Amikor azzal invitálnak, hogy vegyél részt egy konferencián, mondjuk szakmai úton, amelyet éppen az olasz csizma sarkában rendeznek meg, nehéz nemet mondani. Főleg, hogy idehaza már az őszi esők is eleredtek. Azért azt meg tudjuk, hogy Puglia adja az olasz bortermelés legalább egyötödét. Hogy az olívaolajról ne is beszéljünk. Budapest Baritól alig több mint egy óra, a Wizzair gépe tele utazókkal, de Pécs-Ugento így is jó tizenegy óra utazás. Tacco d'Italia, bejártuk, amit lehetett.

A villányi borvidék tizenkilenc pincészete mutatta be egy-egy prémiumkategóriás borát szeptember 28-án, a Kodály Központban. Ott jártunk, mindent végigkóstolni nem tudtunk, de nagyon jól éreztük magunkat.

A hagyományokhoz híven Villánykövesden vette kezdetét a XVII. Európai Bordalfesztivál szeptember 27-én, ahova hagyományosan a kontinens legjobb kórusait hívja meg dr. Lakner Tamás művészeti vezető (a PTE Művészeti Karának nemrég kinevezett dékánja), hogy énekeljenek a bor szeretetéről. Immár a jubileumi huszadik alkalommal. Rögtön fel is kell oldanunk az ellentmondást, a jubileum a külön számozás miatt a világfesztiválokkal együtt kúszik fel 17-ről 20-ra. Tudósítónk az első nap eseményeibe vetette bele magát, a pécsi férfikarral turnézott Villányban.

Kiváló barátom és kollégám, Marcelo Retamal – aki egyben elismert chilei borász is - néhány éve egy interjúban beszélt a borvilág egyik aktuális kérdéséről, a „borok standardizálásáról”. Nyilatkozatában megnevezte azokat az uniformizáló tényezőket, amelyek szerinte a legmeghatározóbbak, és javaslatot tett ezek lehetséges megelőzésére úgy, hogy a borok minősége mégse csökkenjen. Javaslatai komoly visszhangra leltek Chilében, és sokan álltak ki törekvése mellett. 

Hazai pályán mutatkozott be a Pécsi borvidék az első borszemináriumon. Szabó Zoltán, a Pécsi Borászok Céhének elnöke tartott előadást és kóstolót a Pécsiközgázon, ahol mintegy hetvenen ismerhették meg - talán sokuknak új oldaláról - ezt a sokszínű tájat.

A pécsi Zsolnay Negyed nekem minden hibájával együtt tetszik (szerencsére nincs olyan sok). De azért vannak hibák, hiszen legyünk őszinték, nincs folyton zsongás, még mindig nem része a pécsiek hétköznapjainak. Ha viszont hagyjuk, hogy megérintsen bennünket a hangulata, akkor érezzük csak, milyen kivételes hely. Most még kivételesebb, mert borkiállítás nyílt benne, kicsiknek és nagyoknak.

Még mindig furcsa belegondolni, de a Pécsi Borozó már a hatodik évfolyamát tölti idén. Mit szóljon akkor a Budavári Borfesztivál, az ország egyik első számú boros közönségtalálkozója? Ők már a huszonkettediknél tartanak, nem csoda, ha bőven vannak közös tapasztalataink is.

Vidám arcok, kipirosodott orrok, csillogó tekintetek. Megkezdődött a borfesztek szezonja, a Budavári Borfesztivál már mögöttünk, nem ez volt a legsikeresebb, annyi bizonyos, RMP majd beszámol a többnapos borozásáról, mi inkább előre tekintünk. Olyan nagyon nem is kell, lévén ma megkezdődött a Szekszárdi Szüreti Napok, holnap pedig a Pécsi pezsgő Borfesztivál startol. Egy kis kedvcsináló, hol, mit, miért.

Vörös aszúk, ürmösök, sillerek címmel jelent meg Mód László és Simon András néprajzkutatók könyve. A kiadvány azokra az időkre kalauzolja el az olvasót, mikor hazánk még Európa bornagyhatalmai közé tartozott. A trianoni békeszerződés után a szőlőültetvények harmada az új határokon kívül rekedt, és olyan több évszázados múlttal rendelkező borvidékek kerültek elcsatolásra, mint a szerémségi, ménesi, érmelléki, küküllő- vagy marosmenti. Az 1875-1920 közötti időszakot bemutató kiskalauz segítségével az olvasók képzeletben bebarangolhatják a Trianon előtti Magyarország bortermő vidékeit. 

Van ez az új rendezvénytér Villányban. Keresik még a helyüket, én úgy látom, de vannak jó ötletek is a tarsolyban, néhány már most bejött, van amit jobb elfeledni, néhányon még szabni kell. Időt kell adni a talán havi rendszerességgel meghirdetett tematikus kóstolóknak is. Voltam olaszrizlingezni az elsőn, nem véletlen volt a csend utána. Aztán pár kimaradt, de most a portugiesert megint nem tudtam kihagyni.