Nem úgy nagy persze, hogy alkoholbomba lenne, vagy tanninszörnyeteg, netán hordótitán. Ha nagyon profán szeretnék fogalmazni, akkor úgy nagy, hogy jó. És még mindig nem ez a gyakori verzió.

A szekszárdi kékfrankos nem az átlagmagyar kollektív tudatban élő kékfrankos. Azt olvasom nemzetközileg, az derül ki a hazai felmérésekből is, az emberek szeretik a kedves borokat, amiknek azért van testük, van zamatuk, van hosszuk, némi tannin is akad bennünk, és jók a savaik, de nem túlzók. Van, aki arra is esküszik, visszatér a testesebb, vastagabb vörösborok kora.

Jövőbelátók nem vagyunk, de szeretjük ezeket a borokat, nem viking ízléssel csöppentünk a borvilágba és ez valahogy megmaradt a kezdeti időkből, a nagy vörösborok ideálja változott, csiszolódott ugyan, de azért az alapokat a kilencvenes években szereztük, ez biztos sok mindent meg is magyaráz, már akit foglalkoztat egyáltalán.

No de itt van ez a Vesztergombi-bor (Vesztergombi Ferenc és Csaba pincészetéből), új címkével ellátva, prémiumba sorolva, dűlőszelektált. Nem kell neki túl sok idő, illatában finom fűszeresség, érett gyümölcsök, meggy, cseresznye, csipetnyi marcipán, elég határozott, nem túlzó. Kortyban jó test, érett, szaftos, csokiba mártott meggy, de mégis egy leheletnyi hűvös hatással. Egyszerre kedves és van benne távolságtartás. Vagyis legalább két pohár kell, jöhet a második.

Kortyban erőteljesebb hordóérzet, kicsit keményebb, kicsit erőteljesebb. Az alkohol tizenhármas, de azért ott van a gyümölcsös korty végén. Mindez talán nem is állna össze, ha nem lenne élénk (de azért nem eltúlzott) savérzet, ami kiemeli a gyümölcsöket, élővé teszi kortyot, viszi, lendíti, izgalmassá teszi.

Valószínűleg a kékfrankosok többsége nem ezen a vonalon mozog, pedig jól áll neki. Ez is, persze. Ez nem teraszbor, nem borbárban locsolós, nem a könnyed, egyszeri friss történet. Vagyis élénk ez, de mellette jó testű, arányos, van benne kedvesség és kis fickósság. Fűszeres és gyümölcsös. Benne van, ami megkülönbözteti más fajtáktól, viszont az élmény fajtafüggetlenül kiemelkedő.

Vasárnapi kékfrankos, jókor bontottam. Nem egyszerű, mondhatni komplex, de nem túlgondolt. Nem túl direkt (nem biztos, hogy tuti versenybor), jól bírja az idő múlását, szépen fejlődik a pohárban, szebb, kerekebb zamatokat kapunk. Élvezetes most, és van benne perspektíva. 90/100 pont. 4500 forintért vásárolható meg.