Alig száz kilométer választja el a fenti idézet íróját, Arany Jánost, aki Nagyszalontán írta a Toldit és Balla Gézát, akire a fenti mondás majd két évtizedig teljesen ráillett Ménesen. Mindannyiunk szerencséjére bírta a terhet. (Cikkünk a Pécsi Borozó tavaszi számában jelent meg, a Ménes-magyarádi borvidék bemutatásával együtt.)

Ha megkérjük az utca emberét, nevezzen meg kapásból három magyar borvidéket, Eger neve jó eséllyel sokszor fog felbukkanni, túlnyomórészt Tokaj és Villány mellett. Talán nem túl nagy lutri azt állítanom, hogy kevesek szájából hangzana el mondjuk a Mór, Hajós-Baja, Pannonhalma hármas. Amikor egy ilyen, nagyobb ismertségnek örvendő, fokozott figyelmet magára irányító borvidéken történik valami, annak magától értetődően erősebb lesz a visszhangja. Márpedig Egerben javában zajlik valami, és a Wineglass Communication szervezésében egy egynapos villámlátogatás során betekintést nyerhettünk a részletekbe.

Júniusban egy forgatócsoportot kísértem el Villányba, ahol elsősorban a Bock Borászatban forgattunk, de aztán több villányi téma is előkerült az apropó, a rezisztens szőlőfajták kapcsán. És nem mellesleg két palackot is beszereztem olyan tételekből, amelyek kereskedelmi forgalomba sosem kerültek.

Most következő receptünket Rohini Berry, a Káptalantótiban található Sárga Ház indiai származású, örökké mosolygó háziasszonya írta le nekünk. A Sárga Házról és tulajdonosainak történetéről a nyári Pécsi Borozóban írunk bővebben, addig is készítsétek el a receptet és bontsatok hozzá egy olaszrizlinget a Káli-medencéből!

Szentbékkálla, Petőfi utca. Kicsit bizonytalanul gurulunk a falu széle felé, ahol az utolsó házak egyikénél megtaláltuk Káli Balázst. Éppen feleségével és kisfiával játszottak az utcán a házuk előtt, ahol Balázs családja él az 1800-as évek közepétől. A ház udvarán több melléképület is található, egyik a régi istálló, amely jelenleg pinceként működik, a másik a palackozó, címkéző és raktárhelyiség. Balázsék kisfiát, a 15 hónapos Mátét is beleszámítva hatan üzemeltetik a családi borászatot.

„Itt a Káli-medencében valóban nem lehet meglátni azonnal a kincset. Sokat kell hozzá dolgozni, és alá kell nézni a köveknek. A kincs ott van, csak meg kell látni.” 

„Minden káli-medencei borászatnak nagy szerencséje van, a gyönyörű természeti környezet miatt az itt kóstolt borok könnyebben ragadnak meg az emberekben” – meséli Istvándi Tamás hatalmas mosollyal az arcán. Családi házuk udvarán fogadott minket, amely nem mellesleg egy 1825-ben épült gyönyörű műemlék épület