, de el nem maradt.

Rendületlenül valljuk: a portugieser Közép-Európa egyik kikerülhetetlen és fontos fajtája, amely a borvilágban sajnos ritkán kerül reflektorfénybe. Tavalyelőtt csak villányi portugieserekkel rendeztünk kóstolót, tavaly már nemzetközivé bővítettük a mezőnyt és természetesen idén is meghirdetjük a Portugieser du Monde borversenyt. A portugieserre ne legyintünk, ne intézzük el azzal, hogy az egy egyszerű bor, egy friss vörös, mert nem csak az – ezt szeretnénk megmutatni 2014. április 26-án a pécsi Zsolnay Negyedben, ahol már másodszor mutatkozhatnak be a portugieser termelői. 

Hogy a borturisták térképére Paks is felkerült, abban nagy szerepe van a Fabro pincészetnek, és a tulajdonos Kovács Sándornak. Ezúttal Hetényi Jánossal látogattunk el a sillerek fellegvárába.

Bár Fabrice Gonet, a pécsi Francia Egyesület egykori igazgatója már tíz éve elhagyta a várost, soha nem tudott és nem is akart elszakadni Pécstől. Évente többször is visszajár, hogy hobbiszakácsként a barátainak és a nagyközönségnek főzzön a Pezsgőház Étteremmel közös, jó hangulatú, kreatív vacsoraestjein. Jövőre street food vonalon erősítene, és az utcán szeretné kóstoltatni a vietnámi konyha különlegességeit.

Ami egyszer beindul, nem kell abbahagyni, végül is minden jó filmnek van kevésbé jó folytatása. De miért folytattuk a csalódások estéjét? A pannonborboltos srácok hoztak 35 bort. Jónéhány pincészettől. Szokás szerint vakon kóstoltuk, tényleg nem tudtam, kinek a borát kóstoljuk. Egy ideig, amíg visszatérő hibák nem kezdtek jelentkezni. Harmincötből 17. Nem jó arány.

Belül puha, kívül roppanós, ízes és akkora adag, hogy egy lángossal két szabadon választott étkezést is letudhatsz belőle. Hát még ha töltöttet kérsz. Egy baconös, savanyú káposztás és sajtos elfogyasztása közben Szalai Gáborral (ismertebb nevén Maci) beszélgettünk.