Villány sok szempontból áll közel hozzám. Földrajzilag például. Vagy hogy én is ahhoz a generációhoz tartozom, amely Villányon keresztül érkezett meg a bor világába. Szeretem az érett, testes vörösborokat. Kedvelem az itt megismert embereket. Hosszú évek alatt kiderült, kikkel működik érdekmentesen is a kapcsolat.

A Liba egy érdekes jelenség. Az első évjárat 2000, néhány évvel később, amikor egy-egy hordót Bock Valér kiválogat a Capella alapanyagából és összeállítja az első Librát, még mindig a nyolcvanas-kilencvenes évek úttörő borászai a nagy sztárok, a második generáció még csak figyel az árnyékból. Az egyik első kilépés a fényre Villányban is ez a bor. Ezért is izgalmas a fejlődése, alakulása nyolc évjáraton át.

A Libra klasszikus bordói fajták házasítása, amely 50%-ban cabernet franc alapú és további 25-25%-át cabernet sauvignon és merlot egészíti ki. A franc a Fekete-hegyről, a merlot az Ördögárokból, míg a sauvignon a Jammertálból érkezik. A recept nem változott a mai napig.

A szigorítások előtti egyik utolsó társasági eseményem volt ez az este, október végén még csak a zsebben volt a maszk, amikor egy 2013-as Bock Marcell pezsgővel koccintottunk a vacsora előtt. Grapefruit, gyömbér, citrusok, alma, friss ízek, kicsit visszafogott pezsgés.

Az ősz és a gombák végigkísérték az este ételsorát, az első egy laskagomba cappuccino volt, jó nyitány. Aztán pácolt lazac érkezett zöldalga salátával, szőlőmaglisztes blinivel, amihez egy pohár Bock&Roll Fehér 2019-et kaptunk. Tiszta illat, kajszi, nektarin, körte, aztán kortyban picit visszalép, savban kevesebb, alkoholban több az ideálisnál. Az ételhez viszont simult.

A legtutibb étel-bor páros talán a rozéra sült libamell volt, amit céklával és szarvasgombás pirított nudlival tálaltak, mellé pedig Bock&Roll Rosé 2019-et, ami nem egy szokványos rozé, annál csendesebb, érettebb, kerekebb, krémesebb sztori és ez most nagyon talált. A Bock&Roll is Bock Valér nevéhez kötődik, egy vörössel indult, majd lett fehér, rozé és egy vörös válogatás is ezen a néven.

A kiindulópont Bock&Roll Vörös 2017-hez ezúttal vajban párolt új-zélandi báránycombot kreált a konyha, mégpedig vargányagombás sült polentával (ez már a harmadik gombaféleség, de ki számolja?!). Itt már a következő fogásra koncentráltam, hiszen most érkezett az első Libra-flight.

Libra 2017. A legfiatalabb, már összeállított és palackozott, ám forgalomba még nem hozott Libra. Hordófűszeres illat, áfonya, szeder, vanília, karamellkrém. Kortyban még nagyon friss, de az elemek szépek, az érlelés alakul. 90+

Libra 2015. Az aktuális piaci tétel, a borászat webshopjában 22.000 forint. Visszafogottabb illat, áfonya és bőr, kávé és dohány. Kortyban feszes, jól strukturált, szegfűszeges szederdzsem, húsos, vastag korty. 89

Libra 2012. Illatában érett gyümölcsök, nagy testet ígér és meg is adja, krémes korty, kávé, dohány szederlekvár, csokoládéba mártva, vaníliával és fahéjjal, pici bors és ánizs kíséretében. Nagyon szépen nyílik és változik. 91

Ismét egy gasztrofelvonás következett, előbb áfonya sorbet a már megismert Bock-pezsgővel felöntve, majd egy kiváló argentin marhahátszín Libra-mártással, párolt bébizöldségekkel, amihez viszont egy kis ízelítőt kaptunk a Bock&Roll Gold 2018 világába.

A bor egyébként remek, legutóbbi számunkban az írtuk róla: „Illatában szerecsendió, szegfűszeg, bors, feketecseresznye és borsikafű. tartalmas korty, jó savgerinc, medvecukor, fahéj, fekete bogyósok. Nagy testű, komplex, egyben elegáns, szépen rétegzett vörösbor. 93”

De most a második sorozatra fókuszáltunk inkább, hiszen a Librák kedvéért jöttünk.

Libra 2011. Az egyik legélőbb, legizgalmasabb bor ezen az estén. Gyümölcs és savak, koncentráció és elegancia, kedvesség és feszesség, minden a helyén. A csokitól a kávéig, a dohánytól az eukaliptuszig, az édesgyökértől a vaníliáig, a szegfűszegtől a feketeborsig. 94

Libra 2008. Illatában bors és borsikafű, ánizs és vanília, étcsokival. Dohány. Kortyban érett, étcsokis, kókuszos. Elég tartalmas, elég hosszú. 92

Libra 2007. Erőteljes korty, elég sok tannin, mellette kávé és keserűcsoki, koreekt sav is van, masszív, még van benne kraft. 91

Desszertként belgacsokoládés pohárkrém érkezett mentazselével, málnahabbal, jómagam igazán édességfüggő vagyok, de inkább folytattam volna a Librákkal, pedig a krémhez kínált Malbec 2019 egyébként nagyon bejön…

Libra 2006. Fűszeres illat, menta, grillázs, meggy és szeder. Erőteljes, markáns korty. Lassan barátkozunk, időt kér, de talán egész estét is érdemelne. 91

Libra 2000. Az első. Még él. Húsz év távlatából is működik. Kávé és bőr, aszalt piros gyümölcsök és édesfűszerek, némi keserűcsoki a végén. 88

Az este remek élmény volt, tanulságos és hosszú, a borok száma ment túl az ideálison, amiben értem, hogy a Valérhoz kötődőket szerették volna megmutatni, de a kevesebb több lett volna. Úgy ráadásul, hogy minden a helyén volt, csak sok. Több, kétségtelenül megérdemelt fókusz jutott volna a Librákra, ha nem telünk el ízekkel már a vacsora felénél.

Ne panaszkodjak persze, kellemes asztaltársaságunkkal még némi visszakóstolásra is lehetőséget adott az éjjel soha nem érhet véget, no meg hogy nem találtak taxit a villányi éjszakába a hazaútra…

A Libra húsz év alatt talán finomodott, kicsit több figyelem az elegancia felé, kicsit több nyesés az erőből. De lényegében még mindig egy nagy villányi. Van még itthon egy palack 2012-es, azt most elrakom, úgy értékeltem, bírja az még a csúcson, két évig legalább.

Fotók: Hoffbauer Antal / Bock