A nemrégiben lezajlott Zagreb Vino.Com egyik workshopjára, mesterkurzusára csak véletlenül ültem be. Épp elegem lett a nagy tömegből és gondoltam, eljött az ideje egy kis pihenésnek, amikor szlovén kollégák heves integetésére lettem figyelmes. A malvazija mesterkurzus, nem jössz? De, hát persze. De nem bántam meg, mert tényleg tanultam belőle. A fajtát eddig is kedveltem, a kurzus újdonságait meg elraktároztam. Tizenöt malvazija, 1997-2011 évjáratok.

Nemrég családiasra tervezett, majd szlovák törzsvásárlókkal feltuningolt vertikális kóstolót rendeztek Gere Attila Pincészetében. A Kopár tíz évjáratát bontották meg, volt még egy ilyen alkalom Budapesten is, mi Villányt választottuk. Az autentikus helyszínen tíz bor érdekelt bennünket, szorgalmasan jegyzeteltünk, kóstolgattunk, összegeztünk. A végeredmény a hajtás után. És megelőzve a bejegyzéseket, jómagam is tudom, hogy a Kopár egy ideje Kopar, de ez kevésbé érdekel, mint hogy milyen bor is van a címke mögött.

Ritka alkalomra kaptam meghívót nemrég. Ilyen borkóstoló valóban nem minden nap, héten, évben adatik meg, hiszen wété kolléga féltve őrzött pinot noir kincsestárából áldozta fel a kisharsány Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet (ezt most írtam le hivatalos formájában így utolszor ebben a cikkben, legyen csak Vylyan) által készített borokat. Ami nem volt meg, nos cserével és ármánnyal, de a javát valahogy beszerezte. Aki tudott, eleget tett a meghívásnak, ritkán látott kugler kolléga a távoli belgaságból is hazatért erre az estére. Kilenc bor a sorban, kilenc villányi pinor noir.