Vannak hétvégék, amikor mindenki családi programon van. Ahogy most is. Nekem délután azért akadt pár szabad órám, lévén a trónörökös születésnapi mulatságba ment édesanyjával, így nem vártam senkire, átugrottam Szekszárdra, az Iván-völgybe, kis kémkedésre. Ha már kóstolni nem is, legalább beleszagolni a levegőbe, szemrevételezni a közönséget, meghallgatni a véleményeket, visszajelzéseket. Az én Iván-völgyi túrám - a többi mosolygós és pirospozsgás arccal ellentétben - szóda-túra volt, de arról elmondhatom, hideg volt és buborékos mindenütt.
Másodszor rendezték meg a túrát az iván-völgyi borászok, idén már legalább kétszer annyian voltak szombaton, ráadásul idén kétnapos, szóval ma is jöhetnek még érdeklődők. A hangulat remek volt, mind az öt pincei állomáshelyen - a kávézóba már nem jutottam el, visszafelé személyzeti szállítást vállaltam be, amúgy is igyekezni kellett, hogy a meccs elejére hazaérjek.
Legalább kétszáz túrázó, tíz pincészet, egy kávézó, sok kadarka, siller és rozé, egy-egy fehér, vidám népek, a túlnyomó többség értette, miről szól ez a nap, a könnyedségről, a túráról, az együttlétről, a kóstolásról - egyetlen csapattal találkoztam csak, ahol a belépőjegyet duplán is leisszuk elv érvényesült és ez bizony már a túra közepén csúfos vereséggel zárult.
Aki még tud, ma menjen el túrázni, akkor is megéri a belépő ha csak 3 pincébe jut el, ha csak kellemes időben, jó emberek között, finom borokkal tölti el a délutánját. A többiről meséljenek a képek.
UI: Azért otthon nem tudtam a spanyol-francia alatt egy palack Fuxlit nem megbontani...
-
Két fehér, két vörös
-
Uwe Schiefer
-
Motovuni teran kóstoló
-
Kritika: Balkán-kóstolósor, Vasutas borkert, Pécs
-
Tamburás kóstoló a Planina Borházban
