Egy kis szünet után ismét összejöttünk, kedden, a Kalamárisban, hogy a pannonborboltos srácok által előkészítet borokat megkóstoljuk. Nem voltunk kevesen, borból sem volt túl kevés, de a végén mégis elégedetten álltunk fel az asztaltól. A kóstolójegyzetek két részben következnek, az első mottója, címe SzabóZétől származik, aki szerényen így felelt, amikor bizonyos borpreferenciáit firtatta a csapat egy része.

Csokoládé Karnevált rendeztek a Zsolnay Negyedben a hétvégén, szegényes volt, kicsi volt, karnevál se volt igazán, de legalább a miénk. Ehhez kapcsolódott a Zsolnay étterem csokoládé-élményvacsorája szombaton este. Nem egyszerű vállalkozás a csokoládéra építeni egy teljes menüt. Kell hozzá merészség és fantázia, ízkombinatorika és bevállalás. Bár voltak fenntartásaim a csokis ételek műfajával szemben, engedtünk a kísértésnek.

Nincs egyszerű dolga az embernek, ha tolnai borokból szeretne áttekintő kóstolást szervezni, mert legalább olyan nehéz beszerezni őket, mint ahogy ismerni sem sokan ismerik ezeket a borokat. Másrészről meg csak be kell ugrani egy diszkontba és máris találkozhatunk velük. Csak nem biztos, hogy eddig tudatosult bennünk, honnan is származnak. A Tolnai borvidék a borrégió legnagyobbja, intenzíven növekedő bortáj, sokan és sokat telepítenek, az ismertségen azonban van még mit gyúrni. Ezért is kaptak meghívást a Borszemináriumba.

A Pécsi Borozó első számában, 2008. tavaszán jelent meg Cserna-Szabó András írása, A dög. Az írásra több alkalommal is hivatkoztunk már azóta, idéztük is sokszor, de eddig csak a pdf-ből lehetett elolvasni, ha valaki nem archiválta az akkori nyomtatott kiadást. A hétvégén újraolvastam és úgy gondoltam, kezdjük ezzel az írással a hetet. (zoranka)

Idén februárban ötödször gyűltek össze az ország furmint termelői a Mezőgazdasági Múzeum impozáns termeiben. A helyszín hangulatában és befogadóképességében is tökéletesen illik az eseményhez, idén először pedig az alsó szinten található nagytermet is birtokba vehették a borászok, ennek köszönhetően nagyon kevés alkalommal alakultak ki igazán nagy tömegek az egyes asztaloknál, sőt, ha valaki igazán felkészült egy előzetes útvonaltervvel, ahogy tettük azt mi is, akkor teljes mértékben nyugodt körülmények között kóstolhatta a szebbnél-szebb furmintokat.

Van a szürkebarát. Azt mondják, nem szerencsés a neve, egyrészt túl szürke, másrészt lejáratták. No de mit nem, azokban az évtizedekben. Engem azonban néhány kedves emlék, élményszámba menő bor arra sarkallt, vegyük be a borszakkörbe a szürkét is. Ha kell, hát hívjuk pinot gris-nek. Vagy pinot grigio-nak. Én mondjuk a szürkebarát mellett maradok, mert hitem szerint nem a neve teszi. Nyolc bort kóstoltunk meg, nem volt unalmas.

Múlt hét csütörtökön syrah-kóstoló volt a Kalamárisban, ezúttal egy szőnyeg alá söpört rendezvény felújításáról volt szó, amely tavaly egy ideig szép létszámokkal futott, népszerű is volt, aztán egyszer csak abbamaradt (a hely üzemeltetőjének váltása miatt - a szerk. megjegyzése). Úgy tűnik, volt rá valódi igény és érdeklődő közönség, hiszen egy valami biztos: „Még soha nem voltak ennyien egyetlen általam tartott tematikus kóstolón sem!" – mondta a rendezvény után a házigazda Szabó Zoli.

A gyerekek születésnapjára összejött csapat rég nem volt ennyire hangulatban, valahogy közösségileg kellett a lazulás, voltunk persze nem kevesen, hét gyerek rohangált a ház valamennyi szintjén és szobájában, de azért a borokra is oda tudtunk figyelni. Nem volt vakkóstoló, nem volt hosszasan tervezgetett sorrend, a borhűtő aktuális kínálatából válogattunk. 

Szabó Zoltánnal a Pécsi Borozó első számában (2008 tavasz), a cikk írásakor majd hat éve készítettünk interjút. Az akkor 29 éves borász magazinunkkal szinte együtt lépett a szélesebb közönség elé, az azóta legendává vált 2006-os rajnai rizlingje nagy visszhangot keltett, és ráirányította a figyelmet a Szabó Pincére. 

Jó eséllyel soha, de soha nem kerültem volna testi közelségbe a Hétvezér-borokkal, ha nem esik váratlanul szibériai mennyiségű (15 cm) hó orkán erejű széllel (2,3 km/h) kísérve január végén, és nem segíti (végzi el) az előrelátó, egész évben pályafelújításban, pályatisztításban deréken dolgozó (hosszú idő óra rendre elhalasztó, elsíboló) MÁV-ot.