Kérem Várjon!
Cikkek
A pezsgőtől a pošipig
Avagy miket kóstoljunk Horvátországban
Tüske Gyöngyi
2020 March 24.

Következzenek a borok. Isztria pincészeteinek bemutatására jelen írásomban nem térnék ki, ugyanis a kóstolót követően három napos tanulmányútra indultunk, hogy testközelből megtapasztaljuk az ottani bor-, és gasztrokultúrát, melyről a nyári Borozóban részletesen olvashatnak majd! A többi borrégióból viszont szeretnék pár számomra érdekes borászatot bemutatni, melyeket (remélhetőleg) már idén beiktathatnak programjaik közé.

Közép-Horvátország a pezsgők Mekkája. Ebben a borrégióban a hűvösebb időjárás mellett sok napsütés a jellemző, a talaj mészköves-dolomitos, ami elsősorban a könnyed borokat adó fehérszőlőknek kedvez. A helyi fajták közül kóstoljunk innen , skrlet-et, esetleg moslavac-ot vagy pusipelt (mindkettő furmintot jelent!), a vörösök közül pinot noir-t!

Fotó: Tüske Gyöngyi

Számos termelő készít tradicionális eljárással pezsgőket, a legérdekesebb számomra a Tomac családi pincészet Brut Nature 2015 amforás pezsgője volt. 50% chardonnay és 50%-ban 10 helyi fajta házasításából készült, az alapbor erjedése 6 hónapon keresztül amforában történt, majd egy év hordós érlelés következett. A második erjedést követően a pezsgő 3 évig volt seprőn. A finom toastosság mellett tavaszi virágok köszöntöttek a pohárban, a korty elegáns, selymesen olvadó, apró buborékokkal. A legvirágosabb pezsgő, amit eddig kóstoltam. A rajnai rizling és a pinot noir is megérnek egy misét. A borászat Jastrebarsko-ban található, Zágrábtól 40 km-re, délnyugatra, 9 hektáron gazdálkodnak. 

Fotó: Tüske Gyöngyi

A Dvanajscak Kozol borászat Lopatinec városban található. A család 1884 óta foglalkozik borkészítéssel, Dragoslavec közelében. Jelenleg 8 hektárt művelnek és a Muraközben ők telepítettek először pinot noir-t. Amik viszont ennél is érdekesebbek voltak, azok a furmintok. A reduktív technológiával készült Pusipel 2019 nem fogható egyik általam kóstolt itthoni furminthoz sem, nagyon friss, zöldalmás, lime-os karakterű, könnyed bor, ami leginkább az olasz verdicchio-hoz és talán kicsit a zöldveltelinihez hasonlított. Ez a stílus is jól áll neki!

A Pusipel prestige 2017 spontán erjedt és másfél évet érlelődött akáchordóban, ami virágos-mézes jelleget és egyfajta bájt adott a bornak. Ezek a furmintok teljesen szárazak, ellentétben a hazaiakkal, melyeknél gyakori, hogy a borászok a szikár savakat némi maradékcukorral balanszírozzák. Még ha a palack emlékeztet is a megszokottra, a (tokaji) ásványosság hiányában a furmint egy másik arca fog megmutatkozni benne, ami elsőre lehet, hogy szokatlan, de érdemes vele barátkozni. 


Dalmácia kedvelt üdülőövezet, Zadartól Horvátország montenegrói határáig terjed. Változatos klimatikus és talajviszonyok jellemzik, a mészkőtől kezdve a dolomiton át a köves talajon keresztül a terra rossa is megtalálható itt.  Legfőbb fehér fajták a posip és a malvazija (Dubrovačka – ami nem egyenlő a majvazija Istarska-val), de itt (főként Korčula szigenén) terem a nagyon ritka grk is, a vörösök közül a legfontosabb a plavac mali, a plavina és a tribidrag. 

Fotó: Tüske Gyöngyi

A Stina pincészet nem csak egyedi címkéivel, de egyedülálló boraival is felkeltette érdeklődésünket. Brac szigetén 500 méterrel a tengerszint felett 50 hektáron gazdálkodnak, a meredek terepviszonyok miatt kézzel szüretelnek. A Stina Pošip Majstor 2018 a „pult alól” került elő, préselés után hűtve erjedt, 50%-a hordóban érlelődött, karakterében valahová a sauvignon blanc és a rajnai rizling közé tenném, virágos, de testes, lendületes ám tartalmas bor. A Stina Plavac mali Remek djelo 2016 is remek volt, 24 hónapig érlelődött új tölgyfahordóban, ami mégsem ült rá túlságosan a borra, ellenben fűszerességet és kávés-csokis karaktert kölcsönzött neki. 

Fotó: Tüske Gyöngyi

A Milos család több generáció óta foglalkozik borkészítéssel, 15 hektáron kizárólag plavac mali-t termesztenek, Ston városában. Filozófiájuk a természetességre törekvés: Josip Milos édesapja volt az első a háború után, aki a naturális vonalat kezdte el képviselni, szőlőik a Peljesac-félsziget déli lejtőin, teraszos dűlőkben teremnek. Stagnum rose 2018 boruk „nem medencés partikra való”, inkább gondolkodós rozé. A Stagnum vörösborok 10 éves koruk után kerülnek forgalomba, a 2009-es évjáratot kóstoltuk. Spontán erjedt, szlavóniai tölgyfahordóban érlelődött 6 évig, majd további 4 évig palackban, szűretlen, derítetlen, minimális kén hozzáadásával készült. Az érett fekete bogyós gyümölcsök mellett fűszeresség, nagy test és határozott tannintartalom jellemzik, feszes szerkezetű, igazi mediterrán vörösbor. 


Szlavónia és Dunamente régió Horvátország északkeleti részén helyezkedik el, mérsékelt kontinentális éghajlattal rendelkezik, homokos-üledékes és agyagos-mészköves talaj típusok is megtalálhatóak itt. Meghatározó szőlőfajta a grasevina, vagyis az olaszrizling, ami a kontinentális Horvátország bortermelésének 40%-át teszi ki. Emellett chardonnay-t, szürkebarátot és rajnai rizlinget is találunk itt, a vörösök közül pedig frankovkát azaz kékfrankost, merlot-t vagy cabernet sauvignont.

Az Antunovic borászat Dalj településen (magyar nevén Dálya, Erdőd, azaz Erdut mellett) található. A család több száz éves múltra tekint vissza a borászkodás tekintetében, melyben a nagy fordulat 2004-ben következett be, amikor Jasna Antunović Turk borásznő vette át a birtok irányítását és létrehozta „butik borászatát”. 7 hektáron gazdálkodnak, a dűlők 120-170 méter tengerszint feletti magasságban helyezkednek el, ahol a Duna közelsége speciális mikroklímát hoz létre.

Nagyon izgalmas volt a Premium Grasevina 2015, de még érdekesebb a borásznő kedvenc tétele a Jubilea Reserve, ami Zeleni Silvanac 2011, Chardonnay 2014 és Grasevina 2016 házasítása, finomseprőn volt tartva, 1.5 évig érlelődött hordóban majd 2017 októberében került palackozásra, mindössze 2450 készült belőle. Krémes és testes, mégis elegáns és lendületes savú bor, érett őszibarackkal, lecsengésében egy leheletnyi mandulás kesernyével.

Fotó: VinArt

A Kutjevo d.d. Szlavóniában, Kutjevo városban a Požega völgyben található. A cég vezetését számos tulajdonosváltás után 2003-ban Enver Moralić, egy nemzetközi vállalkozó vette át. Három ágazatban, a szőlőtermesztésben, a növénytermesztésben és az állattenyésztésben is tevékenykednek. Ékes példa arra, hogy nagy termelő is képes szép borokat készíteni. A De Gotho termékcsalád dűlőszelektált borokat takar, melyekhez a szőlőt teljes érettségben, vagy egy kissé túlérve szüretelik. A De Gotho Grasevina 2018 6 hónapot érlelődött hordóban, ami kifinomultságat és selymes textúrát kölcsönzött a bornak, szépen kidomborítva mediterrán karakterét. 

És még hosszan tudnám folytatni a sort, ugyanis sok szép és érdekes tétellel találkoztunk az amforás cabernet sauvignon-tól a már már „újzélandisan” trópusi sauvignon blanc-on át a tradicionális malvazija pezsgőig. Ha Horvátországban járnak, bátran kalandozzanak a borok világában, ismerkedjenek a helyi fajtákkal és termelőkkel, nem fogják megbánni! Tokaji és Somlói metsző savakat a horvát borokban ne keressenek, lévén mediterrán vidék, a szőlő érettebb, a borok melegebb karakterűek az itthon megszokottaknál. A vörösöknek ez viszont kifejezetten jól áll, bársonyosabbak, teltebbek, ám előfordulhat, hogy alkoholtartalmuk is magasabb! 

Zágráb virágba borult (fotó: Tüske Gyöngyi)

„Borszakiknak” csak ajánlani tudom a Vinart kóstolót, mely megkoronázhat egy tavaszi zágrábi hosszú hétvégét. Borkóstoló után érdemes sétálni a középkori hangulatú Felsővárosban, megnézni a Szent Márk templomot, a Katedrálist és a Lotrščak-tornyot. Próbálják ki a Dezman mini bar-t, ami nappal kávézóként, este koktélbárként üzemel vagy a Medvedgrad sörözőt, ahol helyi csapolt sörök széles választéka érhető el és a konyha is kiváló! 


Az első részt itt olvashatod el.

A meghívást köszönjük a Vinart csapatának!