Kérem Várjon!
Cikkek
Malvazija, tíz évvel később
Fajtakóstoló 1997-2011 közötti évjáratokból
zoranka
2012 December 15.

A nemrégiben lezajlott Zagreb Vino.Com egyik workshopjára, mesterkurzusára csak véletlenül ültem be. Épp elegem lett a nagy tömegből és gondoltam, eljött az ideje egy kis pihenésnek, amikor szlovén kollégák heves integetésére lettem figyelmes. A malvazija mesterkurzus, nem jössz? De, hát persze. De nem bántam meg, mert tényleg tanultam belőle. A fajtát eddig is kedveltem, a kurzus újdonságait meg elraktároztam. Tizenöt malvazija, 1997-2011 évjáratok.

Saša Špiranec (a legjobb horvát borkalauz szerkesztője) mesterkurzusának téma az isztriai malvazija élettartama volt. Nem volt túl sok elméleti bevezetés, a fajtáról néhány szót azon olvasónak, akik mg nem kóstoltak malvazija istarska fajtából készült bort:

Malvazija (malvázia) – A színében sokszor megfigyelhetünk zöldes csillogást, de a szalmasárga szín a domináns. Illata akácvirág, sárga gyümölcsök virágának illata, íze akácméz és szárított sárga gyümölcsök íze. Általában száraz, de néha készül belőle félszáraz, sőt édes bor is. Szárazon a halaknak és a tenger gyümölcseinek ideális kísérője 10-12 fokon, de a fehér húsokhoz, szárnyasokhoz is jól passzol. A barrique változat 14 fokon a legszebb.

Röviden így írhatjuk le, tudni kell róla, hogy a szocialista érában tömegbor gyártására használták, jól terhelhető, meg is tették, de a bor fröccsbornak is gyenge volt. A kilencvenes években az isztriai borászat fejlődésnek indult és a helyi fajtákban, a fehér malvazijában és a vörös teranban látták a helyes utat. A malvazija mára a második legnépszerűbb fajta déli szomszédainknál, sikereket érnek el vele külföldön is, izgalmas, jó borok készülnek. Eredetvédelmet alakítottak ki, megszervezték a marketinget, a közösségi megjelenésre sokat adva, Vinistra nevű szervezetük és hasonló nevű éves fesztiváljuk példa értékű.

                                            Saša Špiranec és a malvazija-sor (Fotó: Staša Cafuta Trcek)

Amiket kóstolhattunk:

Kozlović Malvazija 2011: Gyümölcsös, akácvirágos illat. Szép gyümölcs, akác és barack a kortyban, lédús citrusok, mineralitás, frissesség. 87/88 pont.

Kozlović Santa Lucia Malvazija 2011: Érett, mézes-akácos illatok, jó test, alkohol érezhető, a hordós érlelés jegyei is, mézes gyümölcssaláta, a lecsengésben sós-minerális jegyek. Még nem állt teljesen össze, felfelé tart. 86/87 pont

Kozlović Malvazija 2009: Érett, télre eltett alma. Zamatában a gyümölcsösség mellett némi fanyarság, a kortyban elegancia, a vége felé kis fáradtság. 84/85 pont

Kozlović Santa Lucia Malvazija 2009: Telt, gyümölcsös, fás illat, kis mézzel. Szájban telt, kis krém, hordófűszer, nem túlzó, akácméz. Most nagyon intenzív, jó formában 87/88 pont

Coronica Malvazija 2008: Szinte üdeség jön az illatból, nyílt, gyümölcsös, barackos. Szájban akác, citrusok, őszibarack, tisztaság, elég vibráló bor. Reduktív könnyedség, de cseppet sem egyszerűség. 88/89 pont

Coronica Gran Malvazija 2008: Érett, mézes, már-már propoliszos illat. Kenyér, kétszersült, kortyban tannin és kis fanyarság. Kövér, vastag bor, masszív testtel, de nem mutat többet. 85/86 pont

Kozlović Malvazija 2007: Friss és érett illatjegyek egyszerre. Jó struktúra, barack, kis egzotikum, mangó talán. Van benne harmónia, jó savak tartják. Jó beleinni, szinte ételt kíván. 88/89 pont

Kozlović Santa Lucia Malvazija 2006: A barrique jegyek megjelennek illatban, fűszeres, vaníliás, kókuszos. Kortyban ásványos, kis fanyarság, de mellette telt-krémes, jó intenzitással, szép savakkal. 87/88 pont.

Matošević Alba 2006: Illata már inkább tercier jegyeket mutat. Mediterrán fűszerek, narancsméz, kortyban kicsit fárad, túljutott a zeniten. 82/83 pont

Kozlović Santa Lucia Malvazija 2004: Érett, telt illatok, sárga gyümölcsök, akácvirág, tavaszi virágok, méz és enyhe petrolos fuvallat. Kortyban jó arányok, édesfűszeresség és ásványosság, jó savak, elegáns. Van súlya a kortynak, van tartása. Kiváló állapotban. 90/91 pont

Kozlović Malvazija 2001: Szinte friss még mindig, a háttérben jelennek meg a tercier aromák. Élő, lüktető bor, jó savakkal, kellő gyümölcsösséggel, még tartja magát a csúcson. 89/90 pont

Matošević Alba Robinia 2004: Mézes-lépes, de fáradtabb illatjegyek. Zamatban kicsit felemás, hozza az akácos, enyhén virágos, szép gyümölcsös jegyeket, de ugyanakkor azt is észlelhetjük, már megroppant a struktra feszessége. 84/85 pont

Matošević Millennium Alba 2000: Meglepően jó koncídióban, illata jelzi a kort és emellett abszolút él. Kortyban jó savakat észlelünk, szép, érett citrusokat, némi diósságot. 86/87 pont

Kozlović Santa Lucia Malvazija 2001: A délután legszebb bora. Telt, gazdag, friss gyümölcsökkel, kajszival és mandarinnal az ilatában. Brutálisan tömény, telt, dús, hozza az akácot, citrusokat, kis mandulát, az őszibarack édeskesernyéjét, kis vaníliát, és mindezt átszövi a mineralitás. 92/93 pont

Kozlović Malvazija 1997: Érett illatjegyek, érezhetően túl a csúcson. Még azét él, még belekortyolunk, tisztelgünk, korrekt, szépen öregszik. 83/84 pont.

Az összegzés? A malvazija a prekoncepciókkal ellentétben nem csak egy-kétéves bor, hanem egész szépen tud öregedni, olykor tízévesen is ereje teljében lehet. A 2004-es és 2001-es tételek lenyűgözőek voltak, Kozlović valamit tudhat, hogyan is kell igazán értékálló malvaziját alkotni. Ha valaki az Isztra felé veszi útját, ne hagyja ki a borait.