Vannak pillanatok, amikor egy bort keresel a pillanathoz. Azt hittem, megtalálom, de most nem igazán jött össze. Vagyis volt összekacsintás, hozta is az alapból várt élményt, de bennem maradt, hogy lehetett volna jobb, szebb, más. Noha tudom, hogy így is vannak, lesznek rajongói, ami rendjén is való.
Amikor egy hónapja a Planina 2014-es cabernet franc-ját kóstoltam, már akkor kedvet kaptam, hogy a polcról gyorsan leemeljem a 2013-as Prímet is, de ellenálltam a kísértésnek. És ha akkor olyan folytatást vártam volna, bizony csalódok, mert ez másik planéta.
Meggylekvár, fekete áfonya nektár, füstölt sonka és áfonyalikőr jön illatában. Kortyban nem farnehéz, nincs tanninbomba, nincs kávékrém, viszont van marcipánkenyér, sőt van alkohol és az lelombozóan sok. Viszi ugyanis a szépség egy részét, noha rendkívül élénk, friss és szaftos gyümölcsösség van benne, amihez mértéktartó hordófűszeresség is párosul.
Nem túl tömény, nem túl fekete, nem túl sűrű, ebből az irányból kerülte a túlzást. A korábbi évjáratok valahol hasonló spektrumon belül mozogtak, a hetesből szintén az alkohol lógott ki, a kilences volt talán a legszebb, sütis, marcipános, feketegyümölcsös, a tizenegyes feketeribizlis, a tizenkettes kávés-bogyós gyümölcsös volt inkább.
Nálam valahol 84-89 között mozogtak, ezt most felfelé görbülő 86 pontosnak érzem, az arany alsó ágára helyezve, gazdagnak, egyedinek, még az arányok is rendben vannak, kis alkoholplusszal terhelve. Étel mellé, most még kizárólag úgy. Hiszen még mindig korai meginni, pár év és biztos elegánsabb, mélyebb lesz. Ha lesz addig belőle.