A kezdeményezés atyja Heimann Zoltán volt, aki így mesél a 2017-ben piacra került grandok alapötletéről: „Egészen profán történetünk van. Amikor a szekszárdi palackkal kapcsolatos együttműködés kereteit elkezdtük kialakítani, a megállapodás tervezetében írtam, hogy a felek tovább is léphetnek ezen együttműködés módszertanával, és készíthetnek egy nagybort például 25% kékfrankos felhasználásával, például grand vin névvel. Ez csak egy példafelsorolás volt, amit én javasoltam. Takler Feri megfogta ezt az elképzelést, ő lett a kezdeményezésnek a motorja. Így kezdtük el 2012-ben az első szériát.”

Bár a szekszárdi borvidék több sikeres, szinte a teljes hegyközséget vagy több pincészetet is összefogó közös kezdeményezésen van túl, Heimann Zoltán szerint ezek nemzetközi szinten csak az első lépéseknek tekinthetőek. „Mindig vigyázzunk a legjobb, legszebb, legdrágább, legszexibb kifejezésekkel, mert ezek mindig viszonylagosak. Úgy gondolom, a világ számos területén sokkal erősebb összefogások vannak, mi Magyarországon most tanuljuk az összefogást. A Balaton környékén a Csopaki Kódex, a villányi Franc vagy az Egri Csillag mind arra utal, hogy a közös gondolkodásban minden borvidék lépni akar. Úgy gondolom, hogy most értünk oda a rendszerváltozás utáni időszakban, hogy az egyes közösségeknek meg kell találniuk a közös stratégiai kitöréspontokat. Ebben lehet, hogy valamivel előrébb vagyunk, mint a többiek. Az egész egy tanulási folyamat, ez mind-mind arról szól, hogy hogyan sikerül az egyéni karrierstratégiákat a közös stratégia keretébe összehúzni. Ez pedig egy nagyon nehéz folyamat. Adósok vagyunk a közös marketingmunkával, nem közösen jöttek ki a Szekszárd Grandok, hanem mindenki a maga útját járja.”

„A bor nevéből is adódik, hogy csúcsminőséget kell képviselnie, ezért csak a legjobb évjáratokból lehet elkészíteni. Az utolsó olyan év Szekszárdon, amikor ilyen nagybort lehetett készíteni a 2012-es év volt. A kihívás a bordeaux-i fajták mellett a 25% kékfrankos használata volt, amely magyaros-szekszárdi, terroir-jellegű bort ad” – tette hozzá Eszterbauer János, akinek grand vin-jét cabernet sauvignon, franc és merlot alkotja a kékfrankos mellett, közel azonos, 25%-os arányban. A bor tavaly ősszel került forgalomba kis palackszámmal Grand Szekszárd néven, amely lassan el is fogy a polcokról, ezért Eszterbauerék remélik, a következő csúcsborukból már több készülhet.

A Sebestyén Pincészet is nagyon pozitívan fogadta az újabb szekszárdi kezdeményezést. „Mi nagyon örültünk a kezdeményezésnek, mert így készíthettünk egy testes bort, ami nem bordeaux-i házasítás. Nem szeretjük a nagyon magas alkohollal bíró, robosztus borokat, ezért nálunk már korábbi házasításokban is megjelent a kékfrankos és a sagrantino, amely egyébként jelen van a grand vin-ben is. Hisszük, hogy kell a kékfrankos, bármilyen házasítást csinálunk, nem csak a bikavérbe, hiszen ez a legmegbízhatóbb fajtánk a borvidéken, illetve ez az a fajta, amely olyan lendületet, savat, életet tud vinni egy házasításba, amire semelyik más fajta sem képes. Ezért nagyon jó ötletnek tartom a 25%-ban meghatározott arányt, a mi szortimentünkben például már nincs olyan cuveé, melyben ne lenne kékfrankos. A borvidék kommunikálása szempontjából is egyszerűbb, és a borainknak is nagyon jól áll” – hangsúlyozta Sebestyén Csilla. Náluk az arány egyharmad kékfrankos, amely Iván-völgyi területről származik, egyharmad merlot, ami Görögszóról, és egyhatod-egyhatod arányban van a cabernet sauvignon és a sagrantino. Minden fajtát külön érleltünk főként magyar tölgyfa hordókban 29 hónapig. Utóbbi egy olasz fajta, ami nekünk egy játék, nem szeretnénk fajtatiszta bort készíteni belőle. A Heimann Pincénél kóstoltuk, nagyon tetszett, mert sok cserzőanyagot tartalmaz, nagyon szép intenzív virágos illata van. Kevesebb, mint 800 palack készült belőle.”

Heimann Zoltán kiemeli a Szekszárd Grand szerepét a borvidék pozicionálásában is. „Elég magas árra pozícionáltuk a bort, mi 50 eurós árkategóriát határoztunk meg, Taklerék pedig 80 eurós palackárat. Egy borvidéknek fölfelé kell építenie a presztízsét, hosszú távon egy borvidéket az alapján mérnek, mennyi és milyen minőségű drága árfekvésű bort tud értékesíteni. Ebből a szempontból a grand vin egy sikeres továbblépés. Hogy ez hogyan fog megkapaszkodni a későbbiekben, hogyan fog kiterjedni más borászatokra és hogyan válik majd értékké, ezt még nem tudjuk. Ez több év, mire érdemben lehet róla beszélni, a gyereknevelést sem az első három év alapján ítélik meg, hanem az érettségi után vagy családalapításkor.” Saját grandjukról így nyilatkozik: „A 2012-es évjárat, amely extrém nagy napsütéses órákat hozó év volt, ilyenkor magas cukorfok és magas alkohol jellemzi a borokat, és a fajta- valamint terroir-jelleg eltörpül a bor grandiózussága mögött. Mi egy cabernet franc-sagrantino házasításban egy franciscus bort hoztunk ki, melyet a kékfrankossal húztunk vissza a nehéz, nagy testű cuvée felől a könnyedebbség felé. Úgy nagytestű, sűrű és gazdag bor, hogy a kékfrankostól kapott egy kis játékosságot, ezzel lazítottuk föl a sűrű szövést.”

A kezdeményezés fő motorja és felkarolója Takler Ferenc volt, saját Szekszárd Grandját pedig a legkomolyabb nemzetközi versenyeken is szeretné megmérettetni. „Mi 1999-es évjáratban készítettünk egy hozamkorlátozott, hosszú érlelésű kékfrankost, a Kékfrankos Monarchia Selection 2000-ben a Vinagorán ezüst, 2001-ben a Pannon Bormustrán pedig Vörös csúcsbor minősítést kapott” – mesélt a kezdetekről Takler András. „Már akkor úgy gondoltuk, a kékfrankos sokkal többre hivatott, és elsők között támogattuk Heimann Zoli azon ötletét, hogy egy olyan nagy bor készüljön Szekszárdon, melynek nem csak a világfajták képezik az alapját, hanem egy gyönyörű kékfrankos is. A vibrálást, az eleganciát ez hozza meg, melyet a szekszárdi boroknak a világnak mutatnia kell.”

Takler András szerint a Grand azon fogyasztók kedvence lehet, akik a különlegességre, nagy borokra és érlelt borokra vágynak. „Azon kívül, hogy 25% kékfrankost kell tartalmaznia, az érlelési időt is megkötöttük, minimum öt évet kell várni a forgalomba hozáshoz. A miénk december közepén jelent meg, pozitív volt a fogadtatása. A grandok közül három bor 15 ezer forint, mi pedig önszántunkból a 27.000 forintos palackárat határoztuk meg, mivel úgy érezzük, életünkben talán ilyen bort nem készítettünk még. Ez már a világban is egy komoly presztízst jelent, de szerettük volna, ha Szekszárdon is van ilyen árkategóriájú bor. Ilyen összeállítást nem készítettünk, valószínűleg nem is fogunk. 30 % cabernet sauvignon,26 % kékfrankos, 24 % merlot és 20 % syrah kapott helyet, a legkiválóbb tételeinkből válogatva. Ez egy olyan nagybor, ami a cabernet sauvignonra épül, és nincs benne cabernet franc, így tudtuk garantálni a lendületet, vibrálást, hogy ne egy lelustult, szájba beülős bor legyen. Komoly borról van szó 15%-os alkoholtartalommal, ez egy olyan bor, amelyet innentől akár 10-15 évig is el lehet tenni, a csúcsáig valószínűleg még annyi lesz. Mi magunk vettünk részt a vakkóstolásban, és mind a négy bort úgy találtuk, hogy alkalmas a grand vin közös szempontrendszerében. Mind a négy bor más-más stílust képvisel, és mindegyik nagy bor.”

A projektben részt vevő borászok pedig mind hangsúlyozzák, hogy ebben az együttműködésben nem arról van szó, hogy csak az ő pincészetük tudna ezen kritériumok szerint csúcsbort készíteni Szekszárdon. „Mikor elindult a projekt, úgy emlékszem, már 2014 volt, ezért már jó néhány borászat nem tudott jelentkezni, mivel a 2012-es prémium boraik már máshol kaptak helyet. Ezért 10-12 borászattal indult a történet, és vakteszten négy borászat felelt meg az előre meghatározott kritériumoknak. De ez nem azt jelenti, hogy a többi szekszárdi borászat nem lett volna erre alkalmas, de sokan már nem a legjobb tételeikkel tudtak szerepelni a teszten. A most piacra került 2012-es évjáratú borok az első próbálkozást jelentik, de ez a kezdeményezés még nem tudott teljesen kibontakozni, várhatóan a 2017-es évjárat lesz a következő, amelyből újra Szekszárd Grand készülhet, amely 2022-ben lesz majd kóstolható. Reméljük, sokan fognak még csatlakozni hozzánk a borvidékünkről, és sok lesz a kritériumoknak megfelelő tétel is” – hangsúlyozta Eszterbauer János. „A Szekszárd Grand nem a hegyközségi rendszer része, de a későbbiekben szeretnénk kiterjeszteni több pincészetre is úgy, hogy emellett a minőséget is garantálni tudjuk. Itt nagyon magasra emelt presztízsborokról van szó, magas árral, melyek esetében nem lehet hibázni” – tette hozzá Takler András.