A présházak három területen helyezkednek el: Havasi pincesor I., Havasi pincesor II., és a Béke térrel egybekötött Csorda úti pincesor. Egy-két kivételtől eltekintve hasonló stílusban megépített, hagyományos, apró présházak sorakoznak egymás mellett, takaros ültetvényekkel körbevéve. A környéken rengeteg a szőlő, de tipikusan mindenkinek annyi jut belőle, amiből saját fogyasztásra 500-1000 liter bort készíthet. Végzettségét tekintve szinte senki sem borász, inkább beletanult, generációról generációra szálló tudás ez a bölcskeiek között. Mint ahogy az is, hogy minden háztartáshoz tartozzon présház.

Maga a szőlőterület alkalmas arra, hogy minőségi bort termeljenek, ám többek között a túlzott elaprózottság miatt csupán 2-3 borász van, akiknek a borai kereskedelmi forgalomban is megjelennek, a többiek inkább hobbi szinten tevékenykednek. Körképünkhöz négy borászt választottunk ki, megnéztük a pincéjüket és megkóstoltuk a boraikat.

Molnár Pince

Molnár Attila édesapja hatására kezdett el borászattal foglalkozni, aki a 80-as évek közepén vásárolt szőlőterületet a Duna-parton. A kilencvenes évektől közösen gazdálkodtak, majd 2000 táján fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy önállóan is ültet szőlőt. 2003-ra már egy egyhektáros terület tulajdonosa lett, melyen fele-fele arányban termel cabernet sauvignon-t és sauvignon blanc-t.

“A sauvignon blanc-nak igazából olyan óriási sikere nincsen, nem is versenyeztetjük. A helyi borversenyeket ugyan megnyerjük vele, de országos vagy nemzetközi versenyen még nem járt. Ennek egyetlen oka van: a cabernet sauvignontól eltérően, még nem palackoztunk belőle soha. Évente általában 2000 liternyi terem, de ez mindig elmegy folyóborban. Cabernet sauvignonból 1800 liter készül évente. Ez már komolyabb sikereket is elkönyvelhet magának. A bölcskei borversenyeket megnyertük vele, a kategória és az évjárat legjobb bora is lett. A 2009-esnek országos ezüstje van, a 2007-es pedig oklevéllel díjazott lett Londonban egy nemzetközi versenyen.”

A Molnár-borokat Budapesten, valamint Dunaföldváron lehet megvásárolni vinotékában, borházban. A nem palackos tételek pedig helyben jutnak el a már visszajáró vendégkörhöz. A tervek a jövőre nézve már kialakultak és világosak. Megkezdődtek a borház építési munkálatai, emellett a célok közt szerepel a birtokméret növelése is.

“Szeretnék egy szép szortimentet kialakítani, bár ilyen kis területen nem szabad nagyon elaprózódni. Három vagy négy fajtában gondolkodom, egy maximum kéthektáros birtokon. Hiszek abban, hogy ha az ember ezen a két hektáron olyan minőségben termeli a szőlőt  és készíti el belőle a bort, akkor az elég kell, hogy legyen. Jelenleg nekem ez egy hobbi vagy mondjuk úgy, második foglalkozás, hiszen Pesten dolgozom, és csak a hétvégéket töltöm Bölcskén. A szüleim sokat segítenek, nélkük nem tudna működni a borászat.”

Tomolik Pincészet

A Tomolik család is, mint a régi, falusi emberek mindennel foglalkozott - jószággal, gyümölcsössel, szőlővel. János is így ismerkedett meg a szőlőműveléssel már gyerekként, ám közel 40 éves koráig nem igazán gyakorolta azt. Édesapja halála után vette át a présházat, majd kezdett területeket vásárolni. A jelenlegi 5 hektárjával övé a legnagyobb egybefüggő borszőlő terület Bölcskén. Számára ez még mindig a hobbi kategória, hiszen főállásban nemzetközi árufuvarozóként dolgozik. Utóbbi mint hivatás, előbbi mint szenvedély kap helyet az életében. Az öt hektár esetében már nem lehet csak saját felhasználásról beszélni, így a kereskedelem is megjelenik a borászat életében. A borok 60 százalékát folyóborként, a többit palackos borként forgalmazza. Palackos borait Budapesten és Pakson lehet megvásárolni, míg a folyóbort a pincénél értékesítik. Arra, hogy nagyobb áruházláncba is bekerüljenek a borai, nem gondolt. Mint mondja, nem ez a cél. Sokkal inkább, hogy a már meglévő, kialakult borfogyasztói körét kiszolgálja. “Gyakran vendégül látom a környező városokból, falvakból az olyan borfogyasztókat, akik kedvelik a kézműves borokat. Ilyenkor eltöltenek nálam egy kellemes délutánt vagy estét, esetleg egy szüretet. Készítek nekik egy pincepörköltet, és aznap vagy másnap hazamennek.” Amikor elkezdett borászkodni, még nem gondolta, hogy ekkora területen fog gazdálkodni. Ám mindig abba a problémába ütközött, hogy már májusban elfogyott a rosé, aztán a siller, majd a fehérbor, így kénytelen volt újabb és újabb területeket vásárolni, és az igényeknek megfelelően szőlőt telepíteni.

“Az ősök telepítéséből meghagytam a bíborkadarkát, ami egy klasszikus fajta. Nagyon mély színű - a mai szőlők közül csak a speciális színezőszőlők tudják ezt produkálni -, de 3 évig kell hordóban érlelni, hiszen olyan kemény savakkal rendelkezik, hogy az első évben még csak kóstolni sem lehet. Van kékfrankosom, amit kifejezetten rosénak telepítettem. Vallom, hogy a legjobb roséalapanyag. Van még merlot-om, ami egy kellemes vörösbor kategória, de hogy legyen egy kis férfiasság is, így telepítettem cabernet sauvignont, és a párját, cabernet franc-t. Ezek házasításából csodálatos cuvée-t lehet létrehozni. Aztán van egy kis pinot noir-om, amit szintén rosénak telepítettem, de sose tudtam jó rosét készíteni belőle. Nagyon feladja a leckét a borásznak, így vagy sillert vagy könnyű vörösbort készítek belőle, ami Márton napkor, a libafuttatáskor már kóstolható. A fehérszőlőim nem nagy területet képeznek, de szeretem őket. Így van chardonnay-m és sauvignon blanc-om, ami a kedvenc fehérborom. Van még néhány hagyományos fajtám a szüleim telepítéséből, mint rizlingszilváni, olaszrizling, ezerfürtű, lakhegyi mézes, de ezek tényleg nagyon kis mennyiségben. Egyelőre ezek teszik ki a palettát. Most telepítettem megint olaszrizlinget és egy nagyon kicsi shirazt.”

Dr. Tóth Mihály

Dr. Tóth Mihály szintén beleszületett a borászkodásba. Első élményei az anyai dédnagyanyja pincéjéhez fűzik, mely visszavezethetően az 1860-as évektől volt a család tulajdonában. “A hobbi borkészítők közé sorolom magam. Gyermekeim másfelé orientálódtak, nekem pedig elég ez a terület és mennyiség, ami jelenleg van, hiszen részint a saját, részint a barátaim részére készítem a borokat. A pince is a barátok, ismerősök vendégfogadására készült, nem pedig üzleti célra.”

2700 négyszögöl szőlő van a család tulajdonában. Ennek egy részét átengedte művelésre, egy másik része pedig kivágásra vár. Emellett 2 hektár olyan területtel is rendelkezik, amire lehetne ugyan szőlőt telepíteni, de nincs aki csinálja. Jelenleg 600 négyszögöl területen gazdálkodik, melyen főként olaszrizlinget, illetve cabernet sauvignont termeszt. Ezeken kívül kékfrankost, királyleánykát és hárslevelűt vásárol, utóbbihoz Tokaj-hegyaljáról hozza a hárslevelű mustot.

Éves szinten 1000-2000 palack bort készít, melyeket minden évben megmérettet különböző versenyeken. Mint mondja, 1982 óta nevez saját néven borral. Korábban édesapja boraival indultak, aki hagyományos technológiával készítette a valamikori sillert.

Ma közel 200 oklevele van különböző - köztük országos - borversenyekről is. Egyszer első, kétszer pedig második lett a bora az országos Siller Fesztiválon.

Keresztes Pál

“Falusi gyerek vagyok, a szőlő, a szőlővel való munka a génjeimben van. Mindig is volt szőlőnk, az itteni tradícióknak megfelelően párszáz négyszögöl. Édesapám fiatalkori betegsége miatt a saját szőlőinket fel kellett számolni, de a nagyapámnak maradt egy kis darab, és a szőlő szeretetét, a vele való vesződést tőle tanultam meg. És hát épp édesapám betegsége miatt 14 évesen már nekem kellett permetezni meg rendezgetni a szőlőt, úgyhogy gyakorlatilag onnantól kezdve, ez mint szamárra a fül, rámragadt. A ’90-es években otthagytam az állásom és elkezdtem komolyan gazdálkodni. Szőlőből 5 hektárig jutottam, de emellett közel 10 hektár gyümölcsöst is telepítettünk. Villányban kitanultam a szakmát, majd közel 12 évig voltam hegybíró, illetve borvidéki titkárhelyettes.”

Az élet azonban úgy hozta, hogy a gazdaság fejlesztése leállt, sőt részben felszámolásra került. A nagyüzemi berendezéseket eladták, és a valamikori 5 hektárból már csak másfél maradt. Ennek termését sem teljes egészében dolgozza fel, hanem részben szőlőként eladja. Míg korábban palackozta a borait, és több helyre szállított, ma már azok kereskedelmi forgalomba nem kerülnek. A termelt fajták fehérszőlőből chardonnay és cserszegi fűszeres, vörösből zweigelt, turán, kékfrankos és cabernet sauvignon. Keresztes Pál jelenleg olyan hobbiként kezeli a borászatot, ami önmagát kell, hogy eltartsa.