Az 1990-ben, alig több mint 1 hektáron induló borászat mára 140 hektárosra nőtt és az évtizedekig az államigazgatásban dolgozó Szabó Gábor élete egyik fő műve lett. A területek a Tolnai borvidék Völgységi körzetében fekszenek, a megművelt területek párhuzamosan – fokozatosan, de öles léptekkel – nőttek együtt a pince méretével és tárolókapacitásával. A borokat hagyományos és a modern borászati technológiák alkalmazásával dolgozzák fel, és ezek végül palackozott és folyóbor formájában is kaphatóak, valamint a bonyhádi vendégházban kóstolhatóak.

Amiért nagyon is érdemes most foglalkozni a bonyhádi pincészettel, hogy hamarosan szerte a boltokban megjelennek szinte verhetetlen ár-érték arányú boraik. Több üzletláncban is startolnak ez év elején a Gábor Pincészet márkanévvel, széles választékkal és szinte verhetetlen ár-érték aránnyal bíró borok. Hogy a megjelenés is stílusos legyen, arról Forrai Ferenc grafikus címkéi gondoskodnak (a fiatal szekszárdi művészt a Pécsi Borozó 2009 őszi számában mutattuk be). A Gábor Pincészet (így szerepelnek az új sorozat címkéin, neveztessenek hát így) remek, jól iható, hibáktól mentes, ropogós és gyümölcsös borokat jelentet meg, érezhető dél-pannon karakterrel, meglehetősen széles fajtaválasztékban.

A fehér szőlőket kézzel szüretelik, a közeli helyszín miatta szüretelt gyümölcs fél órán belül a feldolgozóban lehet. Fő ajánlatunk a kínálatból a sauvignon blanc, de remek a cserszegi fűszeres is, és az érdeklődők nem járnak rosszul a chardonnay-val, a királyleánykával, a rajnai rizlinggel sem. Nyári fröccsözéshez aligha tudnánk jobbat elképzelni, mint a pincészet pinot noir rozéját (amit már csak azért is korán kell szedni, mert sajnos a seregélyek is imádják) és egy rövid kóstolón számos vörösboruk is értékesnek tűnt.

Bár a Tolnai borvidék többször szolgált már kellemes meglepetésekkel, és számokban kifejezve sem nevezhető „kicsinek”, mégis kevésbé észrevehető, főleg az ország távolabbi részeiből nézve. (Kivéve az egyik központját itt működtető Danubianát persze, akik akár még Kanadából is remekül láthatóak.) Lehet, hogy a borvidék arca ez lehet, a könnyen iható, kedvező árú, minőségi boroké, amikből mindenki szeret bontani vacsora mellé, vagy nyáron a kerti sütéshez. Ha ez lesz ez az út, akkor Szabó Gáborék jó irányba haladnak. Ha végül még sem erről lesz híres Tolna, akkor meg csak „simán” remek borokat szabadítottak a boltok polcaira.