Hogy a borturisták térképére Paks is felkerült, abban nagy szerepe van a Fabro pincészetnek, és a tulajdonos Kovács Sándornak. Ezúttal Hetényi Jánossal látogattunk el a sillerek fellegvárába.

Bár Fabrice Gonet, a pécsi Francia Egyesület egykori igazgatója már tíz éve elhagyta a várost, soha nem tudott és nem is akart elszakadni Pécstől. Évente többször is visszajár, hogy hobbiszakácsként a barátainak és a nagyközönségnek főzzön a Pezsgőház Étteremmel közös, jó hangulatú, kreatív vacsoraestjein. Jövőre street food vonalon erősítene, és az utcán szeretné kóstoltatni a vietnámi konyha különlegességeit.

Ami egyszer beindul, nem kell abbahagyni, végül is minden jó filmnek van kevésbé jó folytatása. De miért folytattuk a csalódások estéjét? A pannonborboltos srácok hoztak 35 bort. Jónéhány pincészettől. Szokás szerint vakon kóstoltuk, tényleg nem tudtam, kinek a borát kóstoljuk. Egy ideig, amíg visszatérő hibák nem kezdtek jelentkezni. Harmincötből 17. Nem jó arány.

Belül puha, kívül roppanós, ízes és akkora adag, hogy egy lángossal két szabadon választott étkezést is letudhatsz belőle. Hát még ha töltöttet kérsz. Egy baconös, savanyú káposztás és sajtos elfogyasztása közben Szalai Gáborral (ismertebb nevén Maci) beszélgettünk.

Megdöbbentő a hasonlóság Napa-völgy és a Trák Alföld között. Mint később kiderült, az egyik legelismertebb bolgár borszakíró az első pillanatban, mikor rápillantott Bulgária ezen borrégiójára, azonnal a legnevesebb amerikai borvidékhez hasonlította. Majdnem pontosan egy éve onnan írtam beszámolót magazinunk Egynegyed rovatába. Az összehasonlítási alap tehát adott.

Ha a Villányi borvidékről esik szó társalgás közben, akkor az esetek döntő többségében a hasonló nevű hegység keleti végről szól a fáma, de sokszor elfelejtik az emberek, hogy bizony Villányon kívül is remek adottságú területek sorakoznak a környező lankákon. Ugorjunk át képzeletben a Kopár-dűlő nyugati oldalára, a meddőhányók alatt emelkedik ki a ma is működő kőbánya poraiból Nagyharsány, ahol jelenleg ellentétes irányú tendenciák figyelhetők meg, ugyanis beültetésre váró helyből, felújításra szoruló pincegödrökből egyre több van, ezzel szemben echte nagyharsányi borászból sajnos egyre kevesebb. Három jeles képviselőt mutatunk be közülük alant.

Hosszú ideje az üveg jelenti az alkoholos italok csomagolását, hiszen 2012-ben 200 milliárd darab fordult meg a kereskedelemben, igaz, 74%-ban a sörök részesednek ebből a piacból, míg a borok 11%-ot képviseltek. Az olyan tradicionális borrégiókban, mint például Nyugat-Európa, ahol az összes bor fele kerül üvegben értékesítésre, nem meglepő, hogy egy-két érdekes kezdeményezést láthatunk a csomagolás megváltoztatására. 

Rendeltünk egy tucat bort az osztrák borkereskedőktől, talán a térség legnagyobb ilyen típusú cége, jó webshoppal, sok üzlettel, nem mellesleg jó is csinálják a dolgukat. Sokat vásárolok náluk, de most az érdekelt, milyen lehet az a borsor, amit saját név alatt hoznak ki. Páran összedobtuk, megrendeltük, majd jó pár hetet pihent a pakk a raktárunkban, mire sor került rájuk. És még két osztrák palackot hozzácsaptunk a sorhoz, ha már egyszer.

Egy osztrák sort készültünk éppen kóstolni szokásos heti összejövetelünkön, amikor SzabóZé megjelent két borral. Nemrég bejárt tájakról hozta, no meg mert tegnap este az ortodox karácsony első napja volt, jómagam sütöttem česnicát is, így ezzel kezdtük keddi barátkozásunkat. Egy híján tucat borbarát kóstolta az egyetlen közös nevezővel bíró borokat: mindkettőben volt rkatziteli.

Merényi a hajnali vonattal érkezett Pécsre, másodosztályon. Még Pesten látta felszállni az első osztályra a kifogástalan öltözetű, titkárának magyarázó Zsolnay Miklóst, de akkor még nem tudta, hogy ki az. Vonaton babonából nem kártyázott soha. Szerencséje volt, mert Zsolnay, ha nem akart, nem vesztett, csak nagyon ritkán.