Hazánkban az elmúlt években egyre komolyabb marketing(kommunikációs) irány lett a borvidéki szintű, közösségi márkák kifejlesztése. Fenntartásuk azonban meglehetősen macerás, legalábbis ami a magyar eredményeket illeti, igen vegyes a kép. A következőkben éppen ezért néhány gondolat következzék a közösségi márkák kialakulásáról, szerepéről, megjelenési lehetőségeiről és azok értékeléséről. 

Sok borleírás úgy kezdődik, hogy elmondják a kedves kollegák, milyen nagynevű, fancy helyen, milyen illusztris társaságban kóstolták ezt és ezt a tételt. Kétségtelen, hogy remek események ezek, ahol ráadásul rengeteget lehet tanulni, ám én személy szerint mégis jobban preferálom a családiasabb, személyesebb,- ha úgy tetszik- random kóstolókat. Ez a cikk is egy ilyen összejövetelből született.

Bizony, ez is egy vörösbor-szőlőfajta, Württembergben honos, a Württembergi borvidéken, a Neckar völgyében. No, és még pl. Dél-Tirolban, csak vernatsch (vagy olaszul schiava) néven ismerik és termesztik.

Kíváncsi lennék rá, hogy csupán a cím elolvasása után ki, mire gondolhat most? Vajon mi következhet ez után? Mindez hogyan is kapcsolódhat a gasztronómiához, főzéshez? Egyet ígérhetek, mire a történetem végére érnek, minden kiderül…

A június elején tartott eseményen a kellemeset sikerült a hasznossal összevonni: villányi borász már régen nem szerepelt soproni kóstolón, viszont most Mayer Mártonnak dolga akadt Németországban, és vállalta, hogy útközben tesz egy megállót. 

Hagyományteremtő szándékkal szervezte meg a Villányi borvidék saját, önálló térségi bemutatkozását május 11-én a Budapesti Kongresszusi Központban. Örömmel kerestem fel a rendezvényt számos kedves ismerős borásszal való találkozás reményében, és nem hogy nem csalódtam, de kellemes meglepetés is ért! 

Avagy ilyen, amikor értelmezhető mennyiségű mintát nevez Magyarország, és van egy borvidék, ahol komolyan veszik a borverseny managementet.