Aztán eltelt 10 év, más emberek lettünk, és a Japán viszkik elképesztően megerősítették a pozíciójukat a párlatfogyasztók mindennapjaiban. Nekem alapvetően szerencsém volt avval a 10 héttel, amit a szigeten tölthettem, mert a sok misztikus mendemondáról valóban kiderült, hogy lényegében igazak, de mivel egy picit beleláthattam a gépezetbe, az is egyértelművé vált, hogy a szabályokhoz, az elvekhez, a munkafolyamatokhoz a végletekig hű japánok tudnak valami olyat, amely kiveszőben van a világból.
Igazából a japán viszki titka valahol itt keresendő, túl a fantasztikusan jó vízen, az érintetlen hegyvidékeken, abban a humán erőforrásban, amely makacs elhivatottsággal bedrótozta magát szakértelemmel, a helyenként akár kézzel elvégzendő munkafolyamatokba is; csak, hogy helyet adjunk a második képzavarnak is.
Szóval Japánnak nem kell kortesbeszéd, ügyeskedés, magának és teljes joggal vívta ki azt az elismerést, amely viszkirajongók körében övezi. Az persze kevesek számára ismert, hogy ez bizony nagyjából száz év emlékezetével gyűrűzik a fodrozó múltba.
A szófukarnak nem nevezhető bevezető annak köszönhető, hogy a 19 Bar&Shop ismét Japán viszkikóstoló est(ek)nek adott otthont, amely többesszám kapcsán jól érzékelhető, hogy a pécsi közönség szívébe belopták magukat ezek a párlatok. A jó szokásokhoz hűen a kóstolót Fülöp András a whiskynet.hu munkatársa celebrálta, az est házigazdája a bár tulajdonosa, Rektenvald Attila volt, aki lelkesedését tekintve ikerturbós-jellegű motorral van felszerelve, minőség tekintetében pedig kérlelhetetlen.
A kóstolóban volt egy csavar is, amely kifejezetten pozitív attitűddel vonta körül a vendégeket: E szöveg megírójának az est/éjszaka második felében egy legénybúcsún volt jelenése egy másik megyeszékhelyen, és mivel, ha iszunk, nem vezetünk (!), csak szaglászásra volt lehetőségem, ezért megkértem a társaságot, hogy minden tételt követően szavazzunk a domináns ízjegyekről, illetve, hogy beült-e a szívünk közepébe az adott ital?! Végül ez kivételesen jól működött, mert létrehozott egy kollektív íz-múzeumot, amelyhez mindenki hozzátette a maga megtapasztalását, amely a kóstoló előrehaladtával, egyre hangosabb licitté változott, csak én álltam ott szügyig mélabúban, mert minden maradt a szemé és az orré, de az ízlelőbimbók hiába ácsingóztak a kiváló japán tételek után…
Lássuk a megkóstolt tételeket:
Worldwide blended whisky, amely arról informál bennünket, hogy egy japánban készült alappárlathoz, más országokban készült párlatokat kevertek, hogy az ital elnyerje végleges formáját. A kiszivárgott hírek szerint a házasított maláta és gabona (malt & grain) tételek importja Skóciából, Írországból, USA-ból, Kanadából történt. A műhely egy klasszikus sake főzde alapjaira épült, ahol a fókuszt a viszkire 19. generáció személyében Ichiro Akito helyezte. A tétel túlnyomóan klasszikus burbon hordóban érik, amelyhez boroshordós és mizunara tölgyfahordós érlelésű párlatokat házasítanak.
Illat: Kókusz, vanília és karamell az első hullámban, amelyet egy csipetnyi kávé, fahéj, szilva és szőlő illata leng körül
Íz: Markáns, harsány alkohol az első érzetünk, amely felhangjában csilire ismerünk. Nyelvünkön fehércsoki, kávé, karamell táncol az olajos érzetű kortyban, majd a közepesen hosszú lecsengésében édesség dominál, amely a gabona jelenlétére hívja fel a figyelmünk.
Illat: Robbanóan gyümölcsös, melyben az alma, a körte a füge dominál, ezt, mint egy lebbenő szaténszalag, finom vaníliás jegyek futják körbe, amelybe beleérzünk egy csipetnyi szegfűszeget is.
Íz: Visszaköszönnek a gyümölcsök, zöldalmára és körtére ismerünk rá legkönnyebben. A közepesen hosszú kortyban szépen zöngedezik az ismerős és megkapó szegfűszeg.
A pure malt sorozat legtöbbre tartott tétele, amelyet Jim Murray, a viszki szakirodalom élő legendája 100-ból 95 pontra értékelt. A maltok a Nikka két különböző lepárlójából, Yoichi-ból és a Miyagikyo-ból származnak, amely kapcsán a ’black’ jelző arra utal, hogy a Yoichi párlatai dominánsak, ennek megfelelően karakteresség, illatában pedig visszafogott tőzegesség jellemzi. Az ital jól reprezentálja a japán viszkik magas minőségét.
Illat: Szép, tiszta, gazadag vanília aromák kerülnek orrunkba, amelyet szilva és cseresznye illata kísér. A száraz pohárban finom füstösség köszön ránk.
Íz: Rusztikus felütéssel indít, amelyben dió, mogyoró és édes kakaósság dominál, halványan a szilva íze is ránk köszön. A kortyban egyértelműen, de nem tolakodóan megjelenik a tözeges füstösség. A tölgy finomam asszisztál az ízekhez. A lecsengés kifejezetten hosszú, amelyben végül egyértelműen a füstösség válik uralkodóvá. Amikor a szöveget leírom, az elhozott mintákat visszakóstolhatom, és annak ellenére, hogy nem rajongok kifejezetten a füstös párlatokért, ennél a viszkinél az aroma jelenlétét abszolút nem élem meg bántónak.
A White a „legyoichisabb” a három tétel közül, amely annak köszönehető, hogy gerincét túlnyomóan az ebből a lepárlóból származó italok adják, ennek megfelelően finom, de domináns illat lengi körül.
Illat: Barack, mangó, vaníliával megtűzdelve viaskodik a kegyeinkért, miközben gyógyszeresség kerül előtérbe, amelybe visszafogott édesség vegyül. Az első illatérzet intenzív, amely gyorsan illan, ezt veszi át az említett gyógyszeresség, amely végül szénás rét és serrano sonka illatába torkollik.
Íz: Rumos-csonthéjas magvak íze ötlik fel először, napraforgóval tarkítva, helyet követel magának némi petrolosság, amelyet mazsolás ízek követnek, az egyik mosolygós vendég ázott wombat szőrét említi, nyilván a wombat simogató mellett titokban wombat nyalogató is működik; persze szigorúan csak az esős évszakban! A lecsengés kifejezetten hosszú, melyben a lepárló dominanciájának köszönhetően füstösség telepszik a viszkit kortyolgató mellé.
Aki kóstolta a mára szinte elérhetetlenné vált 17 éves HJH-t, az sosem felejti el a pillanatot, amikor az első kortyot követően, párás szemmel az égre tekintett. No, ez a tétel nem rendelkezik kormegjelöléssel, de 24 oldalú, japán holdnaptárra utaló palack jelzi, letisztult és átgondolt tétellel van dolgunk. A párlat, ahogy neve is jelzi a harmóniára figyelmezve fogant és született meg. Sok tekintetben visszatükröződik benne a japán világ letisztult, szabálykövető és minőség tekintetében kérlelhetetlen attitűdje.
Illat: Parfümös-gyümölcsösség az első felütésben, amelyet friss széna, akácvirág, csipetnyi karamell és mulcs illata követ. Ott bujkál a mélyben egy kevéske ánizs és medvecukor.
Íz: Őrülten krémes, olajos, a szájat teljesen kitöltő korty, amely lecsengése roppant hosszú. Virágméz, érett gyümölcsök, mézes-fűszeres-orvosággos vibrálás, amely hosszan hullámozva rabul ejti, öleli és nem engedi el egykönnyen kóstolóját…
Adataink pontosságát a https://www.whiskynet.hu/ oldalon ellenőriztük.