Pécsvárad felől Nagypall felé kanyarodva fordulunk be a Tojzán Méhészet udvarához. Nem nehéz felismerni, hogy jó helyen járunk, hiszen a domboldalon sorakozó kaptárok és a vándorméhészek jellegzetes teherautója fogadják az erre látogatókat.

A fiatal méhész alig egy évtizede szeretett bele a szakmába, amikor egy 150 méhcsaládos termelőnek segített a méz pörgetésében. „Nagyjából száz család felett már profinak számít egy méhészet – és ott nyílt fel a szemem. Láttam a méhek szorgos munkáját és megtetszett az egésznek a rendszere. Lenyűgözött az, ahogy a méhek élete működik: őrök, felderítők, belső munkások, külső munkások" – mondja a termelő, aki ekkoriban szívességből, néhány üveg mézért segített a munkában. Aztán 2009-ben az ajándékba kapott néhány kaptár mindent megváltoztatott, elindult a saját méhészkedés.

„Kaptam kilenc kaptárt, amelyeket elkezdtem szépen felújítani, és szerettem volna öt méhcsaládot venni, de pont abban az évben éppen megduplázódott az áruk. Mivel becsülöm a szakmát, nem akarom lebecsülni a méhek árát, így elmondtam a 200 méhcsaládos kollégának, hogy nem fogok alkudni és bár ennyit terveztem csak kettőre van pénzem. Józsi bácsi leültetett, és azt mondta, hogy fizessem ki a kettőt, de vigyek el ötöt és a többit majd a nyár végén rendezzük. Így is lett" – meséli Zoltán. A kíváncsiságból, először hobbi, majd hivatás lett. „Az első 5 családot következő évben közel megdupláztam, utána 27, aztán 60, majd 120 lett a létszám, most pedig már 190 méhcsaládom van. Ha szaporítunk, akkor az állományból kell elvenni, új családot kialakítani, így már nem jut a termelésre akkora energia, így igazán akkor kezdtünk el termelni, amikor megugrottuk a 120 méhcsaládos szintet."

Mézharmat

Az erdei fák betetvesedésekor a kis állatkák nem bírnak minden felvett vizet és cukrot feldolgozni, ezért annak egy része kiválasztódik a szervezetükből. A méhek nektár helyett ezt fogyasztják, és ebből állítják elő a mézharmatot. A legmagasabb beltartalmú, ásványi anyagokban nagyon gazdag méz keletkezik így. Ez nem minden évben termelődik, hiszen időjárási tényezők méhészeti szempontból szerencsés együttállása kell hozzá, de a Kelet-Mecsek kedvez a mézharmat kialakulásának, és ha minden összeáll, akkor a méhecskék is teszik a dolgukat.

Zoltán a mézzel, mint jó minőségű élelmiszerrel kezdett foglalkozni, hiszen főállású mesterszakács. Hetente több napot is dolgozik eredeti szakmájában, de igyekszik idejének egyre nagyobb részét a méhekre fordítni. „Mivel itt is élelmiszerről van szó, eldöntöttem, hogy csak a prémiumra koncentrálok. Az elejétől a lehető legjobb méz készítésére törekszem és ennek érdekében minden tőlem telhetőt megteszek. Inkább legyen picit kevesebb, de az legyen kifogástalan minőségű." A csúcskategóriát természetesen nem csak a vásárlók érzik, sok versenyre viszi a mézeit, amik több hazai és nemzetközi elismerést is begyűjtöttek. A hárs, az akác, a facélia, a medvehagyma 2017-ben arany minősítésű lett, de számos kategóriagyőzelmet is magukénak tudhatnak. Jelenleg 12-féle fajtaméz van a termékkínálatában (az említettek mellett például gesztenye, selyemfű, mézharmat, napraforgó). Ehhez nagyon oda kell figyelni a időjárásra és – a komoly logisztikai feladat közben – a méhek igényeire is. A lényeg, hogy mindig ott legyenek a rovarok, ahol éppen az adott növénykultúra a legjobban virágzik.

„Olyanokra is tekintettel kell lenni, hogyha például az akácvirágzáskor az erdő közvetlen közelében repce is nyílik, akkor az már sárgásabb színű mézet eredményez, ami nem kívánatos. Ezt mi igyekszünk elkerülni, és ezért az akácmézünk tiszta és áttetsző. Ilyen szabályokhoz igazodva vándoroltatjuk a méhcsaládok jelentős részét. A repce után, egészen a déli határig visszük őket akácra, aztán az ország középső majd északi része következik. Azt a néhány napot kell mindenhol elcsípni, amikor a legerőteljesebb a virágzás. Aztán következik a facélia és így haladunk tovább, gyakorlatilag lekövetjük a természetet" – mondja Zoltán, aki maga szállítja a méhcsaládokat, és idén már az aranyvesszőt és édesköményt is be kell illesztenie a menetrendbe. Egy szezonban így is nagyjából 1400 kilométeres kört tesz meg, aminek az állomásai között éjszaka kell utazni, amikor a méhek már beültek a kaptárba. „Természetesen nem vagyok ott végig az állomásokon, vannak segítők, akik rendszeresen ránéznek a méhekre, hogy minden renden legyen."

Az említett mézkínálat ennek a sok munkának és odafigyelésnek köszönhető, és ezzel a palettával már érdemes kiállni a kézművesvásárokba. Ilyenkor szívesen kóstoltatja végig az egyes fajtákat, amik – az alapanyagoknak köszönhetően – nagyon eltérő beltartalommal és ennek megfelelően eltérő megjelenéssel rendelkeznek. A glükóz és a fruktóz aránya is nagyon más, de még a kémhatásuk is rendkívül eltérő. Éppen ezért főzésnél kísérletezni kell velük, de Zoltán szerint megéri. „Akik különlegesebb fajtamézeket vesznek, azok nem teába teszik. Sok a tudatos, felkészült vásárló, akik tényleg odafigyelnek az összhatásra és próbálkoznak kihozni az ételekből a maximumot. Érdemes is, hiszen egy vinegraitte-tel is csodákat művel, ha a cukrot minőségi mézre cseréljük" – mondja a méhész-szakács.

A különlegességek sorába tartozik a medvehagymaméz is, amiből legfeljebb 5-7 kg-ot lehet pörgetni egy kaptárból. Összehasonlításként akácról 50-60 kg-os átlag sem elképzelhetetlen – ez az időjárás és a méhcsalád erősségének a függvénye elsősorban. „A kis hozam miatt kevesen is vándorolnak a medvehagymára, csak, akik a prémium szegmensben dolgoznak, és saját maguk értékesítenek. De érdemes, mert az egyik legtisztább mézfajta mivel virágzása idején a bükkösökben nem nyílik más" – teszi hozzá. Az ő esetében a díjnyertes hárs és a medvehagyma is ugyanarról a területről, a Mecsekből származik, ahol fixen lerakott családok vannak.

„A kézművesvásárokban azt az érzést szeretem, amikor végigkóstoltatom a mézeimet és látom az arcokon az elégedettséget. Na, meg azt, hogy vásárolnak és utána visszatérnek hozzánk. Nem a nyomott, nagykereskedői áron értékesítek, de úgy veszem észre, hogy az emberek érzik különbséget, és hajlandóak egy kicsit többet fizetni ezért" – mondja Zoltán, akinek a félkilós kiszerelésű mézkülönlegességei céltudatos marketinget kapnak. A címkék megjelenése is letisztultságot sugároz, akár borokhoz is tartozhatnának.

„Jelenleg nincs gond az értékesítéssel, de ehhez – a visszajáró vásárlók mellett – tényleg kell a marketing is. A páromnak köszönhetően aktív közösségi média jelenlétünk van, ahova folyamatosan töltjük fel a legfrissebb híreket, illetve azt is, hogy épp merre találnak meg minket az érdeklődök. Eddig a növekedésre koncentráltam, most egy kicsit utol kell érnem magamat néhány területen. Értem ez alatt azt, hogy a méztároláshoz, és a mindennapi munkához kényelmes és a mérethez igazodó körülményeket szeretnék teremteni Ez középtávon egy látványméhészetet is jelent."

Számok

Az európai méztermelés és mézpiac a második legnagyobb a világon, Kína elsőbbségét ebben sem tudjuk lekörözni. Az Európai Unió tagországaiban nagyjából 600 ezer termelő dolgozik, de a számuk évről évre csökken. Annak ellenére, hogy a mezőgazdaság kicsiny szeletéről beszélünk, a méhek beporzó munkája miatt mégis létfontosságú a szektor.

Magyarországon a méhcsaládok száma 2006 és 2016 között 873 ezerről 1,1 millióra nőtt és a méhészkedéssel foglalkozók száma is emelkedik, már több mint 21 ezren tartanak itthon méheket. Ezzel a kontinensen termelési mennyiség tekintetében – évjárattól is függően – dobogósak vagyunk.

Azonban a hazai piacon az import dominál (ez az egész EU-ra igaz), miközben a hazai méz 90%-át hordós kiszerelésben, alapanyagként exportáljuk. A fogyasztási adatoknál további negatívum, hogy az EU átlagnak évek óta még csak a felét sem teljesítjük: a magyarok fejenként átlagosan mindössze 0,7 kg-ot fogyasztanak egy évben.

Fotók: Kiss "Gadget" Zoltán

Cikkünk a Pécsi Borozó 2018. nyári számában jelent meg először.