Nem túl gyakran bontunk magnum palackokat, ami hiányosság, viszont nemrég kettővel is összebarátkoztunk. A fehéret egy pekás, azaz sütőharangos sütögetés elején kóstoltuk meg, a maradék az ételt fűszerezte, a vöröset viszont már az étel mellé kortyoltuk el. Egy furmint, egy teran, két horvát magnum.

Annyi a bor, hogy idő sincs megírni mindet. Meg közben söröztünk is az évzárón a srácokkal, ha már az év a borról szól, meg tegnap a borravalós fiúkat is sörözni vittük. De azért akadt borban is újabb négyes. Lassan összeáll az én 2013-as top24-em. Nem könnyű a szelekció, mert igazándiból még egyszer ennyit is beválaszthatnék...

A nemrégiben lezajlott Zagreb Vino.Com egyik workshopjára, mesterkurzusára csak véletlenül ültem be. Épp elegem lett a nagy tömegből és gondoltam, eljött az ideje egy kis pihenésnek, amikor szlovén kollégák heves integetésére lettem figyelmes. A malvazija mesterkurzus, nem jössz? De, hát persze. De nem bántam meg, mert tényleg tanultam belőle. A fajtát eddig is kedveltem, a kurzus újdonságait meg elraktároztam. Tizenöt malvazija, 1997-2011 évjáratok.