A borászati kémiában jártas olvasók most bizonyára csóválják a fejüket, hiszen a borok pH-értéke jellemzően 3,5 körül alakul, 4 fölött pedig már rohamosan csökken az élvezeti értékük. De ez a pH nem az a pH. A Magyar Turisztikai Ügynökség jóvoltából az ország egyik, talán kevéssé ismert, ám ezeréves hagyományokkal rendelkező, hatalmas potenciált magában hordozó borvidékére látogattunk el.

A Borjour szervezésében közel 30 somlói borász mutatta be borait a Stefánia Palota patinás dísztermében november 8-án.

Fedezze fel a valódi hedonizmust Horvátország keleti részén – a legjobb horvát gasztronómia, csúcsminőségű borok és mesébe illő végeláthatatlan szőlőskertek, kastélyok és várak a zöld tájakon. Egy megye, négy különleges borvidék, fedezzük fel közösen!

A kontinentális turizmus fejlődése Horvátország keleti részén az utóbbi években erőteljes lendületben van. Szlavóniát és Baranyát a közvélemény egyre gyakrabban értékeli turisztikai gyöngyszemként, melyet már számos európai ország turistái fedeztek fel. Ez a gazdag kulturális örökség, helyi gasztronómia, számos borút, néphagyomány és a természet megőrzött oázisainak vidéke, melyek mindig elvarázsolja a vendégeket, függetlenül attól, hányadszor látogatnak ide.

Az elmúlt években a felvidéki borok reneszánszukat élik a budapesti piacon, a kommunikációjuk mindenesetre erre enged következtetni. Mindenki ismeri Bott Frigyes nevét, de a kürti borfesztiválról is sokan hallottak, akárcsak Sütő Zsoltról, vagy Melecsky Tiborról. Mégis, ha a felvidéki borászokat kérdezzük, hamar kiderül, hogy nyelvi akadályok ide, érzelmi kötődés oda, többségük számára a legfontosabb piac Pozsony. Mi vezetett idáig? Hogyan lehetne ezen változtatni? Egyáltalán, érdemes-e felvidéki bort kóstolni? Tartsanak velem, keressünk együtt válaszokat!

„A világon egyedülálló: siller Blauer Wildbacherből” – így hirdetik Stájerország bormarketingjének egyik oszlopát, a schilchert. Vagy, ahogy mi hívjuk, a sillert. A teljes mondat természetesen igaz, mert Blauer Wildbacher csak Ausztriában létezik, azon belül is Stájerországban… Siller sem sok helyen, azért az egyedül állóságot éppen mi, magyarok tudjuk megkérdőjelezni, alapvetően éppen itt, a Pannon Borrégióban, akár sillerről, akár Fuxliról, akár Egyéjszakásról beszélünk. Hogy marketing szempontjából van mit tanulni, az mutatja, hogy miközben nálunk a brandépítés a sillerre (eddig) nem sikerült, addig derék stájer barátaink kereken 500 hektárnyi Blauer Wildbacherre egy egész turista ágat húznak fel a borágazaton belül is, a nedű majd minden palackját nemhogy Ausztriában, de Steiermarkban értesítve.

Krómy Kornél tavaly augusztusban vette át Pécsett a Filter Jegybár vezetését, s az idei Bár Show-n meghirdetett Legjobb Vidéki Bárok megmérettetésen máris a nyertes csapatban találta a 13 férőhelyes, kis belvárosi koktélozóját. Küzdelemről, rossz sztereotípiákról és sikerről beszélgettem a fiatal bártenderrel. Az interjú a Pécsi Borozó 2019. nyári számában jelent meg.

Úgy emlékszem, hogy mindig is volt villányi borút. Elnézést a siklósiaktól, de nekünk így maradt meg, belső szlengnek könyvelhetjük el talán. Talán azért van így, mert amikor én elkezdtem Villányba járni, akkor már volt borút. Sőt éppen akkortájt indult be. Belegondolni is szomorú kissé, hogy ennek már negyed évszázada. Másrészt meg örömteli, mert 25 igencsak aktív év van a borút mögött, ez a jubileum megérdemelt egy ünnepséget a siklósi várban.