Ritka alkalomra kaptam meghívót nemrég. Ilyen borkóstoló valóban nem minden nap, héten, évben adatik meg, hiszen wété kolléga féltve őrzött pinot noir kincsestárából áldozta fel a kisharsány Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet (ezt most írtam le hivatalos formájában így utolszor ebben a cikkben, legyen csak Vylyan) által készített borokat. Ami nem volt meg, nos cserével és ármánnyal, de a javát valahogy beszerezte. Aki tudott, eleget tett a meghívásnak, ritkán látott kugler kolléga a távoli belgaságból is hazatért erre az estére. Kilenc bor a sorban, kilenc villányi pinor noir.
Különböző padlizsánkrémekkel és házi kenyérrel indult a bemelegítés, az ellenfél a partoldalon egykedvű nyugalommal, csendes szellőzéssel szemlélte izgalmunkat. A palackokat wété már kora délután megbontotta, lecsekkolta, mi a helyzet a dugós tételekkel (ebből a tízből egy sem volt szerencsére), majd hagyta a borokat csendben kibontakozni.
Felvezető kört is sikerült futnunk, Emese meglepetésként pinot noir mintát hozott, a legfrissebbet, azaz az ideiből kaptunk kóstolót.
Augusztus 29.-i szüret termése, egyenesen a tartályból engedték le a kedvünkre. Sok gyümölcs, friss bogyósok, édes mustossággal keveredve még. Nem igazi bor ez még, de lendületes, gazdag anyagnak ígérkezik, elég sok gyümölcsösséggel. Izgalmas most így kóstolni.
Érdekes módon színben ez a fiatal bor mutat picit barnás árnyalatokat. A folytatásban is a kócosság talán a legmegfelelőbb szó, amit találunk rá. A pohárban az illat aztán nyílik, gyümölcsök (meggye, cseresznye) vajkaramellával, kis grillázzsal, édeskés, égetett cukros tónusokkal. Szájban elsőre a friss puncsos, szamócás, meggyes ízvilág ugrik be, de gyorsabban tűnik el, mint szeretnénk. Nem nagyon találunk benne mélységeket, a végére egysíkúvá válik. A könnyedsége most lendülethiányosnak bizonyult.
Ha pontoznánk, 82/84 pont lehetne.
Ha pontoznánk, 92/94 pont lehetne.
Ha pontoznánk, 85/87 pont lehetne.
Ha pontoznánk, 91/93 pont lehetne.
Lassan indul, idő kell neki, hogy illatban megmutatkozzon. Érett bor, ez már színre is kivehető, illata is cigánymeggyes, bőrös, frissen darált dióval keverve. És alkohol van az orrunkban, és a borból érkezett. Ahogy a korty is alkoholtöbbletet mutat. Azon túl meg cseresznyés, avaros, mogyorós, és jól tartják magukat és a bort a savak. Egyesek a textúráját dicsérték, mások a sokrétűségét, szerintem némi egyensúlyzavar mellett is élvezetes bor tudott maradni.
Ha pontoznánk, 84/86 pont lehetne.
Ha pontoznánk, 88/90 pont lehetne.
A bor, ami illatban egyáltalán nem azt mutatja, amit aztán kortyban kapunk. Elsőre ez a bor is a fáradás jeleit mutatja, eléggé zárkózott, lassan nyílik. Viszont belekortyolva meg erőteljes. Intenzív, zamatokban dús bort találunk. Jön ebben kérem az ánizs, kicsi édes csokisság, menta és Bronhi-cukorka, amiben eukaliptuszos fűszeresség is van. Fekete szeder felé mennek a gyümölcsök, vargánya húzza gombák felé. Gazdag, jól öltözött bor, ne higgyünk az illatának és igaz élményekkel ajándékoz meg bennünket.
Ha pontoznánk, 90/92 pont lehetne.
Ha pontoznánk, 87/89 pont lehetne.
Ha pontoznánk, 92/94 pont lehetne.
Összegzés vajon kell-e? Emlékezetes este volt, jó emberekkel és kiemelkedő borokkal. Bár ma is azt gondolom, hogy a pinot noir nem a déli végeken, nem Villányban s nem Szekszárdon fogja megváltani a világot, ugyanakkor vannak borok, amelyek ebben a műfajban is kiemelkedőek tudnak lenni. Nem hiszek tovább a „kadarkás” pinot noirban, hogy csak a halovány, csak a légies, egy frászt. Bár ismereteim szerények Burgundia tekintetében, amit ott kóstoltam és jónak gondoltam, meg amiket innen-onnan sikerült pohárban látnom, azt mondatja velem, a pinot noir legyen bátor bor és jó. Amelyek itt tetszettek, különböző karakterűek voltak. Mégis tetszettek, mégis jók voltak. Más és más borokat emeltünk ki, de egyet le tudtunk szögezni: rossz bor nem volt ebben a kilences sorban. Nagyon jó, nagyon szép, nagyon bor viszont nem is egy. Kell ennél több egy estére?