Voltunk majálisozni. A szokásos túrázás a Mecsekben, a Melegmányi-völgy csobogó vízesései, a virágzó medvehagyma-rétek, domboldalak, jól elfáradtunk, de minden perc megérte. Mondom én is, aki azért nem ösztönzi a csapatot minden nap a túrabakancs széttaposására. A gyerekek is jól bírták a tempót, utána nálunk hancúroztak még, mi cseppet sem fáradt férfiak meg bontottunk három palackot.

A szokásos kedd esti kóstolón a szokásosnál szűkebb csapat kezd bele a húzósnak ígérkező, 20 boros sornak. A borok többsége Günzer Zoltán pincészetéből érkezett, a pannonborboltos srácok dobták be a közösbe, de van pár bor máshonnan is, egy részük bár ne lett volna, de hát belefutottunk egy rossz sorozatba is az elején, van ilyen, ezekre sok karaktert nem vesztegettünk. Aztán a végére Dusán is befut, több száz kilométer után jólesik egy rozéfröccs, de a vörösökből is kiveszi a részét. A borok közül is csak azokról emlékezünk meg, akik szintén befutottak.

Az élet íze azaz Schmecke das Leben néven öt stájer borász mutatkozott be közös asztalokon az izolai Orange Wine Festival emeleti lépcsőfordulójában. A kis helyen sokan fordultunk meg, a borok más jelleggel bírtak, mint az olasz vagy szlovén narancsborok (azaz héjon erjesztett vagy másképpen vörösboros technológiával készített fehérborok), ráadásul azért mindegyik borásznál egyedi stílus is felfedezhető volt. Ami nem baj persze, sőt.

Sokat megélt már működése 19 éve alatt a magyar hegyközségi rendszer, amelynek életében most a tavalyi év utolsó ülésnapján elfogadott, új hegyközségi törvény kavarja fel az állóvizet. A Pécsi Borozó azt próbálta feltérképezni, mivel jár az átállás: zavar következik, vagy éppen hogy nő az ágazat versenyképessége? Mennyit ér a kistermelők szavazata, és ki fizeti a hegybírót?

Egy pohár borral a teraszon, a tavaszi napsütésben. Elégedettség, megnyugtató bizsergés afelől, hogy újra kezdődik velünk is, ami a természettel, és persze a borral. A borral való kapcsolatunkkal. Elhagyjuk a nehéz vörösöket, és a jóidőben előkerülnek az illatos fehérek, majd a fröccs. Valahogy így. A borral való ismerkedésem kezdő lépcsőfokain először gondolom át: én, a bor, meg az írás.

Egyszervolt... Egy bor és egy pincészet története. Kanyarodjunk vissza 2007-ig. A Neiner testvérek ekkor mutatták be bikavérnek készülő mintájukat a Bikavér Bizottság egyik borászának. Bár a Bikavér-törvénynek eleget tett a bor, a siker mégis bizonytalannak látszott, így megkapta az Egyszervolt fantázianevet. Csak a kezdet tűnt kétségesnek, hiszen két évre rá palackba került a Holnemvolt, ami ma az egyik csúcsboruknak számít. A magyar népmesék jól ismert kezdőmondata a pincészet jelenkori történetének esetében is igaz.

Az ablakon beszűrődő napsütésben kezdjük a kóstolót, hol van már a húsvéti hó! Friss levegő, jó pár fehér és rosé/siller kezdésnek, a várakozás felfokozott, és esély van rá, hogy Szabózé is talál magának tetszetős tételeket. Aztán persze vörösök is lesznek, mire véget ér a kóstoló, esti hűvös váltja fel az áprilisi napos tavaszt.

Azt a napot csak a vacsora menthette meg. Nem kisebb elvárást támasztottam vele szemben, mint hogy csökkentse a pénteki ebéd kihagyásából következő bűntudatomat és éhségemet, majd a feledés homályába taszítsa egy rémtett nem sokkal azelőtt általam tudósított, bíróságon elhangzó részleteit. A pécsi Addo étterem Kárpátok ízei elnevezésű hatfogásos borvacsorájára szóló meghívás még a hét elején érkezett, és időszerű volt: a napi menüzést leszámítva mostanában kevés lehetőségem nyílt étterembe menni, gasztronómiai különlegességeket kóstolni. 

Portugieser Du Monde néven rendeztünk borversenyt és kóstolót ez egyik legelterjedtebb közép-európai szőlőfajta, a portugieser termelőinek és kedvelőinek Pécsett. A nemzetközi borversenyen 4 ország 9 borvidékéről érkezett 64 minta, amelyeket magyar, horvát, szlovén, lengyel és chilei bírálók kóstoltak végig. A szombati díjkiosztón a három champion-díj mindegyike Villányba került. Az eredményekről röviden most, szubjektív élmények, képgalériák, retrospektív visszatekintés kicsit később.

Néhány éve még vadászni kellett a boros rendezvényeket, mostanában szerencsére majdnem minden hétre jut legalább egy-egy belőlük. Ezt a palettát színesíti újabban a Kalamáris Vinotéka és Borbisztró is, legutóbb a Pécsi Borozó téli számának merlot-tesztjére építve. A szervezőket is meglepte a fokozott érdeklődés, hiszen a pénteki rendezvény mellé még egy ráadás napot is össze kellett hozni, hogy ki tudják elégíteni a felmerülő igényeket: mindkét este több mint 50 érdeklődő vett részt a programon. Mi is szombaton jutottunk el az immár vinotékaként is működő Kalamárisba.