A cikkben kizárólag a szerző fotói szerepelnek

A gyalogos utazásnak rengeteg szépsége van. Ha valahol, hát itt igazán le lehet lassulni. Az apró hegyi falvakban bandukolva olyan arcát fedezhetjük fel egy-egy országnak, mely autóból és a frekventált turistahelyeken tolongva nem lehetséges. Mindenki más indíttatásból vállalja a komoly fizikai-, olykor pszichés megterhelést is jelentő utat. Van, aki lelki elmélyülésre vágyik, mások az élet valamely fontos kérdésére szeretnének választ kapni, valaki pedig egyszerűen a fizikai tűrőképességét kívánja próbára tenni. Hogy számunkra mit jelent a „camino”? Talán egy kicsit az összes együttvéve. Vannak persze olyanok is, akik, ha egyszer végigjárnak egy ehhez hasonló hosszabb távot, soha többé nem vágynak a napi 8-10 órányi gyaloglásra, míg mások egyik út után keresik a másikat, mi is legyen az újabb cél?

Mi itt is valahol középen helyezkedünk el. Motoszkál a fejünkben egy következő túra gondolata, de azért nem árt, ha eltelik egy kis idő a kettő között. Esetünkben a három év bőven elegendő volt ahhoz, hogy elfelejtsük a vízhólyagokat, a sajgó csontokat, a hátizsák okozta vállfájdalmat és már tényleg csak a szép dolgokra emlékezzünk. Hát így történt, hogy idén októberben ismét túracipőt húztunk a lábunkra.

Lelki és testi felüdülés

Ezúttal négyesben indultunk útnak. Anna testvére, Juli és unokatestvérük Judit volt az útitárs, a cél pedig a horvátországi Krk sziget volt, ahol nemrégiben alakították ki korábbi túraútvonalak és új szakaszok összekötésével a Krk Camino elnevezésű, gyönyörű utat, mely a teljes szigetet megkerüli. Krk szigetet így napi átlag 20-25 km-el számolva, 7 nap alatt lehet körbejárni. 

„Három csajjal mész „caminozni”? Jól meggondoltad ezt?” Kérdezték többen indulás előtt. Talán nem véletlenül került elő néha egy-egy üveg bor is az úton. Ez persze csak a poén része. A lányokkal abszolút élmény volt az út, és annak, hogy ez a cikk megszületett, egyszerűen az az oka, hogy kiváló borokat lehet találni a szigeten.

Balról jobbra: a szerző, Anna, Judit és Juli

Magáról az útról nem szeretnék itt részletesen beszámolni, de azért leírom a vonalat, hátha kedvet kap valaki az olvasók közül.

Október 19-én érkeztünk meg Krk városába. Olyan apartmant kerestünk, ahol megengedte a tulaj, hogy amíg úton vagyunk, otthagyhassuk az autót, így nem kellett külön parkolót fizetnünk. Természetesen cserébe az utolsó nap is ugyanezen a helyen szálltunk meg. Így az indulás előtti első, és a hazaindulás előtti utolsó éjszakát is ugyanazon a helyen a töltöttük, a többit pedig mindig az aktuális megállón, melyeket előre lefoglaltunk, ugyanis szezonon kívül nem üzemel olyan sok szállás, mint nyáron, így érdemes előre gondolkodni.

Camino hangulatok

Október 20-án reggel 7:30-kor kezdtük el ténylegesen a túránkat. A krki katedrálistól 5,5 óra alatt tettük meg az aznapi 21 km-t, s értünk a Brzachoz közeli Linardićibe.

Másnap 27 km várt ránk, és több mint 9 órára volt szükségünk, hogy elérjük Malinskat. (Innen is hálámat küldöm Michaelnek, a pásztornak, akivel valahol félúton találkoztunk, és gyönyörű ízletes vargányákat ajándékozott nekünk. Isteni vacsorát készítettünk belőle.) Innen a harmadik napon Omišaljba vezetett az utunk, ismét 21 km, ezúttal 7 óra gyaloglással. Omišalj után Cizići, majd az ötödik napon Vrbnik következett. 

Egy kis pihenő

Minden állomáson elfogyasztottam egy-egy jó gemištet (fröccsöt) a „csevap” mellé, mely általában vacsorámul szolgált, de itt Vrbnikben olyan borokat is találtam, melyeket mindeképp szeretnék bemutatni.

Mint az sejthető, a horvát tengerparti régió sokszázéves hagyományokkal rendelkezik a borkészítés terén. Így az sem meglepő, hogy az ókorban a bor volt, az akkor még liburn illír törzs által lakott Krk sziget egyik fő terméke is. Ezt a hagyományt később a horvátok is folytatták, nem véletlenül.

Két termőhelyet érdemes megemlíteni a térségben. A Baška-völgy ideális fekvése, a tenger közelsége, a víz- és mészkőfelületekről visszaverődő napsugárzás magas mennyisége, valamint a speciális szélviszonyok lehetővé teszik az ökológiai termesztést. Az itt termő szőlő alig, vagy egyáltalán nem igényel permetezést. 

A 200 ha-os Vrbničko Polje szőlőültetvényein keresztül (is) vezetett utunk

A vrbniki szőlőültetvények viszont meglehetősen atipikus szőlőtermőhelyek, melyek a tengerhez nagyon közel, egy mélyedésben helyezkednek el, ahol jellemzőek a komoly nappali- és éjszakai hőmérsékletkülönbségek. A Žlahtina azonban sikeresen alkalmazkodott ezekhez a körülményekhez. 

Gospoja Žlahtina 2023 

A 90-es években alapított Gospoja pincészetet a népes Toljanić és Brusić családok működtetik, melyek egy bimbózó szerelem következtében házasság útján is egyesültek. 

A Žlahtina egy őshonos horvát fehérszőlőfajta, melyet egyedülálló módon, kizárólag Krk szigetén termesztenek. 

Halványsárga szín, lágy virágos, akácos, illat. Fehérhúsú gyümölcsök, kevés déligyümölcs, mangó, elegáns sav, kis ásványosság és mindehhez jól illeszkedő 12-es alkohol. 

 Katunar Sansigot 2020 

A Gospoja mellett a Katunar is egyike a város 4-5 komolyabb pincészetének. Fontos azonban megjegyezni, hogy a város számos lakója foglalkozik hobbiból szőlőtermesztéssel és borkészítéssel, így, ha lehetőségünk van, mindenképp kóstoljuk az éttermek „házi borait”, mert itt is kellemes meglepetések érhetnek minket.

A Sansigot, más néven Sušćan crni is egy Vrbnikben termesztett ősi horvát szőlőfajta. Nevét onnan kapta, hogy eredetileg Susak, (Sansego) szigetéről származtatják. Nagyon egyedi, nehezen összehasonlítható bor, piros és feketebogyós gyümölcsökkel, mediterrán fűszerességgel, határozott savakkal és 13,5-es, a „lentihez” képest visszafogottabb alkohollal. Kevés tölgyet is kapott, ami kifejezetten jól áll neki.

Mögöttünk a Baška-völgy

Vrbnik-ből a hatodik napon Baška-ba vettük az irányt, 24 km és 8 óra gyaloglás várt ránk. Végül az utolsó napra maradt az egész út egyik legkeményebb szakasza. Az ember azt gondolná, mikor a camino nagy részén már túl van, az utolsó nap pikk-pakk el fog menni, biztosan az út kialakítói is gondolnak erre, megtervezik a túra ívét. Tévedtünk. Déli szomszédaink bizony nem könnyítik meg a zarándokok dolgát. Baškaról komoly mászást követően jutottunk fel a város felett magasodó hegygerincre, és 10 órával később, klasszikus értelemben vett ösvények nélkül, köveken, sziklákon lépkedvbe és mászva értük el végül az utolsó állomást, Kornićot. Itt található a Szent Jakab Apostol plébániatemplom, ahol az utolsó pecsétet nyomtuk zarándokútlevelünkbe. 

A tengerpartról indultunk, és még holt volt a vége…?

Tanulságképp jegyezném meg, itt is érdemes előre tájékozódni, mivel a körtúra mégsem egészen körtúra. Kornićból ugyanis még valahogy vissza kell jutni a 8 km-re fekvő Krkbe. Buszjárat, esetleg taxi jöhet szóba, nekünk viszont egyiket sem sikerült szerezünk. Itt szeretnék köszönetet mondani két szlovén jótevőnknek, akik voltak olyan kedvesek és átvittek minket saját autójukkal az első krki kocsmába, ahol közös koccintással ünnepeltük a sikeres utat.

Másnap reggel néhány vízhólyaggal és rengeteg élménnyel gazdagodva ültünk autóba és a hazaúton már azt tervezgettük, milyen irányba induljunk legközelebb?